<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Ez a hét sem telt el események, forint-mélypontok, adatok és kormányzati nyilatkozatok nélkül. Most mégis arról elmélkednék, hogy a kormányt láthatóan már a tények sem nagyon tudják zavarni, kizökkenteni pedig még annyira sem. A felelős szerkesztő jegyzete.

Olvasóink lassan már megszokhatták az elmúlt hónapokban, hogy péntek esténként vagy a lapcsoport főszerkesztője, Csabai Károly jegyzetével, vagy az enyémmel zárjuk a hetet. A megosztás ellenére mégis én vagyok az a "szerencsés", aki azon a héten írja a jegyzetet, amikor a forint történelmi mélypontot ér el. Így volt ez júliusban is, és így van ez most is, hiszen hiába volt újabb, jelentős kamatemelés, beszélt Orbán Viktor a parlamentben is hosszú idő után, a hazai fizetőeszköz mintha tudomást sem akart volna venni ezekről a fejleményekről. Zuhanórepülésbe váltva robogott el egészen a történelmi mélypontot jelentő 425 forintos szint közelébe.

Igaz, a 125 bázispontos, vártnál nagyobb kamatemelés hírére erősödni kezdett a hazai fizetőeszköz, ám amikor egy órával később megszólalt a jegybankelnök, Matolcsy György és közölte, hogy végetért a kamatemelési ciklus, akkor ismét irányváltott az árfolyam és esni kezdett.

Hogy mit jelent mindez? Anélkül, hogy nagyon belemennék komplex devizapiaci értékelésekbe, röviden leírom, én, hogy gondolom. Valami rettentően félrement és hiába a kamatemelés, hiába az Orbán-kormány által benyújtott törvényjavaslatok az uniós pénzek megszerzése érdekében, a piac már teljesen bizalmát vesztette hazánk iránt. Aki tud, menekül a forintból.

De miért is ne tenné, hiszen Magyarország, konkrétabban az Orbán-kormány az elmúlt évek hintapolitikájának, a kettős beszédének következményeként az Európai Unió partvonalára került, a meglévő-megmaradt szövetségesei is az ukrán háború kirobbanása után elkezdtek lemorzsolódni.

Napirend előtti felszólalásában rákezdett a Brüsszelezésre. Fotó: MTI/Máthé ZoltánNapirend előtti felszólalásában rákezdett a Brüsszelezésre. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Tény, ilyen nehéz időkben nem lehet egyszerű egyensúlyozni kelet és nyugat határán, ráadásul úgy, hogy határainkon belül is fenn kell tartani a korábbi narratívát. Pontosabban a felelősséghárítást és a bűnbak állítást.

Itt egy gondolat erejéig visszatérek a zuhanó forintra. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter rögzítette a kormányzat álláspontját: az árfolyampolitikáért a monetáris politika felel, aki szerinte elkötelezett az árfolyam kilengéseinek kordában tartását illetően (emlékezzünk: kamatemelés után erősödik, majd Matolcsy lezárja a ciklust és gyengül a forint). Gulyás szerint gazdaságspecifikus okok nincsenek, a kormánynak csak a stabil költségvetés a feladata. Amit a nyári megszorítások után decemberben teljesen újra kell majd tervezni - jegyzem meg csendben a stabilitást illetően.

Szóval felelősséghárítás: most sem Putyin a hibás a kialakult helyzetért a világpiacokon, és nem a háború a kiváltója bizonyos problémáknak se. Vagyis de: "háborús infláció" van, ami egy téves orbáni magyarázata annak, hogy elszálltak az árak idehaza. Az infláció ugyanis már 2017-től emelkedni kezdett és tavaly nyáron már egy észlelhetőbb lendületet vett - pedig akkor még sehol sem volt a háború. De legyen, ki emlékszik már arra, mikor volt az... hol van már a tavalyi hó, ugye. És miközben "a magyarhoz hasonló támogatási program sehol máshol nincs Európában" az elszálló energiaárak miatt, a magyarokat hétszeres gázárak fenyegetik, szemben a sokat cincált és kritizált németekkel.

