6p

Megnéztük, a 2019-es utolsó „békeévben” és azóta mennyire sikerült az Orbán-kormánynak eltalálni a költségvetés sarokszámait.

Az utóbbi néhány évben a költségvetés sarokszámai, vagyis a büdzsé tervezésének alapját képező kormányzati makrogazdasági előrejelzések rendszeresen drasztikusan eltértek a később kiszámolt tényadatoktól. Persze lehet azzal védekezni, hogy a pandémia okozta leállást nem lehetett előre látni (tényleg nem), vagy épp az orosz katonai agressziót sem (dehogynem), esetleg a közel-keleti válságot is meg lehet jelölni a differencia okaként. Ám Varga Mihályék ebben a „tippjátékban” valahogy különösen rosszul teljesítenek.

Lapunk megnézte, az utolsó „békeév”, azaz 2019 óta hogyan alakultak ezek az ominózus sarokszámok, azaz a gazdasági növekedés, az infláció, a kormányzati szektor GDP-arányos hiánya, valamint a stabilitási törvény előírásai szerint számított államadósság-mutató.

Varga Mihály általában rosszul tippel, de mi lesz jövőre?
Varga Mihály általában rosszul tippel, de mi lesz jövőre?
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor

Cikkünkben az adott évre a költségvetési törvénytervezet benyújtásakor leszögezett adatokat elevenítjük fel (így például nem nézzük a rendeletileg átírt 2023-as büdzsét), és ezekhez viszonyítjuk a zárszámadás elkészítése során közölt tényadatokat. Az idei évre a cikkünk megjelenéséig publikált legfrissebb prognózisokat vettük alapul.

GDP-növekedés

Látható, az Orbán-kormány minden évre legalább 4 százalékos bővüléssel számolta a büdzsét. Ha a kabinet minden előrejelzése bejött volna, akkor 2024 végére csaknem 30 százalékos növekedést kellene látnunk. (Persze ez csak hipotetikus felvetés, ugyanis a tervezéskor a korábbi tényadatok alapján készítik az előrejelzést.) Az viszont már biztos, az elmúlt hat évben összesen nagyjából 12 százalékkal tudott bővülni a hazai gazdaság, ami éves szinten átlagosan 1,9 százalékos GDP-növekedést jelent. Ehhez képest szeretne most a kormányfő elérni egy 3-6 százalékos növekedést (bár ezt már nemzetgazdasági minisztere, Nagy Márton legalább 3-ra finomította – a szerk.). Az idei és a tavalyi év pocsék számait látva a bázishatás miatt jövőre még van is esélye egy vaskosabb eredménynek, ám hogy a 2025-re tervezett 3,4 százalék a későbbiekben még magasabbra kússzon, annak realitásáról már nem vagyunk meggyőződve.

Egy érdekesség: a 3,4 százalékos GDP-növekedés épp annyi, hogy ne kelljen nyugdíjprémiumot fizetni, arra ugyanis 3,5 százalékos bővülés felett jogosultak az idősek.

Infláció

Minden évben kardinális kérdés, a kabinet mennyire pontosan becsüli meg a pénzromlás ütemét. Mindenki érzi a pénztárcáján, illetve az év eleji nyugdíjemelést is ehhez a becsült mértékhez igazítják. Az ábrából látható, a kormányzat rendszeresen a ténylegesnél alacsonyabbra lövi be ezt az értéket. Emiatt azonban a költségvetés kiadásai is magasabbak lettek a tervezettnél, amit a vártnál magasabb adóbevételek sem biztos, hogy fedezni tudnak. Ráadásul, ha a pénzromlás tényleges üteme magasabb, mint a tervezett, akkor a költségvetésnek nyugdíj-kiegészítést is kell fizetnie, ami még tovább növeli a kiadási oldal terheit.

Az elmúlt hat évben az idei lesz az első, hogy az infláció a tervezettnél alacsonyabb lehet, ez azonban a tavalyi-tavalyelőtti évek vágtató inflációja után szépségtapasznak is kevés.

Ha bejöttek volna az Orbán-kormány számai, akkor hat év alatt 24,9 százalékkal nőttek volna az árak, ami éves szinten 3,8 százalékos pénzromlási ütem lett volna. Ehelyett a fogyasztói árak ez alatt az időszak alatt 56,8 százalékkal emelkedtek, éves átlagban ez több mint kétszeres, 7,8 százalékos inflációnak felel meg.

A kormányzati szektor hiánya

Egy, az utca embere számára elég nehezen értelmezhető, de mégis fontos mutatóról van szó. Tulajdonképpen azt mutatja, a mindenkori kabinet kiadásai mennyivel haladják meg a bevételeket, azaz a költségvetés mennyit „hitelez meg” saját magának. A 3 százalékos maastrichti kritériummutató egy olyan, uniós konszenzussal elfogadott mérték, ami a szakértők szerint még kezelhető túlköltekezést jelent. Ennek túllépését a Covid idején engedélyezték az uniós szervek a tagállamok számára, ám ez a lazítás lejárt, mostanra minden kormányzatnak vissza kellett volna térnie a 3 százalékos toleranciahatár alá. Az ábrából látható, Orbán Viktorék az idei évre már tervezték azt, hogy a maastrichti határ alatt lesz a hiány, ez azonban már biztosan nem fog teljesülni. A jövő évre már a tervek szerint is a maastrichti 3 százalékos határ fölötti hiánnyal számolnak.

Államadósság aránya

A 2010-es évek eleje óta törvényi előírás, hogy az államadósság mutatója, mely gyakorlatilag a GDP-hez mért arányt jelenti, az adott év december 31-én alacsonyabb kell, hogy legyen, mint az előző év utolsó napján. Szintén maastrichti kritérium, hogy ez az arány ne legyen magasabb 60 százaléknál, bár a tagállamok ezt elég lazán kezelik.

Ennek az arányszámnak két hátulütője van:

  • az adott év költségvetésének tervezésekor (azaz a megelőző év nyarán-őszén) még nem tudni, mennyi lesz a megelőző év utolsó napján ez az érték;
  • a mutató nem az egész év átlagára vonatkozik, hanem csak és kizárólag december 31-i állapotra, így „trükkök százait” bevetve azt év végi pénzügyi manőverekkel, állampapír visszavásárlásával a kérdéses szint alá lehet nyomni – hogy azután pár nappal később, az év elején ismét eladják azokat a papírokat.

A Covid itt is alaposan közrejátszott, a járvány miatt az Európai Bizottság eltekint a 60 százalékos szabálytól. Magyarország élt is a lehetőséggel, 2020-ra ez a mutató 77,6 százalékra emelkedett, és azóta is meglehetősen ólomlábakon baktat lefelé. Az idei szám még nem ismert, de az biztos, hogy a 2023. december 31-i 73,4 százaléknál alacsonyabb lesz, a jövő évre tervezett 72,6 százaléknál – hogy teljesüljön a stabilitási törvény előírása – azonban magasabb kell, hogy legyen!

A 2010-es évek elején Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként hívta fel a figyelmet a GDP-arányos államadósság magas értékének veszélyeire. Céul tűzte ki ennek drasztikus csökkentését, a Széll Kálmán Terv szerint ez a mutató 2018-ra 50 százalék alá csökkent volna.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!