Az elmúlt másfél évben sokan tették fel a kérdést: mi Magyar Péter titka? Miként lehet az, hogy míg eddig a különböző ellenzéki szereplők bármivel is próbálkoztak, még egy apró repedést sem értek el a Fidesz, Orbán Viktor és a NER kolosszusának talapzatán, a propagandagépezet pedig tehetetlen kis bogárként passzírozta szét őket, addig Magyar Péter a semmiből jött mozgalmával kapcsolatban lassan az az igazi kérdés, hogy egy tisztességes választáson csak sima, vagy inkább kétharmados többséget szerezne jövőre?
Ezzel párhuzamosan a hagyományosan ellenzéki körökben azért ott motoszkál az a kérdés is, hogy liberális vagy baloldali alapállásból kell-e örülni Magyar Péter sikereinek, lehet-e szavazni egy NER-ből kiugrott, a hagyományos jobboldali toposzokat akár Wass Albertig is felmondó figurára? Vagy ha nem ideológiai oldalról közelítjük meg a kérdést: lehet-e kedvelni azt a Magyar Pétert, akinek részben pont a magabiztossága, az agresszivitása, a kritikák azonnali, ellentámadással, akár személyeskedéssel való lesöprése – tehát olyan tulajdonságok, amelyek a Fidesz politikusaiban sokakat zavarnak – teszi lehetővé, hogy a kormánypropaganda kétségtelenül aljas támadásai ellenére is lassítás nélkül menjen előre, „lépésről lépésre, tégláról téglára”?
Szépen összejöttek
De mindegy is, messzire kalandoztam. Csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy miért is döntöttem úgy, hogy elmegyek Magyar Péter most zajló, Működő országot – 80 nap alatt Magyarország körül című országjárásának révfülöpi állomására. Régóta ott motoszkál bennem, hogy magánemberként és újságíróként is meg kéne nézni közelebbről egy ilyes eseményt, és miután kiderült, hogy ugyan a szabadságom második napján, de konkrétan a szomszéd településen lesz az egyik megálló, felkerekedtem.
Hátha választ kapok néhány kérdésemre. És ha már így alakult, a Tisza sajtósával is beszéltem, aki mondta ugyan, hogy nagy lesz a rohanás, de „két-három” kérdés azért Magyar Péterhez is bele fog férni. Igazi klaviatúrahuszárként izgultam is, mi lesz ebből, nem vagyok én riporter, de hát ha már ott vagyok, azért csak nem jövök el anélkül, hogy feltennék néhány kérdést Magyar Péternek.
Fotó: Mfor
Ha valaki – mint én, nyilvánvalóan elfojtott mazochisztikus hajlamokra visszavezethetően – gyakran olvas és hallgat kormánypárti médiát, akkor tudhatja, hogy a kormány kommunikációja mostanában az a Tiszával kapcsolatban, hogy kezd leereszteni a lufi, már a saját emberei is kezdenek Magyar Péter ellen fordulni. Az országjárás pedig kudarc, néhány tucat lézengő, központilag odautaztatott néző cselleng csak az alkalmakon, Magyar Pétert pedig testőrök védik az emberektől.
Nos, Révfülöpön nem így láttam. Tény, nem egy kelet-magyarországi zsákfaluról beszélünk, de itt bizony voltak emberek. Nem akarok Rákay Philip babérjaira törni, de ha ő számolta volna, akkor tízezres tömeg várta volna Magyar Péter beszédét. A valóságban talán párszáz (legalább kétszáz, legfeljebb ötszáz) ember lehetett ott, ami – hogy a másik oldalba is rúgjak egyet – nagyjából annyi, amennyit a DK a kétmilliós Budapesten meg tud mozgatni egy rendezvényre.
Csakhogy ez itt a papíron nagyjából 1200 fős Révfülöp. Persze, voltak itt nyaralók, és a környék Tisza Szigetei is képviseltették magukat valamennyire szervezett formában, de az elkapott beszélgetésekből, a biciklivel érkezők számából egyértelmű volt, hogy sokan tényleg egyszerű helyi civilként, érdeklődőként jöttek. És mindez árnyékban 35 fokban, délutáni strandidőben, az előző napi balatonfüredi, illetve az esti badacsonytomaji rendezvénytől nagyjából 30-30 kilométer távolságban.
