<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
8p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

15 éves rekord dőlt meg, hiszen 2007 óta nem vágtattak úgy az árak, mint januárban, ahogy az a KSH péntek reggel publikált adataiból kiderül. Különösen fájó, hogy az élelmiszerek drágulása még az átlagosnál is nagyobb.

2022. januárban a fogyasztói árak átlagosan 7,9 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Utoljára 2007. augusztusban volt ennél nagyobb az infláció. Az elmúlt egy évben az üzemanyagok és az élelmiszerek ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 1,4 százalékkal nőttek. Ennél magasabb havi értéket utoljára 2007 augusztusában láttunk. Érdemes megjegyezni, hogy a januári számok jócskán meghaladják az elemzői várakozásokat is, hiszen a konszenzus arról szólt, hogy a decemberi 7,4 százalékos szinten maradhat a fogyasztói árak növekedése.

Úgy tűnik tehát, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is csak tehetetlen személője az inflációs folyamatoknak, a megtett lépések a számok tükrében csak tehetetlen kapálózásnak tűnnek. Pedig az MNB hónapok óta folyamatosan tologatja feljebb nem csak az alapkamatot, de a piaci likviditásra talán még nagyobb hatást gyakorló egyhetes jegybanki betétek kamatát is.

Amit a kormány az egyik kezével ad, azt a másikkal „elveszi”

A kormány pedig számos termék árát befagyasztotta, igaz ezek közül még egyedül az üzemanyagok hatása érvényesülhetett a januári inflációs adatban, hiszen a hat alapvető élelmiszer árát február 1-től kellett a kereskedőknek az októberi szintre „visszaállítani”. Más kérdés, hogy a szakértők előzetesen arra hívták fel a figyelmet, hogy a kereskedők emiatt valószínűleg más termékeken próbálják majd kompenzálni az esetleges veszteségeiket, így összességében az inflációt ez a kormányzati intézkedés sem fog megállítani, legfeljebb a rászorulók számára nyújt alternatívát a kicsit olcsóbb bevásárlásra.

Érdemes megjegyezni, hogy a fent említett intézkedések már csak azért sem tudnak komoly hatást gyakorolni, mert közben számos külső és belső ok van, ami felfele hajtja az árakat. Ami Magyarországot illeti, fontos kiemelni, hogy a költségvetés tavaly év végén számolatlanul költötte a pénzt, ennek egy része a lakosságnál landolt, például nyugdíjprémium, vagy pótlólagos nyugdíjemelés formájában. Jelezve, hogy nagyon széles a mélyszegénységben élő idősek rétege, és nem elvitatva a nekik járó pénz szükségességét, meg kell említeni, hogy a közgazdasági axiómák szerint az ilyen jelentős transzferek inflációs hatással járnak. Hasonló a helyzet a béremelésekkel és más kormányzati juttatásokkal, bár a minimálbér továbbra továbbra is csak szűkös megélhetésre elég, ám annak drasztikus emelése a tankönyvi sémák szerint megint felfele fogja tolni az inflációt. Ugyanez a helyzet az szja visszatérítéssel is, amelynek egy jelentős részét az emberek várhatóan rövid távon belül elköltik. A piacra áramló többletpénz az „álmoskönyvek” szerint lendületben levő áremelkedési időszakban, amikor ráadásul a kereskedelemre az állam ráterheli az inflációellenes fellépés terheit, aligha lesz jó hatással, szinte biztos, hogy részben emiatt a következő hónapokban nagyon magas szinten lesz a fogyasztói árak növekedése.

Itt az ár-bér spirál

Ki kell emelni, hogy mivel a januári megemelt bérek, és az adóvisszatérítés is csak februárban jelent, jelenik meg az emberek számláján, így ezek a januári brutális drágulásra még nem voltak direkt hatással. Ugyanakkor a közgazdasági irodalomban az infláció kapcsán közismert jelenség az úgynevezett ár-bér spirál, ami több elemző szerint is megjelent Magyarországon. Mindez azt jelenti, hogy a bérköltségek emelkedését a vállalatok az árak emelésével igyekeznek kompenzálni. A jelenség kialakulásában persze a kormány is tevékeny szerepet vállalt, hiszen a minimálbér a központi akaratnak megfelelően ugrott 200 ezer forintra. Emellett az is jó ideje látszik, hogy a választásokhoz közeledve a kormány stratégiája egyértelműen az volt, hogy a tavaly beinduló inflációból fakadó növekvő terheket béremelésekkel és jóléti kiadásokkal kívánják semlegesíteni. Mint azt a vágtató infláció mutatja ez csak részben sikerül. Ugyanakkor a legalacsonyabb jövedelmek 20 százalékos emelése olyan mértékű, amelyet az infláció biztosan nem fog meghaladni, így a minimálbért kapóknak idén mindenképpen növekedni fog a reáljövedelme.

