Lakatos Benjamin: Egy európai energiabank rengeteg problémát megoldana

A 2022-es energiaválság óta visszatérő kérdés az energia kapcsán az ellátásbiztonság. Gyakran egymással szöges ellentétben álló állítások látnak napvilágot, ami a laikusok számára nem könnyíti meg a tisztánlátást. Valóban ennyire összetett a helyzet, vagy a piacot belülről látva ezek az információk inkább a politikai porhintés kategóriáját képviselik?

Való igaz, hogy tele van a világ állításokkal, miközben sokszor nagyon kevés mögöttük a tartalom. Ebben a témában is ott tartunk, hogy időnként már a szakembereket is összezavaró információk jelennek meg. Velem is előfordul, hogy egy hírt hallva vennem kell egy nagy levegőt, majd a saját elemzéseinket visszaolvasva, azok tükrében kell ezeket az információkat megvizsgálni és értékelni. Hadd legyek itt kicsit önkritikus is: nemcsak a politikusok, hanem a mi szakmánk is kommunikálhatna tisztábban, átláthatóbban. Ez most nem magyar specifikum, hanem Európa-szerte jellemző, tehát az Európai Unióban tapasztaltakon alapszik. Látjuk jól, mert a MET már 17 országban van jelen, így európai perspektívából nézzük a folyamatokat.

Az ellátásbiztonság kapcsán érdemes hangsúlyozni, hogy az Európai Unió a saját gázfogyasztásának a 10 százalékát termeli most. Érdemes megnézni, hogy van-e bármely más, stratégiailag fontos alapanyag, ahol a felhasznált mennyiség 90 százalékát valahonnan kívülről kell megvásárolni. Mindezt tetézi, hogy most egy turbulens világban élünk, a kiszámíthatóság sokszor hiányzik. Ezek alapján a gáz- és energiapiacon van a folyamatoknak egy ellátásbiztonsági és egy áreleme. 2022 után Európa óriási eredményeket ért el, így most úgy tűnik, hogy a közvéleményt és a szakembereket összezavaró következő hírekig nincs mitől tartani, Európában nincs ellátásbiztonsági probléma.

Milyen lépések kellettek ehhez, és milyen tényezők miatt kell aggódni?

Több intézkedésnek és hatásnak köszönhető mindez, ezek együttesen teremtettek új helyzetet. Ennek fontos eleme, hogy az elmúlt években egyértelműen csökkent a gázfogyasztás. Ennek hátterében részben az áll, hogy a 2022-es válságban megkérdőjeleződött az ellátásbiztonság, de az árak emelkedése is fontos szerepet játszott. Változtak a betárolási szabályok, sok új LNG-terminál létesült, mindezek nagy szerepet játszottak az ellátás biztosításában. De az elmúlt néhány télen tapasztalt átlaghőmérséklet-növekedés is komoly segítséget jelentett – az kevésbé ismert, hogy egy Celsius fok-növekedés akár 10 százalékos csökkenést is eredményezhet a gázfogyasztásban.

Emellett ki kell emelni, hogy óriási lépést tett az EU az egységes gáz- és energiapiac felé. Erről kevés szó esik, de jelentőségében az euró létrejöttéhez mérhető, hogy a TTF árjegyzés globális referencia lett. Természetesen vészhelyzetben az egyes kormányok megpróbálnak helyi megoldást találni, de elindult egy nagyon kedvező folyamat, a szabályozás változásával, a vezetékek fejlesztésével és összekötésével, azzal, hogy az európai gáztőzsde, a TTF létrejött.

Ami a kockázatokat illeti, természetesen ilyenek is vannak. Az év elején az ukrán tranzit leállítása tűnhetett ilyennek, de ez például sokkal kisebb hatást gyakorolt az európai piacra, mint a hőmérséklet változása. Úgy látom, hogy amíg a jelenlegi infrastruktúra nem sérül, a meglévő szállítási útvonalak működnek, beleértve természetesen a Török Áramlat gázvezetéket is, addig érdemi fizikai ellátási problémával nem kell számolni.

