A Covid térnyerése miatt 2020 áprilisára 180 ország szüntette meg az oktatási intézmények látogathatóságát, aminek következtében a világ tanulóinak 85 százalékát zárták ki a tradiconális oktatásból. Ez 1,5 milliárd tanulót jelent, közülük 15 százalék felsőoktatási intézmény hallgatója volt. Bár országonként eltérő volt a digitális oktatási időszak hossza, ettől függetlenül szinte mindenhol komoly nehézségeket okozott.
A járvány legnehezebb pontján természetesen kapóra jött, hogy internetre költözhettek az iskolák, ám az egy friss tanulmány szerint nem hozta be teljesen a várakozásokat, sőt, sok aggasztó folyamatot indított be – összegez a doksi.net kutatása.
Eltűnő motiváció
A diákok motivációja például a javuló érdemjegyeik ellenére is jelentős mértékben romlott ez idő alatt: a megkérdezett tanulók 63,3 százalékát visszavetette az új képzési forma, s csak csupán 23,3 százalékukra hatott ösztönzőleg.
A válaszadó pedagógusok több mint felének, 55,2 százalékának romlott a motivációja a digitális oktatás alatt, míg az 23,3 százalékuk szerint nem változott, és csak 21,5 százalékuk érezte úgy, hogy motiváltsága inkább javult, mint nem.
Az online oktatás minősége nem is a digitalizáción múlik?
Tény, hogy a hirtelen elrendelt online tanítás turbó üzemmódba kapcsolta a közoktatás és a versenyszektor együttműködését, az oktatási platformok fejlesztését és azok könnyű elérhetőségét.
Ennek ellenére a koronavírus okozta iskolai bezárások óta megjelent az úgynevezett learning loss (tanulási veszteség) fogalma.
Több nemzetközi felmérés is rámutat, hogy az oktatás minősége sokkal inkább a benne résztvevők elkötelezettségén múlik, mint az online tananyagok minőségén, vagy az infrastrukturális támogatottságon.
Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmány szerint a holland középiskolás diákok tanulási vesztesége egy év alatt 20-50 százalékban mérhető annak ellenére, hogy ebben az országban a tanulók technológiai felkészültsége kifejezetten erősnek mondható az Európai Unión belül. Egy szülő igen erős kritikát meg is fogalmaz:
„Különösen a középiskolai korosztály alattiaknak ’buli’ volt az egész: nem kellett bejárni, otthon vakarózhattak, dúlták az internetet, a leckét és egyéb feladatokat pedig kalákában oldották meg a családtagjaikkal. A gyermekének segítő szülők pedig szembesülhetettek saját és gyermekeik szerény szellemi képességeivel, bármennyire is turbózták az oktatási intézmények az érdemjegyeket. Nem kellett nyelvvizsga a diplomához, csak online írásbeli szigorlatok és záróvizsgák... Csak gyártották a nem sokat érő diplomával rendelkezők számát.”
A Covidnak azért vannak pozitív hatásai is
Mindezek mellett a megkérdezettek a járványnak olyan pozitív hatásait is megemlítik, mint az ingázással töltött idő és a napi költségek megspórolása, az előadások visszanézésének lehetősége, több magánélet, kevesebb légszennyezés, szabadságérzet, digitalizációs folyamatok felgyorsulása, a neves világegyetemek tananyagainak elérhetősége, illetve a LinkedIn oktatási platformján elérhető tudástár megjelenése.
Sokaknak lassult le az élete
A válaszadók 55,2 százalékának nem változott a kapcsolata az otthoni tanulás alatt a családtagjaival, 38 százalékának kicsit javult, míg 8,9 százalékának romlott. Viszont a baráti kapcsolatai a megkérdezettek 23,7 százalékának kifejezetten megromlottak emiatt.
Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen saját bevallás aszerint az otthoni tanulással 44 százalékuknak lassult le az élete.
A kérdőívet kitöltők 25,2 százaléka vált zárkózottabbá a kijárási tilalom vagy az online oktatás alatt, és arról számoltak be, hogy egysíkú, ingerszegény hétköznapokat éltek meg, amelyekben romlott a kötelességtudatuk, nehezebben ment a tananyag elsajátítása online, nőtt az ingerlékenységük, könnyebben tudtak lógni az órákról, ellustultak, s több közösségi médiát használtak a tanórák alatt. A válaszadók 85,3 százaléka úgy ítéli meg, az online oktatás minősége romlott.
Egy tanár ezzel kapcsolatban így fogalmaz:
„Az online oktatás kifejezetten gyűlöltem/gyűlölöm. Egy nagy előadásnál, de még egy kiscsoportos szemináriumnál is lehetetlen az interaktivitás. Nem látom az arcokat, nincs visszajelzés, elveszik az oktató szuggesztivitása, nem ’érzem’ a hallgatókat. Az online otthoni vizsga, különösen az írásbeli, pedig közröhej”.
Szorongás, társtalanság, agresszíó, konfliktuskezelési problémák
A szakemberek szerint épp a digitális oktatásban részesülők, a Z generáció (a 2000 és 2010 között születtek) és Alfa generáció (2010 után születtek) tagjai sokkal szélsőségesebb módon élik meg érzelmeiket, mint idősebb társaik. Mint minden generációt, őket is ugyanazok az életesemények és folyamatok formálják, melyek szerves része a gyakoribb internethasználat és online oktatás. De idősebb társaikkal szemben ők már nem csak fogyasztják, hanem elő is állítják a tartalmakat.
Az online tér és a közösségi médiumok ingergazdag környezete új digitális személyiséget alakít ki, melyre jellemző a sokszínűség, de ezeknél a generációknál a fáradtság, a türelmetlenség és az ingerlékenység is meghatározó. Ezekre a generációra jellemző a környezettől való elidegenedés, társtalanság, kiúttalanság, siker és pénz hajszolása, a konfliktuskezelési készség hiánya, az agresszió és a szorongás, amit az online térben töltött 7-8 óra tovább erősíthet.
Ezért a tanulmány szerint az online oktatás fenntarthatóságát hosszútávon aligha lehet elképzelni a jelenlegi módon, tekintettel a számonkérési nehézségekre. A tanulók többsége egyébként a hibrid oktatást preferálná, de felmerül a kérdés, hogy hosszú távon ez milyen módon válhat fenntarthatóvá.
Hiszen ahol a bejárás nem megoldható, ott számolni kell a diákok negatív személyiségváltozásaival, melyek jelentősen befolyásolják későbbi munkaerőpiaci elhelyezkedésüket.
A tanulmány azt javasolja, hogy a minél jobb digitális oktatás érdekében kombinálni kell az online oktatási eszközöket, az oktatásnak eszközfüggetlenné kell válnia (akár mobilon is elérhető legyen), az óraadókat fel kell készíteni az online oktatásra, és megbízható internet kapcsolatot kell kínálni.