Mielőtt a jövedelmek értékére áttérnénk, érdemes erősen hangsúlyozni, hogy az inflációs folyamatok nem csak nálunk szabadultak el, hiszen globális jelenségről van szó. A régióban például Lengyelországban már decemberben átlépte a 8 százalékos értéket a drágulás, de a szlovák vagy a cseh fogyasztóknak sem okoz sok örömöt egy-egy nagybevásárlás. Arról nem is beszélve, hogy a világ legnagyobb gazdaságában, az Egyesült Államokban is brutális drágulást mértek, a csütörtökön publikált adatok szerint ott is 7,5 százalékos éves értéket ért el az infláció januárban. Tehát világszerte nőnek az árak, az MNB legutóbbi Inflációs jelentése szerint a magyarországi drágulást döntő részben (80 százalékban) a külső folyamatok határozzák meg.

Ugyanakkor az mfor.hu-n néhány hete megjelent elemzésében Bod Péter Ákos azt hangsúlyozta, hogy Magyarország inflációs szempontból eleve rosszabb helyzetből indult, mint az eurózónában lévő államok, ezt tetézte a gyenge forint és a kormány több prociklikus lépése, amelyek tovább pörgették az árakat. Szerinte rég nem látott sokismeretlenes helyzet alakult ki, így nehéz prognosztizálni, mikor lassulhat elfogadható szintre az infláció üteme. Így könnyen lehet, hogy az MNB által prognosztizált nyári látványos csökkenés túl optimista várakozás lesz.

A várakozások is felfele tolhatják az inflációt

Az infláció alakulása kapcsán ráadásul nem csak a hideg racionalitás lesz hatással, noha azt gondolnánk, hogy a közgazdasági folyamatok elsősorban a számításokon alapuló döntések mentén bontakoznak ki. A valóság ennél sokkal összetettebb, ugyanis a várakozások vagy akár az úgynevezett inflációs érzet is komoly befolyással lehet a folyamatokra. Fent már említettük az ár-bér spirált, amelynél például a várakozások fontos szerepet játszanak: ha ugyanis a vállalatok arra számítanak, hogy a jövőben is jelentősen kell a béreket emelniük, akkor azt az áraikban akár már előzetesen is megpróbálják ezt a tényezőt érvényesíteni. Ugyanez fordítva is igaz, a munkavállalók magasabb bérigénnyel lépnek fel, ha úgy érzik ennek révén tudnak reálbérnövekedést elérni. Mint a fentiekből is látszik ezen a területen is milyen fontos a várakozás.

Ugyanez a helyzet a fogyasztói döntéseknél is, hiszen, ha az emberek úgy gondolják, hogy akár rövid távon jelentős drágulás jöhet (és a megtakarításainak nincs reálhozama), akkor könnyen előrehozhatnak vásárlásokat, a megnövekedett kereslet pedig (főleg, ha a kínálati oldal korlátos, mint jelenleg például az autók esetében) az árak növekedésével jár. A várakozásoknak tehát könnyen lehet egyfajta önbeteljesítő kimenete is. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor gazdasági főtanácsadója, Nagy Márton többször kiemelte az elmúlt hónapokban, hogy az ár-bér spirál letörése kulcsfontosságú. De a közgazdász korábbi munkaadójánál az MNB-nél (az intézmény alelnöke volt korábban Nagy Márton – szerk.) is az inflációs várakozások kordában tartását jó ideje prioritásként kezelik.

A probléma az, hogy nagyon sok olyan termék van, amelyek drágulásával nap mint nap találkozunk, ezeknek pedig megvan az a káros pszichológiai hatása, hogy az inflációs érzetünk estleg a valósnál is sokkal erősebb drágulást jelez. Ilyen terméknek számítanak egyébként az üzemanyagok, amelynek árstopjában kimondatlanul is szerepet játszhatott ez a megfontolás is. Igaz a benzin vagy a gázolaj abból a szempontból is „veszélyes” termékek, hogy a drágulásuknak erős továbbgyűrűző hatása van, hiszen a szállítási költségek emelkedése nagyon sok termék árába beépül.

Az inflációs érzetet szintén jelentősen tudja befolyásolni az élelmiszerek árának alakulása. Ennek kapcsán pedig sok jót nem mondhatunk. Laptársunk, a Privátbankár immár 15 éve végzett összehasonlító elemzése, az Árkosár jó ideje erős drágulást mutat, ráadásul jellemzően a hivatalos adatoknál nagyobb „inflációt” mutat ki.

Pedig a KSH által közölt számok is erősen aggasztóak, hiszen az élelmiszerek drágulása már decemberben is meghaladta az inflációs alapmutató értékét, ez pedig januárban is folytatódott. Nem is akárhogyan, hiszen az olló tovább nyílt, míg a fogyasztói árak átlagos növekedése 7,9 százalékot mutatott, addig az élelmiszerek ára 10,1 százalékkal ugrott meg. Talán nem szorul különösebb további magyarázatra, hogy ebből nem csak az átlagember, de a döntéshozók is vélhetőleg azt szűrik le, hogy a folyamatok nem jó irányba haladnak.

Annak ellenére, hogy komoly mozgástér nincs, a kormány legfeljebb szépségtapaszok használatára képes, a választásokhoz közeledve mégis biztosra vehető, hogy igyekszik majd úgy tenni, mintha aktív cselekvő lenne, és az infláció elleni harcosként fellépni. Mindezek alapján nagyon meglepő lenne, ha az üzemanyagok árstopját a jövő héten nem hosszabbítanák meg, ahogy azon sem lepődnénk meg különösebben, ha további termékek árát fagyasztanák be a következő hónapokban.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.