Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) hétfői közleménye előrevetítette, hogy hamarosan komolyabb devizakötvény-kibocsátásra kerül sor. Akkor ugyanis azt közölték, hogy az ÁKK módosította a 2021. évi finanszírozási tervét. Ennek értelmében legfeljebb 4,5 milliárd euró összegben devizakötvényt dob piacra, a befolyó összeget pedig három célra kívánja fordítani:
1. az Európai Uniótól várható RRF (Recovery and Resilience Facility) előlegkifizetés esetleges csúszásának áthidalására,
2. egyes 2021-es évi kormányzati kiadásokra,
3. a 2022-es költségvetési hiány részben előfinanszírozására.
A kötvénykibocsátásra nem is kellett sokat várni, hiszen arra már másnap, azaz kedden sor került. Ennek keretében 10 és 30 éves dollárkötvényt bocsátott ki az ÁKK. Ennek során ugyan az egy nappal korábbi maximális 4,5 milliárd eurónyi keretet nem használták ki, ám így is rekord született, hiszen a teljes értékesített mennyiség 4,25 milliárd dollár lett - ekkora mértékben pedig korábban soha nem bocsátott ki egy nap alatt Magyarország kötvényeket.
Ráadásul Varga Mihály szerda délelőtti bejelentésének megfelelően ma újabb kibocsátásra is sor került, ezúttal eurókötvényt értékesít az állam. Az 1 milliárd euró értékben felajánlott mennyiségre kora délutánig jelentős, több mint 4,5 milliárdos túljegyzés érkezett. Ám e nagy kereslet ellenére sem mehet az értékesítés 1 milliárd euró fölé az előzetesen bejelentett maximális keret miatt.
A mostani aukciók kapcsán vannak pro és kontra is érvek, hiszen a döntés egyrészt szembemegy az államadósság-kezelés elmúlt évek stratégiájával, másrészt viszont a kötvényeket viszonylag jó kondícióval értékesítették, így a forrásbevonás kedvezőnek tűnik. A Portfolió írása szerint ugyanis a 10 éves kötvény esetén a hozamfelár a hasonló futamidejű amerikai állampapírokhoz képest 100 bázispont, ami 2,29 százalékos hozamot biztosít. A 30 éves papírok esetén az aukción 150 bázispontos felár alakult ki, ez azt jelenti, hogy az állam 3,355 százalékos hozamot fizet majd a kötvényekre.
Mi szól mellette?
Az utóbbi években az ÁKK elsősorban euróban és jenben bocsátott ki kötvényeket, dollárban nominált értékpapírokat a szervezet statisztikái szerint utoljára 2014 tavaszán értékesítettek. A 10 éves kötvények hozama akkor 5,375 százalék volt. Tény, hogy az elmúlt években sokat változott a kötvénypiac, a hozamkülönbség azonban jól érzékelhető. Ehhez persze az ország megítélése mellett az is hozzájárult, hogy a piacokon jelenleg óriási likviditásbőség van, köszönhetően a nagy jegybankok mennyiségi könnyítési programjainak, ami lenyomja a hozamokat.
Ugyanakkor ez a helyzet nem fog a végtelenségig tartani, hiszen az Európai Központi Bank egy hete már jelezte, hogy szűkíteni fogja azt, és az amerikai jegybank, a Fed vezetői is egyre gyakrabban tesznek utalást ennek szükségességéről. Ha pedig az Egyesült Államokban is visszafogják a jegybanki pénzesőt, ahogy az az utolsó negyedévtől várhatóan megtörténik, akkor az világszerte hatással lesz, és az alacsonyabb pénzkínálat akár a hozamok emelkedésével is járhat.
A most megszerzett források - ahogy az az ÁKK korábbi közleményéből kiderült -, megteremtik a lehetőségét, hogy számos fejlesztési program elinduljon, annak ellenére, hogy az Európai Uniótól várható újjáépítési pénzek kifizetése várhatóan csúszni fog. A 2020-as nagy visszaesés után értelemszerűen azon dolgoznak a kormányok, hogy az idei évben ledolgozzák a korábbi GDP-csökkenést, és újra növekedési pályára állítsák országuk gazdaságát. Így összességében ez a cél is helyeselhető.
De miért kell most ennyi pénz?
Az előző pontban jelzett cél kapcsán persze felmerül, hogy miért is csúszhatnak az RFF-kifizetések. Ennek hátterében az Orbán-kormány és az Európai Bizottság vitája áll, amelyről korábban a laptársunk, a Privátbankár itt írt részletesen. A magyar vezetés természetesen próbálja magáról eltolni a felelősséget, ám amikor gyakorlatilag csak Budapest és Varsó áll szemben Brüsszellel, miközben mindenki más egyezségre jut, akkor feltételezhető, hogy a probléma kialakulása nem csupán a Bizottság hibája lehet. A magyar ellenzék egyébként már az ÁKK hétfői közleménye kapcsán felvetette, hogy a jelentősen megugró adósság Orbán Viktor kompromisszumképtelensége miatt fog bekövetkezni.