Ahogy Ön is említette, a piacon a fizikai ellátás mellett az ár is kulcskérdés. Ezzel kapcsolatban is megnyugodhatunk?

Sajnos nem. A fizikai ellátás biztosítása még nem jelenti azt, hogy minden problémát megoldottunk, mert van egy komoly pénzügyi kérdés is. Bár 2022-ben vált ez igazán szembeötlővé, az európai gázár hosszú ideje szignifikánsan magasabb, mint az amerikai vagy az ázsiai. Ennek pedig komoly következményei vannak: érdemes megnézni, hogy 2007-2008 óta Európában a nominális GDP nagyjából 36 százalékkal nőtt, miközben az Egyesült Államokban megduplázódott. Nem állítom, hogy ez csak az energiaárak különbözeteként adódott, de azok is komoly szerepet játszottak ebben. Ám azt is érdemes megemlíteni, hogy az EU ebben az időszakban az importált energiahordozókra 8000 milliárd dollárt fizetett ki, a számla évente az unió GDP-jének 2-3 százaléka volt. Ezek alapján nem meglepő, hogy az EU versenyképessége számottevően romlott az elmúlt két évtizedben. Nem véletlen, hogy a témát elemző Draghi-jelentésben is kulcskérdésként kezelik az energiapolitikát. Európa tehát éppen nem jó irányba megy, márpedig fontos lenne, hogy megerősödjön gazdaságilag. Mi az erős EU-ban hiszünk, és teszünk is érte.

Megoldás lehet erre a zöldenergia? Az elmúlt években a MET is komoly lépéseket tett ebbe az irányba, több napelem- és szélerőműparkot vásároltak fel.

Korábban is azt hangsúlyoztuk, hogy megfontoltan kell az energiapiacon haladni. Így szerintünk hiba lenne a meglévő jól kiépült gázpiaci infrastruktúrát kidobni, ezt a következő húsz évben komolyabb költségek nélkül hatékonyan lehet használni. Ennek szellemében építjük a MET-et, hiszen minden olyan eszköz érdekel minket, ami gáz tárolására, szállítására vagy fogyasztására épít. Ezért vásároltunk például Németországban gáztárolót. Szerintünk a gázipar még 15-20 évig velünk fog maradni, jó hír, hogy ezt a hipotézisünket a piacon most igazolva látjuk. Fontos, hogy az üzleti folyamatainkban a földgázra mi pénzügyi termékként tekintünk. A pénzügyi eszközöknek, az opcióknak nagyon fontos szerepük van, ezek révén tudunk minden egységnyi gázon vagy áramon – néha csak egészen kicsi – nyereséget elérni. A tevékenységünk ezáltal sokkal kevésbé kockázatos, mintha egyszerűen csak spekulálnánk. Kicsit olyan ez az egész, mint a sziklamászás, ahol vannak eszközök arra, hogy a kockázatokat kezelve egyre feljebb jussunk.

A gázpiac hatékony működtetésével párhuzamosan pragmatikus zöld átmenetre van szükség. Én abban nem hiszek, hogy bármennyibe is kerül, mérlegelés nélkül kell előnyben részesíteni a zöldenergiát. Ezt a leggazdagabb államok sem képesek finanszírozni, nem véletlenül vannak a már említett versenyképességi problémák. Mi abszolút hiszünk a zöldenergiában, ezért vásárolunk és fejlesztünk nap- és szélerőműparkokat.

Nemcsak az energiatermelésben, hanem például az ipari méretű akkumulátoros tárolásban is látunk üzleti lehetőséget. Magyarországon a MET Csoport volt az első, amely ilyen eszközt telepített a Dunamenti Erőmű területén. Emellett Nyugat-Európában is tevékenyek vagyunk, hat-hét országban van energiatárolási projektünk, a francia piacon például ez év végére 8 százalékos lehet a piaci részesedésünk. Összefoglalva, a jövő szerintünk is a megújuló energiáé, nem véletlenül használjuk fel immár a CAPEX-ünk több mint 50 százalékát ilyen területen, ugyanakkor a hatékonyságot és versenyképességet sem szabad szem elől téveszteni.