Gyakori vád a Tiszával kapcsolatban, hogy egyszemélyes párt. Valóban nem tudjuk, kik lesznek egy esetleges Tisza-kormány tagjai, az viszont itt is látványos volt, hogy igenis sokan segítik Magyar Péter munkáját. Az előkészületek, majd az esemény során látszott, hogy a helyi önkéntesek, az őket összefogó helyi vezetők, illetve a „központi”, Magyar Péterrel utazó stáb tagjai jól összedolgoztak, profin összerakták a hangosítást, több karton kisüveges ásványvíz volt bekészítve, amit aztán ki is osztottak, voltak videósok, fotósok, tőlem rögtön megkérdezték, ki vagyok, és amikor megérkeztek Magyar Péterék, szóltak is, hogy kivel egyeztessek az interjúról.
Hallottam azt is, amikor az esetleges trollokról volt szó. Egy nappal korábban, Balatonfüreden hosszasan próbálta megzavarni Magyar Pétert egy, a napraforgós-gyomnövényes bakit (aki nem hallott róla esetleg, annak a közpénzből finanszírozott Megafon és társai szívesen az arcába tolják jól szerkesztett videókon is, úgyhogy én itt most nem eleveníteném fel) felemlegetni próbáló hölgy. Az utasítás egyébként az volt, hogy ilyen esetben legfeljebb annyira kell foglalkozni a dologgal, hogy ne fajuljon el a helyzet, ne kezdjék el a szimpatizánsok sértegetni, pláne esetleg bántani az illetőt. „Vannak profi emberek, akik közbelépnek, ha kell” – hangzott el, és valóban, Magyar Péterrel érkeztek izmos, napszemüveges, a fülükben rádiót viselő illetők, akik készenlétben álltak, de nem volt rájuk szükség.
Profi munka
És akkor maga az esemény. Magyar Péter először elmondta, hogy azért késett, mert a székesfehérvári kórházba nem akarták beengedni, természetesen le is csapta a magyar egészségügy helyzetével kapcsolatos labdát, Takács Péter egészségügyi államtitkár is kapott egy-két beszólást, aztán jött az általános rész. Érdemes meghallgatni a beszédet. Nem azért feltétlenül, mert bármi újdonság lett volna benne annak, aki figyeli a közéletet, hanem azért, mert Magyar két perccel azután, hogy „kiesett” egy autóból a nyilván stresszes kórházlátogatás után, simán, csuklóból, jegyzetek nélkül, fejből, hiba nélkül hozta a kötelezőt a rekkenő hőségben is.
A poénok ültek, volt szó a helyieknek a Balaton és balatoni turizmus problémáiról, de mindenki találhatott neki szóló részt, ígéretet a beszédben. És amikor itt is megjelent egy napraforgós/gyomnövényes férfiú, Magyar viccelődve, egy perc alatt kezelte, a nem túl lelkes provokatőr pedig két perccel később el is sétált inkább.
Aztán jöttek a kérdések a hallgatóság köréből. Magyar ezekre is részletesen, odafigyelve, fejből válaszolt, és amikor egy bevallottan fideszes szavazó szólította meg, vele is jól elbeszélgetett (igaz, a kérdező is normális hangnemben indított). Simán el tudom képzelni, hogy ez az egyébként Amerikában élő, de rendszeresen szavazó férfi ennek hatására elgondolkozik, hogy talán mégsem a megtestesült brüsszeli sátán akarja Soros György és Zelenszkij megbízásából elárulni az országot, ha hatalomra kerül. Vagy talán azon is, hogy mondjuk Orbán Viktortól mikor kérdezhetett utoljára bárki, bármit szabadon? És milyen választ kap az, aki valahogy mégis odaférkőzik a közelébe? Magyar Péter gyakorlatilag naponta vállalja fel ezeket e helyzeteket. Egy szavazat pluszba – vagy legalább egy ellenszavazat mínuszba?
Elképesztő belegondolni, hogy úgy tűnik, Magyar Péter előtt semelyik ellenzéki vezetőnek nem jutott eszébe az az első hallásra azért nem annyira korszakalkotó ötlet, hogy mi lenne, ha tényleg elmennénk, bejárnánk az országot, elmondanánk, hogy mit akarunk, beszélgetnénk az emberekkel – vagy legalább megmutatnánk az arcunkat személyesen azoknak, akiktől szavazatokat várunk. De hát ez a helyzet.