Bár a kötvénykibocsátás teljes összegétől elmarad, a korábbi információk szerint a függőben lévő uniós forrás 300 milliárd forint feletti summa, vagyis 0,9 milliárd euró vissza nem térítendő pénz lóg egyelőre a levegőben. (Abból a szempontból persze nem ingyenpénzről van szó, hogy ezt közös kötvénykibocsátásból finanszírozzák meg a tagállamok, tehát indirekt módon mégis mindenki hozzájárul ehhez.)
A másik két cél is érdekes
Az ÁKK hétfői közleményében - amelyet a cikkünk elején idéztünk - az uniós források átmeneti finanszírozása mellett, két másik célt is megjelölt. Amelyek kapcsán több szakértő is ráncolta a homlokát. Némileg meglepő ugyanis, hogy a kormányzati fanfárok által övezett rekordmértékű második negyedéves gazdasági növekedés mellett, amely értelemszerűen jelentős adóbevétel-növekedéssel is jár, miért kell még forrás „egyes 2021-es évi kormányzati kiadásokra”?
Az idén ugyanis nemcsak a gyengécske 2020-as évhez képest ugrottak meg a központi büdzsé bevételei, de az adókból beszedett összegek a költségvetési előirányzatot is jócskán meghaladták. Érdemes kiemelni, hogy az egyik legjelentősebb tételnek számító áfa esetében az év első felében az előirányzat 49 százaléka teljesült, és a bruttó áfabevételek átlagosan 17 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) prognózisa szerint éves szinten 5138 milliárd forint lehet idén a költségvetés áfából származó bevétele, ami 102 milliárddal meghaladhatja a módosított költségvetési előirányzatot.
A központi alrendszer adó- és járulékbevételei 935 milliárd forinttal magasabbak lettek, mint egy évvel korábban, amit némileg rontott, hogy az európai uniós támogatásokkal kapcsolatos bevételek 240 milliárddal lettek alacsonyabbak. Hiába az egy évvel korábbiakhoz képest a jelentős többletbevétel, az egyre nagyobb összegben befolyó adók, ezeket az állam az utolsó fillérig elkölti. Sőt - ahogy a kötvénykibocsátás kapcsán kiderült - még további források is kellenek.
Ráadásul a közelgő választások miatt ezek a pénzek részben olyan kiadásokra folynak el, amelyek később nem fognak „termelni”, miközben az államadósságot növelik. Hasonló a helyzet a jövő évi extrakiadásokkal, amelyek közül a választási mézesmadzagnak számító szja-visszatérítés témáját a kormány is folyamatosan napirenden tartja. Erről korábban a miniszterelnök főtanácsadója Nagy Márton azt mondta, hogy várhatóan 600 milliárd forintba fog kerülni.
Változik a stratégia?
Kedden olyan információk is napvilágot láttak, hogy a kötvénykibocsátásból befolyó összeg tetemes része, 2,86 milliárd eurónyi tétel 2022-ben lejáró adósságelemek előfinanszírozását szolgálja. Ez elsőre persze meglepő lehet, hiszen, ha megnézzük az ÁKK statisztikáit, akkor feltűnhet, hogy idén decemberben lesz ugyan egy lejáró, kínai jüanban kibocsátott kötvénysorozat, ám jövőre nincs kifutó devizahitele az országnak. Tehát a refinanszírozás miatt nem kellene, hogy devizában adósodjon el az ország. A háttérben logikusan csak az állhat, hogy forintadósságot fognak ebből finanszírozni, ez például azért történhet meg, mert az MNB már korábban bejelentette, hogy változik a monetáris politika, és előbb visszafogja, majd le is állítja a forintalapú kötvényvásárlási programját.
Mindez viszont azt jelenti, hogy az államadósság-kezelésben az elmúlt évek talán legfontosabb prioritását félreteszik. Eddig ugyanis mind az ÁKK vezetői, mind a Pénzügyminisztérium illetékesei kifejezetten fontosnak tartották, hogy az adósság lehetőség szerint forintban keletkezzen, mert az alacsony devizakitettség az esetleges finanszírozási kockázatokat is mérsékli.
Ennek megfelelően az elmúlt években folyamatosan csökkent az államadósságban a devizában fennálló állomány nagysága, az ÁKK legutóbbi, júliusi kiadványa szerint a teljes adósság 17,8 százaléka volt devizaadósság. Ez bőven a korábban „biztonságos” szintnek tartott 25 százalékos arány alatt van. A mostani gigakibocsátással szinte biztosan megfordul a folyamat és megugrik a devizaadósság aránya, egyelőre pedig csak bízni lehet abban, hogy ez nem növeli érdemlegesen az ország sebezhetőségét.
