Le tudunk-e valaha válni teljesen a külföldi gázról? — tesszük fel magunknak nap mint nap a kérdést. Vannak kormányzati tervek távoli, 2050-es határidőkkel, de azért mégis játsszunk el a gondolattal, hogy mi is kellene ehhez - írják az Erste Bank szakértői a legfrissebb elemzésükben.
A földgáz cirka 95 százalékban metánból áll, amit a gazdaságban nem csak fűtésre, hanem elég sok mindenre használunk. Az mindenkinek triviális, hogy árammal szétbonthatjuk a vizet oxigén- és hidrogénmolekulára. Ugyanakkor a hidrogén gazdaság nehézségeivel is tisztában vagyunk. A jelenlegi eszközeink földgázra vannak kiépítve, s komoly átalakítás szükséges ahhoz, hogy a meglévő csöveken hidrogént lehessen szállítani.
Ráadásul a tárolás is nehézkes. Nem könnyű földtani szerkezetekben – ahol tényleg nagy mennyiség elfér – tárolni, viszont például szilárd testekben, különböző fémekben meglepően nagy mennyiséget lehet elraktározni. Ugyanakkor van egy technológia, amelyért 1912-ben Nobel díjat adtak Paul Sabatier-nek, s ma már a nemzetközi űrállomáson is ezt a technológiát alkalmazzák arra, hogy ne kelljen vizet felhordani az űrbe. A Sabatier-reakcióval egy vízbontás utáni lépésben széndioxid, hidrogén és energia felhasználásával metánt lehet gyártani nikkel katalizátor jelenlétében. Ez korábban 50-60 százalékos hatékonyságú folyamat volt.
Játsszunk el a gondolattal, hogy esetleg így tudjuk megoldani a gázellátást Magyarországon. Ebben az esteben mintegy 8 milliárd köbméter földgázt, illetve metánt kell legyártanunk, aminek az energiatartalma 80 ezer GWh.
Csak összehasonlításképpen, 2021-ben az összes megtermelt villamos energia 20 340 GWh volt itthon, ebből közel 16 ezer GWh az atomerőműből (1900 MW-kapacitás), 800 GWh megújulóból, majd 500 GWh földgázból, és majdnem 3 ezer GWh lignitből jött. Ebből is látszik, hogy hatalmas feladatról van szó!
Szóval tegyük fel, hogy ezt a hatalmas energiamennyiséget napelemek segítségével állítjuk elő. Figyelembe véve, hogy Magyarországon 1W napelem mintegy 1,2 KWh energiát tud termelni egy évben, na meg azt, hogy a fent említett eljárás hatásfoka – jó esetben – 80 százalék, körülbelül 80 GW, azaz 80 ezer MW napelem installálására lenne szükség. Ez 320 négyzetkilóméternyi napelem felállítását jelenti, ha 400 W-os 1,6 négyzetméteres panelekkel számolunk. Mindeközben jenlenleg 3 ezer MW-nál tartunk, a begyorsult telepítéseknek köszönhetően.
Jelenleg a METÁR-rendszer keretében a napelemekkel termelt áram ára kicsivel 20 forint fölött van. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem számolunk az egyéb (napelemeken túli) beruházásokkal, akkor
nagyjából 60-70 euró/MWh fölötti, tartósan fennálló gázár esetén érdemes ilyen megoldásában gondolkodnunk.
Hangsúlyozzuk, hogy ez a minimum, hiszen ebben nincs benne az átalakító gyárak költsége, de azért mutatja, hogy nagy valószínűséggel már nem utópisztikus, 200-300 eurós árak szükségesek a technológia elterjedéséhez, amely a 9-es megvalósíthatósági skálán jelenleg 8-as értéknél jár.
Németországban már évek óta számolnak a technológia jövőbeli bevezetésével, s nem lennénk meglepve, ha a hazai tervekben is szerepelne ez a megoldás. Annál is inkább, mert az állam által szponzorált magántőkealap, a Hiventures is támogat ilyen induló vállalkozást, amely a bezárt Vértesi Erőmű területén építi saját kísérleti projektjét.
Még valami, a fenti számítás nem tartalmazza a Paks II. várhatóan 2030 után belépő, éves körülbeülül 20 ezer GWh termelését, ami csökkenthetné a napelemtelepítést bizonyos mértékben, de nem feltétlenül 25 százalékkal. Ja, és a fenti számításban a megtakarított széndioxid-kvóta árcsökkentő hatását sem vettük figyelembe.
