Kifakadt Dagur Sigurdsson, a japán férfikézilabda-válogatott izlandi illetőségű szövetségi kapitánya. Szerinte tiszteletlenség a játékosokkal szemben, hogy az izlandi csapat otthon buborékban készült, a játékosok nem a családdal szilvesztereztek, majd eljöttek az Eb-re, és ott turistákkal kell vegyülniük – szemlézte a 24.hu.
Azt persze nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a „vegyülés” miatt, de szombatig nyolc izlandi játékosnál diagnosztizálták a koronavírust, s voltak kénytelenek kihagyni az olimpiai, világ- és Európa-bajnok franciák elleni meccset. S akkor még nem is az északiak jártak a legrosszabbul, hiszen a németeknél 12, az Eb-ezüstérmes horvátoknál 9 kézis fertőződött meg, Lengyelország hat, Hollandia és az orosz csapat négy-négy, Svédország három, míg Franciaország egy esetet jelentett. Legalábbis múlt csütörtökig. Hiszen napról napra változik – sajnos emelkedik – a pozitív esetek száma, a pontos adatról csak a kezdő sípszó előtt értesülnek a szurkolók.
A kézi EB-n is támad tehát az omikron, ugyanúgy, mint a hétköznapokban. Míg a járvány korábbi hullámai idején még alig volt olyan az ismerőseim közül, aki elkapta volna a vírust, addig most jóformán az a furcsa, ha nem értesülök szinte óránként egy-egy új fertőzöttről a környezetemben. Még szerencse, hogy az omikron nem annyira halálos, mint voltak a Covid korábbi válfajai.
De ettől még sportrajongóként jelentősen rontja az élményt. Az, hogy sorra dőlnek ki a játékosok, teljesen irreálissá teszi az általam (is) évek óta várt eseményt. S most nem a magyarok csúfos szerepléséről beszélek, őket nem az omikron ütötte ki. Azt, hogy még a csoportjukból sem jutottak tovább egy hazai rendezésű világversenyen – noha magukat legalább a legjobb nyolc közé várták (azaz hét hellyel előrébb, mint ahol végül végeztek), a külföldi szakírók pedig még előrébb, az elődöntőbe, sőt, volt, aki a döntőbe –, csak és kizárólag a (gyenge) teljesítményüknek köszönhetik.
Én inkább a németekről beszélek, akik, ha közülük nem fertőződnek meg tucatnyian, azaz nem esik ki csaknem két teljes sor (egyszerre heten lehetnek a pályán egy kézicsapatban), akkor bizonyosan előrébb végeznek, nagyobb versenyre késztetik az ellenfeleiket. Vagy említhetném a horvátokat, akik ugyan, ha jelentősen megfiatalított csapattal is érkeztek, még így is tényezőnek számítanak e sportágban. A németek annyira megfogyatkoztak, hogy fontolgatták a visszalépést, végül azt kérték a szervezőktől, hadd játsszák le később a spanyolok elleni meccsüket. Arra appellálva, hogy aki öt napon át negatív tesztet produkál, az visszatérhet a parkettre, így nem kizárt, hogy akár exponenciálisan megnőtt volna az ismét hadra foghatók száma.
Az Európai Kézilabda Szövetség, az EHF azonban elutasította a németek halasztási kérelmét. Mint közleményében jelezte, „minden szempontot figyelembe véve úgy döntött, nem módosítja az összecsapás időpontját”.
Arra már nem tértek ki, mi lehet a „minden szempont”. Így csak találgatni tudok, hogy az egyik az üzleti volt, vagyis az a bizonyos pénz. Magyarul, ha nem rendezik meg a meccset, akkor vissza kell fizetni a jegyek árát, a derbit közvetítő tévétársaságokat is kártalanítani kell a kieső hirdetési bevételeik miatt stb.
Nem akarok álnaiv lenne, de számomra aligha lehetne fontosabb szempont az egészségnél! Az már a kézi EB előtt mindenki számára nyilvánvaló volt, lehet, hogy az omikron nem olyan halálos, mint az előző mutánsok, de sokkal többen fertőződhetnek meg. Egy másik izlandi, a csapat regnáló szövetségi kapitánya, Gudmundur Gudmundsson január 12-én, tehát a torna megkezdése előtti napon panaszolta el, hogy „nincs buborék a hotelban, így ki vagyunk téve a fertőzésveszélynek. Vannak itt átlagos turisták. Így magunknak kell odafigyelni és óvatosnak lenni, ami nem egyszerű”. De hasonló aggodalmakat mások is megfogalmaztak, mint például a franciák és a montenegróiak.
Ennek ellenére a show elkezdődött, majd folytatódott, s e héten célegyenesbe fordul. Azt ugyan nem tudni, még hányan esnek ki a Covid miatt, s a hiányzások miatt hogyan állnak majd fel a csapatok, de egy biztosnak tűnik: vasárnap este megrendezik a kézi EB döntőjét. Hogy aztán a végeredmény a valós erőviszonyokat tükrözi-e, azzal kapcsolatban már kétségeim vannak. Én jobbnak tartottam volna, ha meg sem rendezik, vagy ha már igen, akkor menetközben lefújják a kontinensversenyt, s egy másik időpontban tartják meg, illetve folytatják, amikor reális erőviszonyok alapján dőlhetne el az elsőség.
Egy igazi szurkoló ugyanis mindig a legjobbak összecsapását szeretné látni. Kár, hogy úgy tűnik, a nemzetközi kéziszövetség korifeusai által figyelembe vett szempontok között ez nem szerepel.
