Mint arról beszámoltunk, hosszú idő után végre kevésbé rossz adat jelent meg a hazai ipari termelésről. Igaz, még ez is mínusz, de legalább az előző év azonos időszakához viszonyított 2,3 százalékos csökkenés a tizennégy hónapja töretlen negatív trendben a legalacsonyabb.
Nem is maradt el a kormány sikerpropagandája. Bár ebben nincs semmi különös, hiszen a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) az utóbbi több mint egy évben is mindig szépnek és jónak akarta láttatni a helyzetet, amikor a számok ezt egyáltalán nem támasztották alá, azok nemhogy nem voltak pozitívak, hanem a trend is jobbára lefelé tartott.
Más kérdés, hogy ha valaki összeveti az NGM péntek reggel, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közlése után kiadott közleményét a korábbiakkal, aligha fedez fel eltérést. A már jobb, de még mindig negatív adatok apropóján a kizárólag külső okokra való hivatkozás, a brüsszelezés és a szokásos védelem – ezúttal az iparé – most is központi elemek. A közlemény címe, miszerint „A kormány tovább dolgozik a magyar ipar fellendítésén!” meg szóra sem érdemes, hiszen mi más dolga, feladata, kötelessége lenne egy országot irányító kabinetnek. Ezt figyelembe véve kell kezelni a 100 helyett most már 150 gyár létesítését célzó projektet vagy a kkv-knak szóló Demján Sándor Programot.
Arra azonban, hogy miért lett az áprilisi adat kevésbé rossz, mint az előzőek, csak és kizárólag a hazai elemzők értékeléséből tudunk következtetni.
Az kétségtelen, hogy a -2,3 százalék kellemes meglepetésként érte az elemzőket, ők ugyanis nagyobb mínuszra számítottak, egyesek jóval nagyobbra. De az ipar továbbra sincs kint a dolgok sűrűjéből: a 2021-es év átlagos havi teljesítményéhez viszonyítva az ipari kibocsátás volumene még mindig bő 5 százalékos elmaradást mutat – mutatott rá Virovácz Péter. Az ING Bank vezető közgazdásza számára az a legfontosabb kérdés, hogy vajon ez csak egy egyszeri megugrás volt vagy az ipar végre tényleg elérte-e a gödör alját. Sajnos azonban az elmúlt egy-két évben már láttunk hasonlót, amikor csupán egy-egy hónapra tudta magát összeszedni az ipar – hívta fel a figyelmet.
Márpedig óvatosságra int, hogy bár a részletes adatokra még várni kell, a KSH előzetes adatközlése alapján a fontosabb alágak – az elektronikai termékek gyártását kivéve – zsugorodtak. Mindez arra utal, hogy a jó teljesítmény mögött megint csupán egy egyszeri hatás áll, hiszen a feldolgozóipari alágak döntő többségére is a termelési volumen csökkenése volt jellemző éves bázison.
Virovácz szerint a hazánkban működő gyártók egy jelentős része továbbra is munkaerőt tartalékol, és a mai adat aligha elég ahhoz, hogy azt gondoljuk, a vállalatok optimistán tekintenek a jövőbe. Márpedig a munkaerőpiaci statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a tartalékolt munkaerő lassú és fokozatos leépítése már zajlik. Ez aligha lehet meglepő több mint két évnyi lejtmenetet követően. Ráadásul a különböző bizalmi indexek az elmúlt hónapokban összességében inkább tovább romló jövőképet mutattak, ami azt jelenti, hogy nincs jele egyértelmű fordulatnak az ipari kilátásokban.
Fotó: Depositphotos
Biztató jelként értelmezhető azonban a német ipar mostanában mutatott éledezése. A német iparvállalatok rendelésállományának két hónapja tartó bővülése talán már több, mint a vámháború miatt előrehozott termelés és rendelés. Habár a szintén ma publikált áprilisi német ipari adat a vártnál jóval gyengébb lett, némiképp árnyalva az optimista képet. De talán egy ciklikus felívelés lehet készülőben. Persze mire a tartósabb jó teljesítmény átgyűrűzik a magyar iparba, addig három-hat hónapot nagyjából várnunk kell.
Mindent egybevéve az exportra termelő szektorok kilátásait az ING Bank vezető közgazdásza összességében vegyeseknek ítéli. Vannak pozitív és negatív előjelek egyaránt. Eközben azonban Damoklész kardjaként lebeg a világkereskedelem feje fölött a vámháború, amely szinten napról napra változik. Ez pedig bizonytalanságot szül, az pedig az üzleti növekedés (legyen az kereslet vagy beruházás) legádázabb ellensége. Ráadásul továbbra is valószínűnek tűnik, hogy Európa válasza a vámháborúra a belső piac irányába történő fordulás lehet, ami árudömpinghez és túlkapacitási problémák megjelenéséhez vezethet, így ettől sem feltétlenül várhatjuk a fellendülést rövid távon. Bizakodhatunk és lehetünk óvatosan optimisták, de sajnos továbbra is túl sok a kockázat – hangsúlyozza Virovácz.
A belpiacra termelő ipari szektorok esetében az első negyedévben látott lassulás a fogyasztás növekedésében mindenképpen rossz előjelnek tekinthető. Úgy tűnik, hogy az egyre több kormányzati beavatkozás nem szándékolt következménye a fogyasztói elbizonytalanodás és az óvatossági motívum újbóli felerősödése lehet. A kiskereskedelem áprilisi erős teljesítménye azonban egyértelműen árnyalja ezt a képet, vagyis itt is felsejlik némi reménysugár.
