Az Mfor oldalain rendre beszámolunk arról, hogyan is alakul a nyugdíjasok fogyasztói kosara alapján számolt infláció Magyarországon. Idén eddig sok jó hírrel nem szolgálhattunk a témában, hiszen minden hónapban arra a konklúzióra jutottunk, hogy az árak emelkedése a társadalom legidősebbjeit jobban érinti, mint az aktív rétegeket. Csak a viszonyítás miatt: januárban 15 százalékkal emelték az ellátásokat, miközben az ő fogyasztói szokásaik alapján számolt árindex a csúcson a 27 százalékot is meghaladta. Ezen a kellemetlen helyzeten a kormánynak lett volna ugyan lehetősége enyhíteni, ám minden jel szerint hiányzott a politikai akarat. És nem mellesleg ennek elmaradása mögött még akár költségvetési ok is állhat, hiszen egy végletekig kifeszített és lyukas büdzsét próbál menedzselni a kabinet idén.
Látva a kialakult helyzetet, egészen nyár közepéig élt azért némi remény, hogy a kormány az elmúlt két évhez hasonlóan idén is él az előrehozott nyugdíjkiegészítés lehetőségével, ám fokozott inflációs optimizmusából eredően egy Kormányinfón ennek ellenkezőjét lehetett kihallani Gulyás Gergely szavaiból. Miközben az elemzői közösség jelentős része 18 százalék környékére várja az idei éves átlagos inflációt, addig a kormány makacsul kitart és hisz a 15 százalékban. Így az "esetleges" nyugdíjkorrekcióra is a törvényben rögzített novemberi hónapban kerülhet sor, noha a döntést már hamarabb - egészen pontosan néhány hét múlva - meg kell hoznia. Ekkor, szeptember elején közli majd a Központi Statisztikai Hivatal az augusztusi inflációs adatokat, mely alapján kiderülhet, mekkora novemberi kiegészítés érkezik majd az érintettekhez.
Ez a döntés azonban nem lesz egyszerű. Nyilvánvalóan a kormánynak a költségvetés szűkösségét tekintve az lenne a kedvező, ha minél kisebb korrekciót kellene végrehajtani, és ha az elemzői várakozásokat vesszük figyelembe, egy 3-4 százalékpontos kiegészítéssel tartani is tudná a kormány a nyugdíjasoknak bő egy évtizede tett ígéretét, miszerint megőrzi a nyugdíjak reálértékét. Ha azonban a törvényben foglaltaknak megfelelően jár el, tehát az augusztusi állapotokat veszi figyelembe, akkor akár 7-8 százalékpontos differenciát is fedeznie kellene januárig visszamenőleg, ami jelentős költséget eredményezne.
A helyzet tehát meglehetősen nehéz. Becsléseink alapján ugyanis szinte semmilyen reális esély nem mutatkozik, hogy szeptember elején a KSH egy 18, vagy 19 százalék környéki első nyolchavi inflációt közöljön a nyugdíjasok esetén.
Júliussal bezárólag idén átlagosan a nyugdíjasok inflációja 24,2 százalékos volt a friss adatok szerint. Amennyiben az egy évvel ezelőtti, júliusról augusztusra bekövetkezett 2 százalékpontos árindex-emelkedést ellenkező előjellel vesszük figyelembe, akkor augusztusra 16,7 százalék körüli havi éves bázisú inflációval számolhatunk a júliusi 18,7 százalék után. Ezzel a kumulált nyolchavi index csupán 23,2 százalékra tudna szelídülni, tehát a törvényben rögzítetteknek megfelelően 8,2 százalékos korrekcióról kellene döntenie a kormánynak.
Ezt a forgatókönyvet erősíti az is, ha az egy hónappal a KSH közlése előtt járó Nyugdíjas Árkosárból indulunk ki, mely szerint augusztusban lefékezett az árkosár-index csökkenése: 11,4 százalékról csupán 11 százalékra szelídült az érték. Ennek hátterében elsősorban az ársapkával júliusban még érintett termékek jelentős drágulása áll. Ebből kiindulva a nyugdíjas infláció nem megy majd 18 százalék alá augusztusban, a kumulált nyolchavi index pedig 23,4 százalékon áll majd meg - ez 8,4 százalékos korrekciót eredményezne.
