A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az elmúlt években akkor is inkább kamatot csökkentett, amikor a környező térségben, például Csehországban a jegybank óvatos emeléssel próbálkozott. Az időnként fel-feltörő inflációt pedig jellemzően átmenetinek mondták, vagy egyszeri tételekkel magyarázták, ami miatt nem szigorítottak. Az idei évben is hasonló forgatókönyv zajlott. Amikor az első hónapok magasabb inflációs adatai kijöttek, úgy kommentálták azokat, hogy a dohánytermékek megemelt adója és a bázisidőszakhoz képest megugró üzemanyagárak állnak a háttérben. A tavasz során azonban az egymást követő 5 százalék feletti éves pénzromlások egyértelművé tették, hogy itt egy szélesebb spektrumú áremelkedést láthatunk.
Rontotta a helyzetet, hogy az MNB elnöke, Matolcsy György szerint a kormányzati fiskális ösztönzőket egy erőteljesen beinduló gazdaságnak biztosították, ami miatt a további növekedés helyett a gazdaságba pumpált pénzek részben áremelkedés, tehát infláció formájában „csapódtak ki”. A központi intézkedések, a nemzetközi piacokon dráguló alapanyagok és energia, továbbá a munkaerőpiacon tapasztalható szűk keresztmetszetek egy már-már általánosnak mondható áremelkedést eredményeztek. (Természetesen területenként eltérő mértékben.)
Júniusban elindult a kamatemelési ciklus
Mindez azzal járt, hogy június végi ülésén a Monetáris Tanács tíz év után először nyúlt a kamatemelés eszközéhez. A lépés ugyan a forint árfolyamára egyértelműen pozitívan hatott, az inflációs folyamatokat viszont nem tudta megfordítani. A júniusi 5,3 százalékos szintről a pénzromlás üteme ugyan 4,6 százalékra csökkent a következő hónapra, ám ebben az egy évvel korábbi viszonylag magas bázis is szerepet játszott. Ráadásul az augusztusi mutató ismét megközelítette a lélektani, 5 százalékos szintet.
A jegybank alelnöke néhány napja egy szakmai rendezvényen arról beszélt, hogy a járvány legdurvább, harmadik hulláma után idehaza is megjelent a kereslet, visszatértek a fogyasztók, ennek magasabb költségét mindenki próbálja áthárítani. Az újraindulás ára az infláció megugrása – hangsúlyozta az MNB alelnöke. Aki abban nem akart állást foglalni, hogy mennyire lehet tartós az infláció emelkedése, az meddig tarthat, de emlékeztetett arra, minden inflációs periódus azzal kezdődött, hogy átmenetinek ítélték az áremelkedést.
Mindenesetre Virág Barnabás szerint számos tényező mutat arra, hogy az inflációval foglalkozni kell, hiszen annak minél magasabb szintje gátolhatja a helyreállítási folyamatot. A másik tanulság az MNB számára, hogy védvonalat kell felépíteni arra az esetre, ha a nagyobb jegybankok elindítanak egy taperinget, vagyis szűkítik a gazdaság pénzmennyiséggel való ellátását – ennek már látszódnak a jelei.
Szűkülő likviditás
A likviditás csökkentése irányába egyébként az MNB is lépéseket tesz, hiszen augusztus végén azt jelezték a Monetáris Tanács legutóbbi ülését követően, hogy az állampapír-vásárlási programot fokozatosan, a piaci stabilitás fenntartásának szempontjait figyelembe véve kivezetik. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban már nem jelölnek ki a program keretében vásárolt teljes állományra vonatkozó felülvizsgálati korlátot, ehelyett a heti vételek célmennyiségét határozzák meg.
Első lépésben már augusztus végén heti 60 milliárd forintról 50 milliárdra mérséklődtek az MNB állampapír-vásárlásai, úgy, hogy ettől az értéktől a jegybank a kínálat és egyéb piaci kondíciók függvényében rugalmasan eltérhet. Ezt követően a Monetáris Tanács a negyedévek végén, először 2021 szeptemberében értékeli átfogóan az állampapír-vásárlási programot. Ennek keretében dönt a kivezetés következő lépéséről, és meghatározza a heti vásárlások következő negyedévre érvényes célmennyiségét. Így a keddi ülést követően erről a folyamatról is kaphat majd információkat a piac.
Gyengülő forint
Ahogy fent jeleztük, az inflációs adat ugyan mutatott hullámzást, ám nemcsak a jegybank által kívánatosnak tartott 3 százalékos szinthez, de az attól mindkét irányba 1-1 százalékpontig terjedő úgynevezett toleranciasávba sem tért vissza.
A jegybank szempontjából nem túl jó jel, hogy az energiaárak rég nem látott magasságba szöktek, sőt néhány esetben, mint a hazai üzemanyagáraknál, történelmi csúcsról beszélhetünk. Az infláció szempontjából az is az erősödés irányába mutat, hogy a nemzetközi piacokon a termelői árindexek és az alapanyagok árai érdemben továbbra sem esnek vissza.
Az import esetében kulcskérdés a forint árfolyama is, hiszen, ha gyengül a magyar fizetőeszköz, akkor a külföldről jövő termékekért vagy éppen energiahordozókért a hazai vásárlóknak többet kell fizetni. Úgy tűnt, a nyáron megkezdett kamatemelési ciklus segít stabilizálni a forint árfolyamát, hiszen augusztus első felében a lélektani 350-es szint alatti összeget kellett fizetni egy euróért. Pénteken azonban ismét gyengülés indult, hétfőn pedig már 354 feletti is járt a keresztárfolyam.
Az, hogy a forintmozgás mögött a részvénypiacokat is sújtó kivárás áll, vagy a befektetők azt árazzák, hogy az MNB a korábbi 30 bázispontos emelések után kivár, vagy csak kisebb emelést hajt végre, a következő napokban kiderülhet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a gyengébb forint tovább növelheti az inflációt, ami végeredményben ismét lépéskényszerbe hozhatja az MNB-t. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyar jegybank ugyan a kormánytól független szervezet, ám az elmúlt nyolc és fél évben (Matolcsy György 2013. március 4-étől az MNB elnöke) a Pénzügyminisztériummal folytatott néhány kisebb kardcsörtetéstől eltekintve harmonikusan támogatták az Orbán Viktor vezette kabineteket. A választások előtt bő fél évvel pedig a kormánynak elemi érdeke lenne, hogy komoly gazdasági növekedést tudjon felmutatni, de közben az emberek ne érezzék azt, hogy a pénzüket „megeszi az infláció”.
Nagy kérdés persze, hogy a tankönyvileg egymással szembe ható célokat meg lehet-e oldani, és ha igen, milyen módon, de a központi szereposztás és a jegybank küldetése alapján is a pénzromlás ütemének fékezése egyértelműen az MNB feladata lenne. Így összességében az lenne a logikus lépés, ha – figyelembe véve a magas inflációt is – az MNB folytatná a kamatemelési ciklust.