Összességében azonban annyira rosszul indult az év, hogy az ipar innen már nagyon nehezen tud csak felkapaszkodni, és továbbra is úgy látjuk, hogy 2025 egészében a szektor érdemben visszahúzhatja a magyar gazdaság teljesítményét – közölte Virovácz.
Kérdés, hogy ez a havi alapú növekedés tartós lesz és elértük a mélypontot, illetve attól már felfelé indultunk vagy ismét visszaesésre kell számítani – maradt ugyancsak a talajon Regős Gábor. A gond a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint is az, hogy a német ipari teljesítményből sem lehet egyértelmű irányt feltételezni: legnagyobb gazdasági partnereinknél a márciusi havi alapú 2,3 százalékos növekedést áprilisban egy 1,4 százalékos csökkenés követte. Ebből kiindulva Regős nem lepődne meg, ha ez a cikkcakkozás a magyar ipart is jellemezné – bár remélhetőleg a korrekció a mostani növekedésnél kisebb lesz és összességében sikerül azért bővülni.
Az áprilisi viszonylag jó eredmény a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint azért is meglepő, mert ekkor a vámháború már éppen olyan fázisában volt, ami alapján inkább havi alapon is visszaesést lehetett volna várni: márciusban még a cégek exportáltak az Egyesült Államokba amit csak tudtak, hogy a vámok ne vonatkozzanak még rájuk.
És ez alapján elérkeztünk két olyan tényezőhöz, ami az ipari termelést a következő időszakban meghatározza majd: a külső kereslet, aminek talán az egyik legjobb indikátora a német gazdaság, a német ipar helyzete, illetve a vámháború. Mindkét tényező olyan, ami rendkívül sok bizonytalanságot jelent, így megnehezíti annak előrejelzését, hogy az ipar milyen irányba halad tovább. „Remélhetőleg – és ezt a mai adat igazolja – a második negyedévben ha éves alapon nem is, de negyedéves alapon sikerül bővülést elérni az ágazatban. Az év vége felé azonban az új gyárak fokozatos beindulásával már talán éves alapon is nőhet a termelés” – mutatott rá Regős.
Bizonytalan kilátások
Aki a termelés alakulása kapcsán két ágazatot külön is kiemelésre érdemesnek tartott, mint amelyek hosszabb ideje szenvednek és most is a csökkenő teljesítményt elérők között emlegeti őket a KSH: a járműgyártás és ehhez kapcsolódóan az akkumulátorgyártás. Ezek szerepe a magyar gazdaságban az átlagosnál nagyobb, márpedig ezek különösen is konjunktúraérzékeny iparágak, így nem mindegy, hogy a járművek iránti kereslet tud-e növekedni, illetve, hogy ezen belül az elektromos járművektől várt, eddig csak mérsékelten megvalósuló felfutásból lesz-e valami.
Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője is arra hegyezte ki az értékelését, hogy a kilátások meglehetősen vegyesek: legnagyobb exportpartnerünk, Németország jól kezdte az évet, de a vámháború eszkalálódása óta erőteljesen apadni látszik az optimizmus. Kína ritkaföldfémekre vonatkozó exportkorlátozása már jelentős fennakadásokat okoz az európai termelési láncokban. Ezzel együtt a német feldolgozóipari rendelések alakulása alapvetően a ciklikus pozíció fokozatos javulását jelzi Nagy számára: kérdés, hogy ebből mennyit tudnak profitálni a hazai szereplők. Március-áprilisban összességében több 4 százalékkal bővültek a német megrendelések. Ugyanebben az időszakban alig több mint 1,5 százalékkal tudott növekedni a magyar termelés szintje. A globális kereskedelmi konfliktus, a tarifák hektikussága általános bizonytalanságot okoznak, melynek eredményeként a kivárás dominálhatja a szereplők viselkedését, ami a tőke visszavonulását és a beruházások, fejlesztések elhalasztását vonja maga után. Abban az Erste makrogazdasági elemzője valamivel pesszimistább társainál, hogy Nagy szerint a kapacitásbővítések pozitív növekedési kihatása jelen állás szerint főként 2026-tól jelentkezhet.
Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezető elemzője azt emelte ki, hogy a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása ág kedvezőbb teljesítménye nem jelent meglepetést, itt az elmúlt hónapok is erőteljesebb bővülést mutattak.
A villamos berendezés, illetve a járműgyártás ággal kapcsolatban továbbra is a külső kereslet gyengélkedését kell kiemelni, amely negatívan érinti a jelentős exportkapacitásokkal rendelkező területeket, és habár a járműgyártás esetében a márciusi adat kedvezőbbnek tűnt, a pozitív hatás a jelek szerint nem húzódott át áprilisra.
Az ipar kilátásával kapcsolatban Molnár is amondó, hogy továbbra is jelentős a bizonytalanság. Az amerikai vámokkal kapcsolatban még nem született megállapodás az Egyesült Államok és az Európai Unió között, miközben nemcsak, hogy közeleg a határidő, de a vállalatok számára is fontos lenne a minél előbbi tisztánlátás. Az ipari teljesítmény így várakozásaink szerint a következő hónapokban is a jelenlegi szintje körül ingadozhat, nagyobb fordulatot kedvező esetben az év vége felé láthatunk, amennyiben oldódnak a kereskedelmi feszültségek, javulnak a globális kilátások, amely felfutásnak további lendületet adhat a zajló nagyberuházások (BYD, CATL, BMW) termőre fordulása.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