Abban az esetben, ha jelentősebb mértékben csökkenne a nyugdíjas infláció augusztusban és 11 százalékosra mérséklődne a júliusra mért 18,7-ről, a korrekcióról való döntés során figyelembe vett összesített index még mindig 22,5 százalékon állna. Tehát 7,5 százalékos kiegészítést alapozna meg az is, ha drasztikusan zuhanna az árindex.
Minden jel szerint tehát a döntés alapjául szolgáló érték továbbra is 20 százalék felett lesz augusztusban, ami minium 7-8 százalékos nyugdíjkiegészítésre kényszerítené a kormányt.
És itt jön egy hatalmas de! Ahogy egy évvel ezelőtt az év utolsó hónapjaiban minden elemző az árak fokozottabb meglódulását várta - ami be is következett -, az adatok által jelzettnél magasabb korrekció volt szükséges, úgy idén ennek fordítottjára lehet számítani. Vagyis szeptembertől kezdve az árak növekedési üteme - elsősorban a bázishatás miatt - nagyot fok fékezni olyannyira, hogy a jelenlegi árindex havi szinten egyszámjegyűre csökkenhet az utolsó hónapokra. Minden bizonnyal ez fűti a kormány 15 százalékos éves inflációra vonatkozó optimizmusát is.
Ettől viszont nem lesz kevésbé kellemes Orbán Viktorék helyzete, hiszen a november-decemberben szűk sávban megbecsülhető éves átlagos index alapján egy 3-4 százalékos korrekció elegendő lehetne, ám a döntést megalapozó adat ennek bő dupláját teheti szükségessé. Amennyiben a kormány a saját várakozásait veszi alapul a kiegészítés mértékének meghatározásakor, úgy a nyugdíjas társadalommal szemben rendkívül kínos helyzetbe kerülhet. Az adatok ugyanis várhatóan nem támasztják majd alá az alacsonyabb mértékű kiegészítést. Ráadásul arról sem szabad elfeledkezni, hogy
az idei év eddig eltelt részében a valós infláció és a januári nyugdíjemelés mértéke közötti különbségből fakadóan rengeteget spórolt a kormány az ellátásokon.
Eközben volt idén olyan időszak, amikor a nyugdíjak tíz százalékot meghaladó mértékben is veszítettek értékükből. Ezeket a hiányzó forintokat pedig nem pótolta a 13. havi nyugdíj, vélhetően családi segítséggel vagy a félretett pénzek felélésével tudták átvészelni a hónapokat. Különösen azok, akik átlag-, vagy az alatti nyugdíjban részesülnek. És mi történik akkor, ha az augusztusi adatok alapján dönt a kormány egy nagyobb nyugdíjkorrekcióról? Az egész évet tekintve matematikai alapon némi reálnövekedés történne, ami ha érdemi életszínvonal-javulást nem is tenne lehetővé, kicsit ellensúlyozná az idei év nehézségeit.
Akad viszont egy kiskapu: amivel senki sem jár nagyon rosszul, viszont mindenki kicsit mégis. Kiindulva az elmúlt év inflációs adataiból, az árindex augusztusról szeptemberre ugrott hatalmasat. Vagyis a bázishatás miatt várhatóan szeptemberben láthatunk majd egy igen jelentős inflációcsökkenést. Ezt az adatot viszont októberben fogja közölni a KSH. Anélkül, hogy ötleteket szeretnénk adni a kormányzati fogaskerekek működtetőinek, ha kihúzzák a döntést októberig, némileg kevésbé lehet kellemetlen a helyzet. Ám ez mit sem fog változtatni azon a tényen, hogy az idei nyugdíjemelés az év döntő részében túlélésre is épp, hogy elég volt.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
