A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elsődleges célja nem a nyereséges működés, hanem az árstabilitás és a szükséges pénzügyi likviditás biztosítása. Több éven keresztül ugyanakkor a nullás kamatkörnyezetben részben a forint folyamatos leértékelődése miatt rendre nyereséget termelt a jegybank. A profit egy részét az MNB befizette a költségvetésbe, a pénz egy része ugyanakkor "elvesztette közpénz jellegét"… A "hét bő esztendő" után azonban fordulat jött, és tavaly már fájó, 400 milliárdos mínusszal zárt az MNB, majd idén csak az első félévben további 1000 milliárdos veszteséget sikerült felhalmozni.
A korábbi jogszabályok szerint ezeket az összegeket a költségvetésből kellett volna pótolni, amire mondhatni természetesen nem volt forrás. A veszteséggel viszont valamit kezdeni kell, így végül törvénymódosításra is sor került, amelynek a keretében a kormány mentesítette magát a jegybank vesztesége alól. A megoldás az lett, hogy a jegybank veszteségét - nemzetközi példák alapján - nem az adóbevételekből kell pótolni, hanem a jegybank középtávon várható nyereségéből. Ez jól hangzik, nagyon nem mindegy azonban, hogy például idén mekkora mínusz lesz, amit később vissza kell pótolni. Emellett a jövőbeni működési környezet kapcsán is sok a kérdőjel, hiszen
a szakértők szerint egyhamar nem fog visszatérni az alacsony, nullás kamatok korszaka, így a következő években a kamatbevételek és kiadások szaldója továbbra sem feltétlen lesz az MNB számára pozitív.
Arról nem beszélve, hogy korábban a jegybank is "részese" volt annak a gazdaságpolitikának, amely a forint folyamatos leértékelésétől várta a gazdaság versenyképességének javulását. Ez a devizatartalékok átértékelése révén folyamatos nyereséget termelt. Ez az év ugyanakkor paradigmaváltást hozott és a Matolcsy György vezette intézmény immár konzekvensen a stabil magyar fizetőeszköz mellett teszi le a voksát. Ha ez a gyakorlatban is érvényesül, az ismét egy olyan tétel kiesését jelenti, amely a bank eredményét növelheti.
Van ugyanakkor egy tétel, ami az utóbbi időszakban érdemben javíthatta a jegybank eredményét, ez pedig az aranytartalék. Ugyan ennek kapcsán is kialakult egy polémia: voltak olyan szakemberek, akik hibának tartották a tartalékok ilyen eszközökbe való befektetését, arra hivatkozva, hogy a mostani időszakban ezek egy „passzív”, kamatot nem termelő befektetésben állnak. Ennek kapcsán ugyanakkor érdemes kitérni, hogy amikor az aranytartalékok növeléséről döntött az MNB, akkor a nemzetközi kamatkörnyezet nulla körüli volt, és a piacok is azt árazták, hogy örökkön-örökké fennmarad az ingyenpénz korszaka. Az akkori információk és előrejelzések birtokában megalapozott döntést hozott a jegybank. Elő lehet venni Matolcsy Györgyöt szakmai hibák miatt, azt viszont talán nem fair felróni neki, hogy nem látott a jövőbe, és nem tudta, hogy a Covid járvány gazdasági hatásait kezelni hivatott elképesztő fiskális lazítások, illetve az energiaárak felpattanása komoly inflációt okoz, s emiatt a hozamszintek is megugranak.
Az arany megítélése az utóbbi másfél évben nem volt túl pozitív, hiszen, ahogy fent jeleztük, kamatbevételt ez a tartalék nem termelt. Ugyanakkor idén korántsem tekinthető rossz befektetésnek, a referenciahozamnak számító 10 éves amerikai államkötvények kamatát meghaladó árfolyamnyereséget mutatott fel. Igaz, ebben az utóbbi hónapok döntő szerepet játszottak, hiszen míg október elején még 1840 dollár környékén mozgott az arany unciánkénti jegyzése, addig a napokban már bőven 2000 dollár fölé került, ami azt jelenti, hogy két hónap alatt nagyjából 10 százalékot ugrott az árfolyama. Sőt, a napokban rövid ideig 2150 dolláron is jegyezték, ami történelmi rekord a nemesfém árfolyamában, igaz azóta korrigált az ára.
Az utóbbi időszak nagy emelkedése mögött több tényező is áll, talán a legfontosabb, hogy a piaci szereplők úgy gondolják: a kamatlábak – különösen az amerikai kamatlábak – tetőztek, sőt a tengerentúlon a kötvénypiac már kamatvágást kezdett árazni. A tényekhez persze hozzátartozik, hogy a régi ökölszabály megkérdőjeleződött, hiszen a megugró kamatlábak az arany árfolyamát nem sújtották, ám abban konszenzus van, hogy a kamatok várható csökkenése ennek ellenére pozitív hírnek számít. Abban is egyetértés mutatkozik, hogy az elmúlt években globálisan látványosan nőttek a kormányzati és vállalati adósságok. Ezek visszafizetésének kockázata annak ellenére továbbra is magas, hogy novemberben a kamatszintek csökkenésnek indultak. Ebből a szempontból az arany egy biztos pont, ennél a terméknél nincs visszafizetési vagy csődkockázat, tehát akár a kötvényeknél jobb alternatív lehet egyes befektetők számára.
Azt is fel szokták sorolni az arany melletti érvek között, hogy miközben korlátos a fizikai arany mennyisége, a piacon elérhető kínálatra a jegybankok egy része folyamatosan vevő, így továbbra is alapvetően növekvő pályán mozoghat az árfolyama. Utolsó érvként pedig napjainkban a zűrzavaros geopolitikai helyzetet szokták említeni, a fellobbanó fegyveres harcok és a fokozódó politikai feszültségek esetén, amit most is láthatunk, az arany jó menekülő eszköz minden befektetőnek.
A mostani előrejelzések szerint tehát az MNB méltán reménykedhet abban, hogy az aranytartalékon idén komoly árfolyamnyereséget érhet el, illetve ez a trend akár jövőre is folytatódhat.
Mindez azt jelentheti, hogy idén a második félévben - a különböző tevékenységek és eszközök eredőjeként - az első féléves 1000 milliárdot követően valószínűleg kisebb összeggel nőtt a mínusz. Azt persze nem feltételezhetjük, hogy akár hasonló árfolyamemelkedésnél jövőre az aranyon elért hozam megoldja a jegybank problémáit, de már az is eredménynek tekinthető, ha sikerül csökkenteni a veszteséget.