De ha már energiaárak: a háborús infláció után újabb ellenségképet, bűnbakot talált ki magának az Orbán-kormány, mégpedig az energetikai szankciókat, melyeket Brüsszel vetett ki. A baj, hogy az összes bűnbak és ellenségkép közül, akiket 2010 óta felvonultatott a kormányfő, ez a leginkább nonszensz.

A szankciók és Brüsszel minden bizonnyal olyannyira tetszetős párosítás lehetett a kormány számára, hogy rögtön el is fogadta a Fidesz javaslatát és nemzeti konzultációt tartanak a kérdésben. Na már most, a helyzet az, hogy nincsenek energiára kivetett szankciók. Vagyis de, a szénre embargót vezetett be Brüsszel, ám azt még maga Gulyás Gergely is elismerte a kormányinfón, hogy Magyarországot ez egyáltalán nem érinti. Decembertől igaz, lesz az olajra kivetett szankció, ám Magyarország mentességet kapott.

Szóval a tény az, hogy n.i.n.c.s.e.n energiaszankció. Semmi. Így nem fizethetünk szankciós felárat az energiára sem, ahogy azt Orbán Viktor mondta, mikor bejelentette a konzultációt. És hiába kérdezték Gulyás Gergelyt a csütörtöki kormányinfón a témában, őt láthatóan nem igazán hozták zavarba ezek a tények, mint, ahogy láthatóan a főnökét sem, akivel kapcsolatban érdemes megjegyezni: megszavazta az összes létező szankciót, ami életben van jelenleg Brüsszel részéről. Azokat a szankciókat, amiket most elhibázottnak nevez. Valószínűleg velem van a hiba, de nehezen tudom megfejteni ezt a logikai csavart, hogy jutott el Orbán Viktor a szavazástól az elhibázott - és egyébként nem létező - energetikai szankciókig.

Tisztázzuk! Mivel nincs energiahordozókra kivetett szankció, nem okozhatja ez az árak emelkedését, sőt, amikor épp az van terítéken, hogy az EU függetlenedik, felgyorsítja a diverzifikációt, a leválást, a zöld fordulatot, pont, hogy csökken a gáz ára. Egyszerű közgazdaságtani tétel, így csökkenni fog a kereslet, ami leveri az árakat, mivel az eladók meg akarnak válni a portékájuktól. Amikor pedig Putyin a szállításokra vonatkozó szerződéses kötelezettségeit mondvacsinált okokra hivatkozva nem teljesíti, akkor emelkedik a gázár. Amikor bejelenti, hogy Ukrajnán keresztül sem szállítanak jogi vitákra hivatkozva, elszáll a tőzsdei jegyzés. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy már egy évvel ezelőtt is játszadozni kezdett a szállított mennyiséggel, ami miatt emelkedni kezdett az ár.

Szóval hol van itt a történetben Brüsszel és pláne hol vannak a nem létező szankciók? És ha szeretnék az újságírók megtudni, mire gondolhatott a költő, akkor érkezik egy válasz, amivel ugyanúgy semmit nem lehet kezdeni, mint majd a nemzeti konzultációval. Mert akármennyire szeretné a kormány, hogy példaértékű legyen az más tagállamok számára is, hogy milliárdokból csinálnak egy használhatatlan konzultációt, ez csak egy papírlap lesz, amit lobogtathat, de senkit nem nagyon fog érdekelni. Én egyébként napok óta nem tudom eldönteni mi az elkeserítőbb: hogy Orbán Viktor elhiszi, hogy a nem létező szankciók miatt nőnek az árak, vagy az, hogy azt hiszi, már ilyen blődséget is eladhat a társadalomnak csak azért, hogy ne kelljen konfrontálódnia Putyinnal, és adjon egy bűnbakot a népnek? A klasszikussal zárnék: abszurdisztán.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.