Nem ellentmondás, hogy Európa a drágább gáz miatt nem versenyképes, miközben a zöldenergia továbbra is drága, tehát az sem jelent rövid távon megoldást? Mi lehet akkor kitörési pont?

Nagyon szerteágazóak a lehetőségek, nagyon sok irány és komoly fejlesztés látható. Hogy ezek közül melyek válnak be és terjednek el a piacon, azt nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy a növekvő energiaigényt leginkább technológiai fejlesztések révén lehet biztosítani. Persze ez lehet olyan fejlesztés is, ami alacsonyabb fogyasztást eredményez, ahogy az épületek vagy a közlekedés kapcsán is tapasztalható.

Abban viszont nem hiszek, hogy azt el lehetne érni tartósan, hogy az emberek a kényelemről és a fogyasztásról lemondjanak. A történelem az mutatja, hogy hosszabb távon soha nem az önkorlátozás oldott meg problémákat. Szerintem most sem ez lesz, hanem technológiai megoldások segítségével tudjuk majd kezelni a növekvő energiaigényt. Abban hiszek egyébként, hogy nagyon hosszútávon kizárólag áramalapú energiaellátásra térünk majd át.

Az elmúlt években, ahogy az árak révén a fogyasztók számára is érzékelhetővé vált az energiapiac, a politikusok is gyakrabban nyilvánulnak meg ilyen kérdésekben, nemcsak Magyarországon, de az EU-tól az Egyesült Államokig. Kívülről nézve mindenki alacsonyabb árakat szeretne, ám a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az állami beavatkozás gyakran éppen a versenyt korlátozza. Hogyan látja, célt érnek el az intézkedések?

Mindenképpen célszerű elválasztani Európát és a világ más részeit, Amerikát vagy Ázsiát. Ezeken a piacokon ugyanis sokkal élesebb verseny van. Egyes projektek révén érdekeltek vagyunk az Egyesült Államokban, ott óriási piaci verseny van, és azért attól még nagyon messze vagyunk, hogy ahhoz hasonló legyen Európában. Ázsiával is hasonló a helyzet, igaz, ott a folyamatok fő mozgatórugója, hogy a nagyon szennyező energiaforrásokat, az olajat és a szenet egy tisztább megoldásra cserélik. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan növekszik a gázfogyasztás, ami ott is óriási versenyt generál. Ezt a szingapúri érdekeltségünk révén tapasztaljuk, bár könnyebbség, hogy ott az egyik résztulajdonosunk révén (Keppel Infrastructure – a szerk.) helyi partner segít minket.

A politikai beavatkozások kapcsán ellentmondásos helyzetek adódhatnak, hiszen az természetes, hogy ha adódik egy krízis, akkor az adott ország kormánya ezt igyekszik gyorsan megoldani. A probléma az, hogy ez gyakran kapkodással jár, és míg egy problémát megoldanak, addig három másikat kreálnak, amelyek egy része később jelentkezik, egy része pedig egy másik országban. Ugyanakkor Európa érdeke lenne, hogy a piac minél egységesebb legyen, így olyan megoldásokra lenne szükség, amelyek figyelembe veszik más tagországok helyzetét is. Versengő vállalatként persze abban hiszünk, hogy az államoknak vagy éppen az EU-nak a szabályrendszer kialakítása, annak ellenőrzése és betartatása kellene, hogy a feladata legyen. Ha kiszámíthatóbb a szabályozás, nincsenek teljesíthetetlen akadályok a piacra lépésre, akkor az erősíti a versenyt, és segít letörni az árakat, ami a politikának is az érdeke lenne. Zárójelben jegyzem meg, általában azokban az országokban, amelyekben megjelenünk és sikeresek vagyunk, növekszik a verseny, és csökkennek az árak.

