Az elmúlt napokban a hazai villamosenergia-rendszer a 40 Celsius-fokot is elérő hőhullám ellenére stabilan üzemelt, az ország energiaellátása folyamatosan biztosított. Pedig mind felhasználói, mind a termelési oldalon adódtak nehézségek. A rendkívüli hőmérséklet miatt a fogyasztás is felpörgött, részben a lakások és a munkahelyek hűtése miatt.
A hazai villamosenergia-hálózat terhelése ezen a nyáron eddig június 26-án, pénteken volt a legnagyobb. Akkor a tavaly nyári áramfogyasztási csúcs is megdőlt, de a 2024-es abszolút nyári rekord még nem – közölte a Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. Adatai szerint pénteken este a negyed 8 körüli negyedórában a bruttó rendszerterhelés elérte a 6788 megawattot (MW).
Fotó: Depositphotos.Com
A MAVIR Zrt. adatai alapján a bruttó rendszerterhelés vasárnap megközelítette a 6400 MW-t, hétfőn pedig 7300–7400 MW magasságába emelkedett. Ez hajszálnyira van a mindenkori nyári csúcsértéktől.
Érdemes azt is kiemelni, hogy a hőség nemcsak a fogyasztást növeli, de csökkenti a nagyfeszültségű távvezetékek hatékonyságát és átviteli kapacitását is. Pest megye egyes körzeteiben a helyi elosztóhálózat túlterheltsége miatt már előfordultak átmeneti, lokális áramkimaradások. Összességében ugyanakkor a gyakorlat azt mutatta, hogy a rendszer jól vizsgázott, hiszen komoly fennakadás nem volt.
Ahogy korábbi írásunkban egy szakértő megfogalmazta: „Itthon sem zárható ki teljesen, hogy kialakulnak részleges blackoutok, az infrastruktúra akár 50-60 fokra is felmelegedhet, ez minden műszaki berendezés működését próbára teszi.” Szerencsére ezt ezúttal is sikerült elkerülni.
A rendszert terhelő extrém tényezők mellett az sem segítette a szakemberek helyzetét, hogy a Paksi Atomerőmű termelését korlátozni kellett. Ezt nem műszaki meghibásodás, hanem a környezetvédelmi előírások miatt történt.
Az atomerőmű a Duna vizét használja a kondenzátorok hűtésére, majd a felmelegedett vizet visszavezeti a folyóba. A hatályos jogszabályok szerint, ha a Duna vízhőmérséklete eléri a kritikus határértéket, az erőműnek csökkentenie kell a teljesítményét, hogy a melegvizes csatorna dunai torkolatától 500 méterre a folyó vízhőmérséklete ne haladja meg a 30 fokot (a folyó élővilága védelmében).
Más kérdés, hogy a környezetvédelmi szakértők egy része az egyre melegebb nyarak miatt már korábban felhívta erre a figyelmet, ráadásul ez a kérdés Paks II. megépítésével még inkább előtérbe kerülhet.
Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) és az energetikai minisztérium megerősítette, hogy a visszaterhelés nincs negatív hatással a nukleáris biztonságra, és az ország villamosenergia-ellátása a kieső kapacitás ellenére is teljesen biztonságos maradt.
Az Energiaklub a történések kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy pont a fentiek miatt atomenergia sem független az időjárástól – aki ezt állítja, az figyelmen kívül hagyja a fizikai és éghajlati realitásokat. Jelenleg mintegy 550 MW-nyi, tehát több, mint egy blokknyi termelés esik ki, mert az említett jogszabályi korlátozások miatt vissza kell szabályozni a reaktorokat, a rendszerből hiányzó áram mennyisége pedig növekszik a termikus hatásfok romlásával.
Ráadásul, ha a fenti szabályt – átmenetileg - felfüggesztenék, ahogy arról hétfőn délután Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter döntött, a termelést akkor sem lehetne 100 százalékra pörgetni, többek között a vízállás és a Duna jelenlegi vízhozama miatt.
