Az északi féltekén a mezőgazdaságban kulcsfontosságú a március, amikor elkezdődnek a talajmunkák és a tápanyag-utánpótlás. Az iráni háború azonban, úgy tűnik, komoly ellátási nehézségeket okoz az alapvető műtrágyáknál.
Szakértők egy része már kongatja a vészharangot, szerintük mindez azzal fenyeget, hogy ismét komoly áremelkedés lehet az élelmiszereknél. Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy az ENSZ adatai szerint a globális műtrágya-kereskedelemnek körülbelül egyharmada a Hormuzi-szoroson halad át.
Ezt a tengeri szorost az utóbbi hetekben sokat emlegetették, de elsősorban az olaj- és gázszállítások miatt, miután ezeknél a termékeknél is óriási kiesést okoz, hogy az irániak megakadályozzák a szállítóhajók áthaladását (hivatalosan csak „a nem ellenséges” hajókat engedik át – a szerk.)
Míg egy-egy tanker még keresztüljut a szoroson, addig a műtrágyaszállítás gyakorlatilag leállt.
Mindez pedig azzal járt, hogy egyrészt nincs elegendő műtrágya a nemzetközi piacon, másrészt ami elérhető, annak jelentősen megugrott az ára. Az egyik legnagyobb mennyiségben használt műtrágyafajta, a nitrogénműtrágyák ára például a háború előtti tonnánkénti 500 dolláros szintről 700 dollárra ugrott.
Ezzel párhuzamosan más, a műtrágyagyártáshoz használt alapanyagok ára is 20-50 százalékkal emelkedett: ide tartozik például a káliumtrágyákhoz használt kálium-karbonát vagy a szulfát alapú műtrágyák és talajjavítók nyersanyaga, a kén.
Mivel a Hormuzi-szoros lényegében le van zárva, a globális kereskedelem nagy része jelenleg áll, mondják a helyzetet ismerő szakértők. A régió számos, ilyen agrártermékeket gyártó állama kiesett a piacról, így természetesen Irán is, amely a nitrogénalapú műtrágyák fontos előállítója és a világ egyik legnagyobb exportőre.
A nagyüzemi növénytermesztésnél a nitrogén alapú műtrágya gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Ha a szoros nem nyílik meg, akkor a készletek leapadását követően a hiány az alacsonyabb terméshozamokban is tükröződni fog.
Ilyen nitrogén alapú műtrágyát nagyon sok fontos kultúrnövény, így a kukorica, a búza, a repce, illetve számos gyümölcs és zöldség termesztéséhez is használnak. Éppen ezért van olyan szakértő, aki szerint a mostani válság sokkal nagyobb veszélyt jelent a globális élelmiszer-előállításra, mint a 2022-ben kitört orosz-ukrán háború.
Pedig négy évvel ezelőtt is hasonló problémával szembesültek a mezőgazdasági termelők, amikor két fontos műtrágya-előállító ország termékei tűntek el. Véleményük szerint a tengeri közlekedés megbénulása és a közel-keleti gyártók kiesése bizonyos szempontból jelentősebb, mint a négy évvel korábbi ukrajnai hatása, mert több termelőt érint: most a Szaúd-Arábiából, Kuvaitból, Katarból, Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó exportot is érinti a válság.
Fotó: Depositphotos.Com
Öröm az ürömben, hogy számos termék esetében vannak világszerte komolyabb tartalékok. Így, ha a műtrágya hiánya miatt a mezőgazdasági terméshozamok 5 százalékkal csökkennének, valószínűleg nem lenne sehol sem éhínség. Ugyanakkor még így is valószínűleg élelmiszer-inflációt okozna.
Ha már a 2022-es analógia felmerült, érdemes megjegyezni, hogy bizonyos kérdésekben vannak analógiák, hiszen az energiaárak éppen úgy megugrottak, mint idén. Eközben a nyersanyag- és input árak növekedése is felfele hajtotta a (mezőgazdasági) termelők költségeit.
Amennyiben valóban sikerül lezárni a háborút néhány héten belül, ahogy arról Donald Trump amerikai elnök és Marco Rubio amerikai külügyminiszter is beszélt a napokban, akkor ez a rövid átmeneti sokk várhatóan nem okoz majd komolyabb problémát. Ugyanakkor egyre több katonai szakértő tart attól, hogy még hónapokig folynak majd a harcok, illetve a Hormuzi-szoroson keresztül egy ideig bizonytalan lesz a szállítás.
Ha utóbbi forgatókönyv valósulna meg, az egyrészt még magasabb energiaárakat eredményezne, másrészt műtrágyahiányt fog okozni.
Mindez elkerülhetetlenül meg fogja emelni mind a szántóföldi növények (többek között a gabonák) árát, másrészt az állattenyésztésben is komoly költségsokkot okozhat (hiszen az energia mellett a tápanyagok és a takarmányok is drágulnak).
Ez pedig összességében azzal járhat, hogy a néhány éve látott folyamatok ismét jelentkezhetnek, vagyis előbb az inflációs alapmutató emelkedik, majd ezt követően még ennél is nagyobb mértékben fog növekedni az élelmiszerinfláció. Ráadásul az a kockázati tényező is visszaköszönhet, hogy hiába kezd el csökkenni az infláció, ezt csak több hónapos késéssel fogja az élelmiszerek áralakulása követni.
Magyar szempontból van ráadásul még egy plusz csavar is van a történetben. A kormány ugyanis a választások előtt mindent megtett, hogy adminisztratív módszerekkel látszólag visszafogja az árnövekedést. Ennek érdekében léptették életbe az árrésstopot, amelyet legutóbb idén májusig hosszabbítottak meg. És a benzinársapka is hasonló célokat szolgál. (Utóbbit ráadásul igen nehéz lesz fenntartani, mert az ország üzemanyagkészlete korlátozott, az olajhiány és a Dunai Finomító korábbi tűzesete miatt pedig itthon nem készül annyi finomított termék, mint amennyire igény van.)
A mesterségesen alacsonyan tartott ár miatt ugyanakkor nem fog senki importálni, ami azzal járhat, hogy üzemanyaghiány alakul ki. Az élelmiszerkereskedelemben ugyan az elvi lehetőség megvan arra, hogy fenntartsák az árrésstopot, ám ennek is az a következménye, hogy a vidéki kisboltok csődbe mennek, ahogy ez az elmúlt években jelentős számban meg is történt.
Tehát a kellemetlen külső körülmények mellett van egy nagyjából 1,5 százalékpontos infláció, amit jelenleg kormányzati intézkedések fednek el, de ami valamikor jelentkezni fog, fejfájást okozva az alacsonyabb jövedelmű lakosságnak.