De mondok mást, amiről a MET Csoport néhány fórumon beszélt már: szükség lenne egy európai energiabankra. Ez ugyanis óriási piac lett, miközben nincs mögötte olyan financiális infrastruktúra, mint a bankok esetén, ahol lehetnek problémák, csődbe mehetnek egyes bankok, de a sor végén ott áll a jegybank, amely garanciát és biztonságot nyújt minden piaci szereplőnek. Egy ilyen intézmény krízishelyzetekben különösen fontos lenne, hiszen fenntartaná a bizalmat és a likviditást. Készítettünk egy esettanulmányt a 2022-es árrobbanásról, amiben azt állapítottuk meg, ha akkor lett volna a pénzpiacokhoz hasonló intézményrendszer, akkor az áremelkedés 50-60 százaléka elkerülhető lett volna. Ez kisebb részben volt ellátási probléma, sokkal nagyobb gondot okozott a bizalom és a likviditás megingása.

Hogyan látja, a 2022-es sokknak volt valami pozitív hozadéka? Tanultak belőle akár a politikusok, akár a piaci szereplők?

Azt látom, hogy mindenki tanul belőle. De fontos hangsúlyozni, hogy sok szempontból a gázpiac a mostani formájában valami teljesen új dolog. Még a pályám kezdetén is regionálisan, egy-egy országra lehetett értelmezni a folyamatokat. Az EU-ban az úgynevezett unbundling révén (amikor szétválasztották a hálózatüzemeltetést az energiatermeléstől és -kereskedelemtől) kinyílt egy új piac. Előtte nem létezett egységes gázpiac, nem léteztek tőzsdék, nem léteztek elszámoló rendszerek, semmi nem létezett. A krízis idejében még kevés volt a tapasztalat, sok volt a hiányosság, és egy ilyen helyzetben ért minket hatalmas sokk.

Mekkora problémát okoz, mennyire korlátozza a versenyt, hogy akár Nyugat-Európában is nagyon sok még az energiapiacon az állami vállalat?

Úgy fogalmaznék, hogy szerintem nem segít. Az egyes számú cél egyértelműen az ellátásbiztonság kell, hogy legyen, tehát hogy ne fagyjon meg senki télen. Hogy ezt piaci szereplőkkel kell végrehajtani vagy pedig ezt valamilyen más módon, arra különböző példákat látunk az EU-ban. Az én véleményem, hogy az állam a versenyszférában sehol nem jó tulajdonos. Szerintem az államnak a szabályok megalkotása és betartatása kellene, hogy a feladata legyen. Értem persze, hogy van egyfajta bizalmatlanság, mert azt feltételezik, hogy egy piaci cég legfőbb prioritása a profit termelése és nem az állandó ellátás biztosítása. De ezt szem előtt tartva is lehet olyan szabályrendszert alkotni, amelyen belül lehetőség lenne a versenyre, ami végső soron az állam számára is jó, hiszen alacsonyabb árat eredményezne.

Az általunk optimálisnak tartott helyzethez még hosszú út vezet, de az elmúlt másfél évben ezen a területen nagy előrelépés történt. Ma az Európai Bizottságban és a legtöbb kormányban is tudatosul, hogy az energetika fontos pénzügyi és versenyképességi kérdés is: az európai versenyképességet egyértelműen alááshatja, hogy a gazdaság működtetéséhez szükséges energiáért Európában ma többet kell fizetni.

