Mint arról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2025 májusában az ipari termelés volumene 2,6 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 1,3 százalékkal kisebb volt a 2025. áprilisinál.
Már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a kormányzati reakcióktól nem leszünk okosabbak, az adatok értékelése, a folyamatok megvilágítása helyett a megszólalási lehetőséget inkább a választási propagandaüzeneteit puffogtatja el a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).
Nincs ez másként most sem – miért is lenne? A májusi ipari adatról a négy testesebb bekezdésből álló közleményében az NGM egyetlen érdemi mondatot írt, nevezetesen, „bizakodásra ad okot, hogy a legnagyobb súlyú alágak közül a járműgyártás, illetve a számítógép, elektronikai és optikai termék gyártás is bővült”. Arról, hogy kéthavi lassulás után miért gyorsult ismét az ipari termelés visszaesése, egy szót sem ejtett, csupán az a hónapról hónapra visszatérő ígéret olvasható, hogy „a kormány mindent megtesz a hazai ipar fellendítése érdekében”, s ennek bizonyítására sorolja a már unalomig ismert programjait, a 100 helyett már 150 új gyár nevű projektet, valamint a kis- és középvállalkozások támogatását a Demján Sándor Programon belül.
Mivel a KSH szokás szerint csak napokkal később – ezúttal július 15-én, kedden – teszi közzé a részletesebb adatait, kormányzati iránymutatás híján ezúttal is a független hazai elemzők értékeléseire kell támaszkodnunk.
Sajnos a korábbi megállapításunk továbbra is helytálló a magyar ipar teljesítményével kapcsolatban – érzékeltette Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza, hogy egy-egy hónapra képes jó teljesítményre az ágazat és ezzel egy-egy pozitív meglepetésre is. De pozitív teljesítmények sorozatára már kevésbé. Nincs ez másképp most sem. 2025 májusában ugyanis ismét a piaci konszenzust jelentősen meghaladó mértékben zsugorodott az ipar. Persze a korábban közölt külkereskedelmi adatok alapján már sejthető volt a gyenge teljesítmény.
A 2021-es év átlagos havi teljesítményéhez viszonyítva az ipari kibocsátás volumene a gyenge májussal már 6,7 százalékos elmaradást mutat, vagyis lényegében az áprilisban látott felpattanás után visszakorrigált a kiindulási pontra.
Virovácz szerint talán az lehet öröm az ürömben, hogy az ipar a gödör alján lehet, hiszen az elmúlt hat hónapban már nincs trendszerű süllyedés a fixbázisú mutatóban, úgymond „csak” stagnál az ipar.
Annak a pozitívumnak pedig, amit az NGM kiemelt, nevezetesen, hogy a járműgyártás és az elektronikai ipar képes volt a pozitív teljesítményre, az ING Bank vezető közgazdásza szerint vélhetően a tavalyi évi alacsony bázis, nem pedig a termelés felfutása lehet az oka. Elismerve, hogy április után az elektronikai termékek gyártása májusban is pozitív év/év változást hozott, tehát itt talán kibontakozóban van valamilyen pozitív trend.
Ráadásul ez már nem az első olyan adat, ahol a járműgyártás kedvezően szerepel, itt akár be is indulhatott valami – jegyezte meg Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Ez összefüggésben állhat azzal is, hogy a német járműgyártás is kezd életjeleket mutatni.
Negatívan teljesítőként a KSH két ágazatot emel ki: az akkumulátorgyártást és az élelmiszeripart. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza emlékeztetett arra, hogy „az akkumulátorgyártástól várta a gazdaságpolitika a növekedés beindulását, jelentős beruházások történtek, történnek az ágazatban, de az elektromos autózásra való áttérés a magas árak, illetve a gyenge infrastruktúra miatt egyelőre késik – azt nem jelenteném ki, hogy elmarad, remélhetőleg azért itt később lesznek pozitívabb fejlemények”. Az élelmiszeripar gyenge teljesítménye nem váratlan, erre számítani lehetett a termékkülkereskedelmi adatokból, hiszen az élelmiszerek exportjában közel 10 százalékos visszaesés volt májusban. Ebben szerepet játszhat az ágazat gyenge versenyképessége és a mezőgazdaság problémái (például rossz termés, száj- és körömfájás) is – ez egy olyan ágazat, ahol a magyar gazdaságnak a jelenleginél jóval több keresnivalója lenne.
Az már más kérdés, hogy ugyan a hazánkban működő gyártók egy jelentős része továbbra is munkaerőt tartalékol, már egyre több helyről lehet hallani lopakodó leépítésekről vagy készülődő elbocsátásokról – figyelmeztetett Virovácz. Ez aligha lehet meglepő több mint két évnyi lejtmenetet követően. Az elbocsátási híreket csak megerősíti, hogy míg az első negyedévben a hazai iparvállalatok közel 13 százaléka tartalékolt munkaerőt, addigra ez a második negyedév átlagában már 10 százalék alá süllyedt.