Felmerül természetesen a kérdés, hogy a kieső paksi termelés milyen problémát okoz. A jó hír, hogy az ellátás megoldott, ugyanakkor ennek komoly anyagi következményei vannak. Nem véletlenül kérte Kapitány István, hogy az emberek a kora esti órákban ne nagyon használják a légkondicionáló berendezéseket, és az elektromos autóikat se ekkor töltsék. (Ennek a gazdasági vonatkozásaira a cikkben még visszatérünk.)
A kieső paksi zsinóráramot és a megugró fogyasztási csúcsokat a rendszerirányító alternatív forrásokból egyenlíti ki. Szerencsére napközben a közel 5000 MW-nyi beépített hazai ipari és lakossági napelemes kapacitás bőségesen fedezi a déli csúcsokat.
Az igazi kihívást a kora esti órák jelentik, amikor a napelemes termelés látványosan visszaesik, de a hőség és a klímahasználat megmarad.
Ebben az időszakban a hazai gáztüzelésű erőművek fokozott termelésével (mintegy 1850 MW), valamint a 2000 MW-ot is meghaladó importáram bevonásával tartják egyensúlyban a hálózatot.
Csakhogy amíg napközben a napenergiának köszönhetően az árak minimálisak (a nullához közelítenek, sőt esetenként negatívra váltanak), addig este extrém magasságba ugranak. Az Energiaklub szerint vasárnap kora este az import ugyan biztosította az ellátást, de 700 euró per MWh áron, pedig a Mátrai Erőművet is felpörgették, amennyire lehetett, és a gázerőművek is közel maximális kapacitáson üzemeltek. (Ráadásul hétfőn reggel az aznap esti tőzsdei árak az 1000 euró per MWh szintig ugrottak fel.)
A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a tárolói kapacitás az esti időszak kisimítására pont most lenne kritikus fontosságú. Nem véletlenül írtunk arról tavasszal, hogy az akkor futó akkumulátoros pályázaton gazdasági és környezetvédelmi szempontból is az lenne a legoptimálisabb döntés, ha minden pályázót támogatnának. (Utólag tudjuk, hogy nem így történt.)
Más kérdés, hogy a mostani extrém melegben még a nagyobb tárolói kapacitás sem lett volna megoldás, mert a napelemek hatásfoka is leromlott a hőséggel (a hőség nem tesz jót a napelemek hatásfokának). Ráadásul extrém áramigény jelentkezett: miközben vasárnap alig volt export napközben, már mintegy 13 órától importálni kellett, akkora volt a fogyasztás – így értelemszerűen tárolni sem lehetett volna annyit, amennyit az ország az esti órákban fel tudott volna használni.
A rendkívül magas piaci árak és az olcsó, rezsicsökkentett díjak közötti különbséget pedig közösen fizetjük, hiszen ezt a költségvetés állja. Illetve miközben a lakossági áramárak az EU-ban a legalacsonyabbak, addig a vállalkozások által fizetendő díjak a felső negyedben találhatóak uniós szinten.
Ez hozzájárul ahhoz, hogy a magyar cégek versenyképessége elmarad az uniós átlagtól, emiatt pedig a munkavállalók számára (még a mostani erős forint ellenére is) csak álom marad, hogy elérjük a nyugat-európai fizetéseket. Arról nem is beszélve, hogy ha a költségvetésből fizetjük a rezsicsökkentést, akkor az a pénz máshonnan (például egészségügy, oktatás, közlekedés) fog hiányozni.
Amikor este a családok hazatérnek és egyszerre kapcsolják be a klímákat, az rendszerszinten hirtelen 1000–1500 MW-os extra ugrást jelent a hálózaton, egy-egy elektromos autó töltése pedig 8-10 légkondicionáló fogyasztásával egyenértékű. Így amikor ezek használatát néhány órával eltoljuk, vagy a klímákat nem 22, hanem csak 25-26 fokra állítjuk, akkor a végeredményben a társadalom mellett a saját anyagi érdekeinket is szolgáljuk.