Végre megfogalmazódott, hogy egyszerűsíteni kell az egész játékteret, és ez most olyan koncepció, amelyen elkezdtek a szakemberek dolgozni. Ennek nagyon sok aspektusa van, mondok egy példát. A MET Csoportnak több mint 100 különböző kereskedelmiengedélye van, amelyek révén ott tudunk lenni az egyes uniós tagországok áram- és gázpiacán. Ha csak a saját szempontjainkat nézném, akkor azt mondanám, hogy jó ez így, mert mi már ezeket megszereztük, ám ez mások számára, akik most indulnak, komoly belépési akadály. Tehát rendszerszinten ez természetesen nem jó így, miért kell ennyi engedély? Sajnos sok ilyen példát lehetne felsorolni. Az egyszerűsítés és a verseny erősítése közben persze nem szabad megfeledkezni az ellátás biztosításáról sem.

Ha már ellátásbiztonság. Az idén a MET számos alkalommal szerepelt a nemzetközi sajtóban, hiszen komoly érdemei vannak a cégnek abban, hogy az ukrán vezeték leállítását követően az egyik leghidegebb téli időszakban gáz nélkül maradt Moldáviában meg tudták oldani az ellátást. Ez hogyan sikerült?

Ez nagyon megrázó történet, hiszen hirtelen 350 ezer ember maradt január elején ellátás nélkül. Természetesen volt üzleti része a kérdésnek, de a humanitárius oldalát is látni kell. Amikor ezzel a helyzettel szembesült a világ, akkor az Európai Unió és Oroszország is elkezdett a megoldáson dolgozni, s Ukrajnán és Moldován át sikerült gázt szállítani. Örülök, hogy ebben a MET Csoport is részt tudott vállalni, sőt a MET szerteágazó nemzetközi gázpiaci pozíciói révén, szinte egyedülállóan volt képes ezt megcsinálni, azaz elérni, hogy biztosan eljusson oda a gáz, és erre büszkék vagyunk. A humanitárius segítségen túl ez szakmai kihívás is volt. A MET Csoport halad előre a saját agendája szerint.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az ukrajnai háború kapcsán a többség feketén és fehéren látja a helyzetet, miközben a probléma ennél sokkal komplexebb. Mi is teljes mértékben elítéljük a háborút és a katonai agressziót, óriási tragédia, hogy százezrek haltak meg a harcokban. Ezzel együtt azt gondoljuk, hogy a diplomáciai, a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok csatornáinak megőrzése hozzájárulhat a hosszútávú stabilitás előmozdításához. Ez az álláspont Nyugat-Európában nem feltétlenül elfogadott, de minden partnerünknek elmondjuk, hogy mi egy svájci cég vagyunk, betartunk minden nemzetközi szankciót és szabályt. Ha pedig a hidegháborút idéző határok alakulnak ki, mi akkor a világ nyugati felén akarunk tevékenykedni.

A magyar kormány az Önök pragmatikus álláspontjánál sokszor – nyugatról nézve – szélsőségesebb álláspontot képvisel. A MET számára jelent-e bármilyen problémát, hogy a magyar energetikai miniszter, Lantos Csaba korábban a MET egyik vezetője volt?

Volt rá precedens, hogy kaptam erre irányuló kérdést. Szerencsére nagyon régóta és jól ismerem Lantos Csabát, akit jószándékú, kiváló embernek tartok; az igazgatóságunkhoz is az előző kurzusban csatlakozott , így nem okozott problémát, hogy elmagyarázzam a helyzetet. Ugyanakkor a miniszteri kinevezésével megszűnt Lantos Csaba MET Holding AG-ban betöltött igazgatósági pozíciója, hiszen az összeegyeztethetetlen lett volna a kormányzati szerepkörével. Azt pedig minden partnerünk megérti, hogy a MET Csoport svájci központú magánvállalat, semmi közünk a magyar kormányhoz.

Akár általában a gazdaságot, akár az energiapiacot nézzük, Németország kulcsfontosságú Európa jövője szempontjából. A MET itt is jelen van. Hogyan látják belülről a piacot? Hiszen talán itt volt a legélesebb fordulat, és sokakat meglepő gyorsasággal tudott Németország leválni az orosz gázról.

