Szerdán a Magyar Közlönyben végre nyilvánosságra hozták az állami építési beruházások megvalósításának költséghatékony rendjéről szóló törvényt, amit már régen megígért Lázár János építési és közlekedési miniszter. Nagyon részletes (30 oldal) és első olvasatra úgy tűnik, hogy sok szakmai javaslatot beépítettek.
Rögtön az elején leszögezték, hogy lesz egy keretprogram, az egyes minisztériumoknak kötelező lesz saját beruházási tervet készíteni. Ahogy ígérte Lázár János, egy szűkebb testület (Országos Építészeti Tervtanács) elbírálja és szakaszolja vagy elveti ezeket, vagy ezek egyes részeit. A testületben az állami szereplőkön kívül a szakma is képviselteti magát. Korábbi közléséből tudjuk, hogy benne lesz az Építési Vállalkozások Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. A törvény - legalábbis a betűje szerint – biztosítani fogja a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét.
Érdekesség, hogy a törvény nem terjed ki a Budapest–Belgrád vasútvonalra, a paksi bővítésre és a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány vagy az általa létesített, vagy fenntartott jogi személy építési beruházására vagy a koncessziós törvényben szereplő beruházásokra. Ugyancsak a kormány szája íze szerint való, hogy ha úgymond kiemelt befektetésösztönzési érdekről van szó, akkor a kormány mentesítheti a projektet e törvény alól.
Lássunk néhány konkrétumot!
Létrehoznak egy költséginformációs rendszert, amiben a megvalósult, valamint a kivitelezés alatt álló állami építési beruházások költségadatait, a költségadatok értékelését, továbbá a költségadatok jelenértékének megállapítását és indexálását rögzítik.
A miniszter az állami építési beruházások monitoringja céljából egységes informatikai rendszert épít ki, abban nyomon követik a projektek előrehaladását az építményinformációs modell (BIM) rendszer segítségével. Az építtető a beruházás megkezdése előtt projektvezetőt jelöl ki, aki a beruházás teljes folyamatát irányítja. Lesz egy költségszakértői és műszaki ellenőr csapat is, amely értelemszerűen magasan képzett műszaki és gazdasági szakemberekből áll.
Az engedélyeztetést felgyorsítják, egyszerűsítik és kötelezővé teszik az európai sztenderdeket. Ez az összes hatósági engedélytípusra érvényes, beleértve a közműveket, az építési és a létesítési engedélyeket és a kivitelezési dokumentációt is.
A kivitelező kiválasztásakor fokozottan kell figyelembe venni az állami költségszakértő szakmai véleményét. A kivitelező nem készít saját költségvetést, hanem a kivitelezési dokumentációban foglaltakra figyelemmel a kiadott tételes árazatlan költségvetés szerint ad ajánlatot. A nyertes ajánlattevő által benyújtott ajánlat üzleti titkot nem érintő részét – beleértve az árazott tételes költségvetést – az ajánlatkérő nyilvánosságra hozza.
Fontos: a minisztérium kizárólag olyan típusú költségváltozáshoz járulhat hozzá, amit
a kivitelezési szerződésben foglaltak szerint rögzítettek. Bemondásra nem lehet úgymond drágítani a vállalási árat, ezt a következő módon fogalmazza meg a törvény:
„A szerződésben rögzíteni kell az előre nem látható mértékű építőanyagár-változással és a munkadíjjal összefüggésben jelentkező költségváltozás kockázata kezelésének objektív piaci mutatók alapján történő, képletszerűen kiszámítható módját oly módon, hogy az építőanyagár-változások hatását az alapanyag igazolt beszerzési idejének figyelembevételével a kivitelezési szerződés megkötésének időpontja és az adott építőanyag kivitelezési szerződés mellékletét képező ütemtervben rögzített megrendelésének időpontja között lehet érvényesíteni. A kivitelezési szerződésben legalább 5 százalék tartalékkeretet kell képezni.”
