Egy alapvetően tekintélyelvű, a kommunista párt teljes kontrollja alatt álló ország, Kína lakóit a világ legoptimistább népei közt emlegetik manapság. Innen, Budapestről nézve ez elég hihetetlennek tűnik, még úgy is, hogy a hatalmas távol-keleti ország gazdasági felemelkedése vitathatatlan. A külföldi sajtóban annak próbáltak utána járni, hogyan hatott a kínai társadalomra, hogy a történelmi mértékkel mérve is elképesztő tempójú és távlatú gazdasági növekedéssel sikerült nyolcszázmillió embert kiszakítani a szegénységből (csak viszonyításképpen: ez az amerikai lakosság két és félszerese).
Javulnak a várakozások
Az új korszak az élet minőségében is megmutatkozik. Ma már mások az elvárások a jövedelmi helyzettel kapcsolatban: a mostani fiatal generáció már többet keres, mint amennyit a szüleik. A várható élettartam is megugrott, a 2013-ban született kínai fiúk az előrejelzések szerint 7 évvel tovább élnek majd, mint az 1990-ben születettek – ugyanez a nőknél már plusz 10 évet jelent.
A New York Timesnak a 37 éves, kukoricatermelő családból származó, jelenleg pénzügyi elemzőként dolgozó Wu Haifeng fogalmazta meg a Kínára egyre inkább jellemző életérzést: „a határ a csillagos ég a lehetőségeket tekintve, és az emberek úgy érzik, hogy Kína örökké erős lesz.”
A kitörő optimizmus ellenére Kína előtt továbbra is komoly kockázatok állnak - hívja fel ugyanakkor a figyelmet a lap. Egy esetleges elhúzódó gazdasági pangás jelentős károkat okozna: megtorpanhat a növekedés, így a bérek emelését is nehéz lesz szinten tartani, hogyha nem találnak megoldást a magas vállalati tartozásokra, valamint nem kap még nagyobb hangsúlyt az innováció támogatása. A demográfiai helyzet is egy időzített bomba: az elöregedő társadalom azért küzd, hogy még időben meggazdagodjon, hogy az embereknek legyen miből fenntartaniuk magukat idősebb korukban.
Nagy az eltérés
Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kínában is komoly szakadék tátong a szegények és a gazdagok közt. Ráadásul a szegények tényleg nagyon szegények, közel 500 millió ember (a társadalom 40 százaléka) kevesebb, mint napi öt és fél dollárból él, ami nagyjából 1500 forint.
Ma Amerikában az egy főre jutó GDP 53 ezer dollár, míg Kínában 12 ezer dollár. Utóbbi egy évtizede még csak 3500 dollár volt, azaz egyértelmű és látványos a növekedés. Ez annak fényében különösen kiemelkedő, hogy a kormányzat hosszú éveken keresztül igyekezett tudatosan formálni a társadalom összetételét - meghatározva például azt, hogy mennyi gyerek születhet, illetve a mobilitást is gátolták, korlátozva a munkaerő, a csalládok költözését. Ennek feloldása hozzájárult ahhoz, hogy gyorsuljon a növekedés, és sokan felemelkedjenek, megvalósítva ezzel a „kínai álmot”, ami egyre inkább átveszi annak a bizonyos amerikai álomnak a helyét.
Ilyen egy kínai felemelkedés története
A lap egy példán keresztól szemléltette a helyenként meseszerű kitörést a szegénységből. A 49 éves Lija Szu évekig vidéken termelte a búzát, hét családtaggal együtt lakva egy szobában. Hús hetente csak egyszer került az asztalukra. Aztán egy ösztöndíjjal bejutott egy egyetemre, majd ruhaboltot tudott nyitni. Ma két autója van, és egy több mint 300 ezer dolláros (84,4 millió forint) lakása, a lánya pedig Pekingben jár egyetemre. Mikor arról kérdezték, hogy látja a jelenlegi helyzetet, úgy fogalmazott, hogy „a szegénység és a korrupció túl sokáig tartotta vissza az átlagembereket Kínában. Bár a jelenlegi társadalom sem tökéletes, a szegényeknek most sokkal több lehetőségük van versenyezni a gazdagokkal”.