Egyes vélemények szerint Európa legnagyobb problémája, hogy Németország nem találja a választ az energiaversenyképességi kérdésére, hiszen az olcsó orosz gáz kiesése óriási problémát okoz. Gyakorlatilag az autóipari gondok mellett ez a másik fő probléma az ország számára. A másik oldalon viszont valóban látványos eredményeket értek el, hiszen a szakma általában három évet jósolt az átállásra, ám azt sikerült egy év alatt megvalósítani. Ebből egy kis részt a MET Csoport is vállalt, hiszen az egyetlen, állami finanszírozás nélkül épített LNG-termináljának finanszírozását a Total mellett a mi cégünk vállalta. Büszkék vagyunk erre a projektre, még akkor is, ha ez most kihívást is jelent. Hiszen míg 2022-ben a gyors megoldás volt a fő szempont, most a gazdaságos ellátás a prioritás.

Miközben Németországban is még bőven lehetne javítani a versenyképességet, komoly változások is várhatók. Azzal szoktam viccelődni, hogy Európában ma a német állam a legnagyobb gázpiaci szereplő, mivel 2022-ben több céget is államosítottak, megmentve őket a csődtől. Ugyanakkor ezeket előbb-utóbb magánkézbe fogják adni, ami biztosan komoly változásokkal jár majd.

Ha már LNG, a szingapúri piacra is ennek szellemében léptek, de folyamatban van egy LNG szállítására alkalmas tankerhajó beszerzése is. A gázpiacon akkor ez a terület lesz a MET szerint a jövő?

Az LNG-piac a nagyfiúk terepe, hozzájuk képest mi nagyon kis szereplők vagyunk. A másik oldalról viszont a globális gázpiacon az LNG szerepe várhatóan igen jelentős lesz. Ázsiában különösen igaz ez, ahol már sokkal szennyezőbb energiahordozókat váltanak ki vele. Ami a hajóvásárlást és a szingapúri jelenlétet illeti, abban fontos szerepe van az egyik tulajdonostársunknak, a Keppel-csoportnak, amely helyismerettel rendelkezik, sőt mivel eredetileg hajógyártással is foglalkoztak, a tanker beszerzésében is segítséget tudtak nyújtani.

Miközben az LNG szerepe globálisan növekedni fog, talán meglepő lesz, amit mondok, Európában már nem kellenek új terminálok. Ha a folyamatban lévő projektek befejeződnek, azzal le lehet fedni a kontinens energiaigényét. Az ellátás szempontjából pedig Amerika lesz izgalmas, ahol már a Biden-adminisztráció alatt is óriási fejlesztések voltak, ez Trump beiktatásával pedig további lökést kaphat.

Az LNG-hez hasonlóan a lakossági piacon való megjelenés is nagy lépésnek tűnik. Mi motiválta a vállalatot, hogy Belgiumban egy felvásárlással ezt megvalósítsák?

Az úgynevezett retailpiaci megjelenés nagyon régi, 10-15 éves terv volt. A nehézség ebben az, hogy miközben a pénzügyi eszközök, például a kereskedés során fontos opciók vagy a kockázatok kezelésére kitűnő csapatot építettünk fel, a retail területen szükséges tudásunk nem volt meg. Próbálkoztunk ugyan egyes országokban hasonló területen, mikro- és kisvállalatok ellátásában, de nem voltunk igazán sikeresek. A belga akvizícióval az alapító tulajdonosokat is megszereztük, akik remélhetőleg olyan know-howt hoznak, amelyet akár más piacokon is tudunk majd kamatoztatni.

Fontos hangsúlyozni, hogy mi azokat a lehetőségeket keressük – és a felvásárlások, beruházások során ez az elsődleges szempont –, ahol a folyamat végén a meglévő tudásunkat és versenyelőnyünket kihasználva áramot és gázt tudunk értékesíteni. Az akvizícióinkat ennek rendeljük alá, legyen szó napelemparkról, lakossági piacról vagy éppen műtrágyagyárról.