A péntek reggeli adat aligha elég ahhoz, hogy azt gondoljuk, hogy a vállalatok optimizmusa a döntő tényező. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyre többen döntenek elbocsátások mellett, és már nem kívánnak munkaerőt tartalékolni. Ráadásul a különböző bizalmi indexek az elmúlt hónapokban összességében inkább tovább romló jövőképet mutattak, ami azt jelenti, hogy nincs jele egyértelmű fordulatnak az ipari kilátásokban. A vállalatok több mint fele azt jelezte, hogy a második negyedévben a kereslet hiánya volt a növekedésének legfőbb gátja.
Biztató jelként értelmezhető azonban az ING Bank vezető közgazdásza szerint a német ipar mostanában mutatott éledezése. A német iparvállalatok rendelésállománya bő 5 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban. Emellett a német Ifo index is hat hónapja folyamatosan javul, bár a 88,4-es legutóbbi index még mindig messze pesszimizmust sugall. Kérdés, hogy ez csak átmeneti fordulat-e, az amerikai viszonossági vámok élesedése előtti készletezési hatás eredménye-e – vetette fel Molnár Dániel, az MGÜ vezető elemzője. De talán egy ciklikus felívelés lehet készülőben – bizakodott Virovácz, igaz, megjegyezte: mire a tartósabb jó teljesítmény átgyűrűzik a magyar iparba, addigra valószínűleg a naptárat ismét át kell hajtanunk és már 2026-ot írunk majd.
Mindent egybevéve az exportra termelő szektorok kilátásai vegyesek, és aligha nevezhetőek egyértelműen pozitívnak vagy akár javulónak. A hamarosan újra élesedő vámháború komoly fejtörést okoz az iparvállalatoknak, és ez a bizonytalanság szintén nem segít hozzá a közeljövőben kibontakozó felíveléshez – vélte Virovácz.
Fotó: Depositphotos
Aki egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a GDP-növekedés tekintetében mindenképpen kedvezőtlen fordulat a májusi ipari visszaesés, mivel ezzel erősen csökkent annak a lehetősége, hogy negyedéves bázison az ipar pozitívan járuljon hozzá a gazdaság bővüléséhez. Ennek ellenére a fogyasztás növekedése elegendő lehet, hogy elkerüljük a technikai recessziót. Ami az ipar idei évét illeti, annyira rosszul indult az év, hogy a szektor innen már nagyon nehezen tud csak felkapaszkodni, és továbbra is úgy látjuk, hogy 2025 egészében érdemben visszahúzhatja a magyar gazdaság teljesítményét.
A péntek reggeli adat alapján Regős is úgy ítélte meg, az ipar a gazdasági teljesítményt továbbra is mérsékli és az újabb visszaesés egyértelműen rontja a Gránit Alapkezelő második negyedéves GDP-vel kapcsolatos várakozását – az erős áprilisi rajt májusban nem tudott folytatódni az ágazatban.
Az ipar magára találása tehát nem ígérkezik gyors folyamatnak, ehhez a külső kereslet erősödésére mindenképpen szükség van, de azért látszanak szektorspecifikus problémák is. Az új gyárak beindulása segíthet az ágazaton, azonban ez érdemi támogatást akkor jelent, ha beágyazódnak a magyar gazdaság ökoszisztémájába és nem szigetszerűen, mindent importálva működnek. Az mindenképpen biztos, hogy az ipar (és az egész gazdaság) fejlesztésében egy diverzifikált megközelítésre van szükség, kevésbé célszerű 1-2 iparágra koncentrálni, hiszen ha ott nem jelenik meg a várt kereslet, akkor az az egész ágazat számaira rossz hatással van – hangsúlyozta Regős.
Az ipari termelésben az MGÜ-nél sem várnak érdemi változást a következő hónapokban. A kilátásokkal kapcsolatban továbbra is jelentős a bizonytalanság. Miközben közeledik a Donald Trump által meghatározott július 9-ei határidő, változatlanul nem született kereskedelmi megállapodás az EU és az Egyesült Államok között. Fordulatra az év vége felé számítunk, amennyiben rendeződnek a kereskedelmi konfliktusok, és így élénkülésnek indul a külső kereslet, az elmozdíthatja az ipart a mélypontjáról – közölte Molnár. Aki szerint ezzel párhuzamosan az év utolsó hónapjaiban fokozatosan megindulhat a termelés a nagy gyárakban (CATL, BYD, BMW), amelyek ugyanakkor várhatóan csak a jövő évtől – kiegészülve a kecskeméti Mercedes gyár kapacitásbővítésével – adnak majd újabb lendületet az ipari termelésnek.
Nem ennyire optimista Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője. Aki amondó volt, országspecifikus tényező az a technológiai hátrány, melyben a kedvező európai elektromosautó-eladások ellenére szenved a hazai akkugyártás: részben emiatt a kínai CATL halasztja a debreceni üzem második fázisának kialakítását. Ez szerinte negatívan hathat a beruházásra épülő beszállítói hálózat jövőre is, ami így összességében érdemi vérveszteség a növekedési potenciál terén. Az általánosan bizonytalan környezet következtében a többi jelentős kapacitásbővítés megvalósulása és felfutás is kérdőjelessé válhat.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