De azért azt se felejtsük el, hogy egy dolog kitalálni, és más megvalósítani. Én összesen három órát töltöttem el a révfülöpi sétányon, nagyrészt árnyékban, és csak figyelnem kellett, a végére mégis alig bírtam magam hazavonszolni – Magyar Péter és a szűk stábja pedig ment tovább a következő, ugyanilyen eseményre, és azt is lehozták. Magyar arra is talált energiát, hogy a nyilvánvaló rohanás ellenére, mindenkivel, aki kérte, csináljon egy szelfit, sokakhoz volt egy-két kedves szava,
Számít-e ehhez képest, hogy az ígéretek ellenére Magyar Péter ezután egy kérdést engedett csak feltenni nekem, és az előttem kérdező újságírót és engem is láthatóan a háta közepére sem kívánt? És egy jó, talán több tízezres nézettségű videós interjú helyett csak ez a cikk lett ebből a látogatásból? Valószínűleg az ország és a Tisza szempontjából nem. Nekem – bevallom – kicsit rosszul esett. Már csak azért is, mert több lehetőségre számítva nem is azzal indítottam, ami igazán érdekelt volna. Meg azért is, mert Magyar többször is szóvá tette, hogy az országos, független sajtó nem a szerinte elvárható lelkesedéssel számol be az országjárásáról. Hát, én megpróbáltam, ez lett belőle. Persze Magyar Péter nem nekem tartozik felelősséggel, még ha valahol olvasóinkat, nézőinket is képviseltem ebben a helyzetben.
Mindenesetre itt van az a kérdés, amit sikerült feltenni Magyar Péternek:
Nem érte, értünk csinálják
De nem akarom a személyes sértődöttség hangján zárni ezt az írást. Mindenki azt gondol Magyar Péterről, amit akar. De az, hogy egyszerű, közszereplést, hatalmat nem vágyó állampolgárokból Magyarországon egy közösség, ami például itt, Révfülöpön is a saját energiáját és nyári melegben a verejtékét nem sajnálva, összehozott egy politikai eseményt, az nehezen felbecsülhető érték.
Lehet, hogy Magyar Péter nem fogja tudni, vagy nem is fogja akarni betartani minden ígéretét, ha sikerül Orbán Viktort leváltania. De abban az országban, ahol a NER évtizedes hatalmát a teljes apátia, a majd valaki más csinál valamit, majd valaki kiáll értem is hangulata uralta, most itt van egy csomó ember, aki igenis odaáll, igenis csinálja, aki hisz abban, hogy a minden eszközzel megszilárdított, ezermilliárdokkal aládúcolt, a rogáni (és egyre nyíltabban az orosz) propagandagépezettel védett NER ellen is van esély változásra.
Fotó: Mfor
És ha valaki azt gondolná, hogy ez csak Magyar Péternek szóló rajongás, az téved. Természetesen biztosan vannak a Tisza környékén – ahogy minden politikai párt körül – elvakult, „szektás” rajongók, de én eddig akárhány tiszás szavazóval, sőt tiszaszigetes aktivistával beszélgettem, mindenki nagyjából azt mondta, hogy Magyar Péter nem a cél, hanem az eszköz egy normálisabb ország felé vezető úton. Akármi is lesz a választáson vagy azután, ők most már megtapasztalták, hogy igenis tehetnek valamit, és befolyásolhatják a nagypolitikát is – akárhogy is hívják a miniszterelnököt. Ha Magyar Péter esetleg később nem úgy válaszol a kérdésekre, ahogy ez a tömeg elképzelte, akkor bizony ők is meg fognak mozdulni.
Abban talán mindenképp reménykedhetünk tehát, hogy amit Magyar Péter tényleg kemény munkával felépített, az velünk is marad. Akár vele, akár nélküle. Jó lenne.
Az alábbi kérdéseket szerettem volna még feltenni Magyar Péternek.
Az Önnel kapcsolatban az MTI által is lehozott orosz titkosszolgálati közleménnyel kapcsolatban azt mondta, megkereste az orosz nagykövetet, illetve a magyar hatóságokat is. Milyen lépéseket vár tőlük?
Ön miniszterelnökként aláírta volna az uniós országok egyedül Orbán Viktor által nem jegyzett közös nyilatkozatát az ukrán szuverenitásról?
Tisztességes, időben megtartott választásokra számít áprilisban, amelyeken a Tisza és Ön is elindulhat majd? És ha mégsem így lesz, milyen lépéseket tart elfogadhatónak ennek kikényszerítésére? Mit gondol Fleck Zoltán elhíresült gondolatairól?
A kérdéseket elküldtem a Tisza stábjának.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
