Rejtély, hogyan lesz záros határidőn belül ismét pozitív, legalább a 10 milliárdos jegyzett tőkére rúgó saját tőkéje a Magyar Nemzeti Banknak (MNB), és
ha ezt a feltételt „elfogadható időn belül” nem teljesíti a hazai jegybank, akkor bizony az adófizetők forintjaiból kell feltőkésíteni a pénzintézeti hierarchia csúcsán levő intézményt.
Márpedig a feladat tényleg embert próbáló lesz, mivel a Szabadság téren tavaly olyan gigantikus veszteséget, 1763,2 milliárdos mínuszt teljesítettek, ami nemcsak a korábbi években összekuporgatott tartalékokat élte fel, de sosem látott mélységbe taszította az MNB saját tőkéjét.
Abban egyetértés van mind a szakemberek, mind a szaksajtó berkein belül, hogy a jegybanknak nem az a fő feladata, hogy profitot termeljen. Hasonlóan ahhoz, hogy egy család sem azért készít minden fizetés után havi költségvetést, hogy eldorbézolják, hanem hogy legyen mit enni, inni, ruházkodni, tankolni stb. Ám ahogy egy család sem képes tartósan mínuszban „működni”, úgy a jegybanknak sem lehet hosszú távon, vagy ha úgy tetszik, „elfogadható időn” túl mínuszos a saját tőkéje.
Fotó: MTI / Soós Lajos
A közelmúltbeli jogszabályi változások, melyeket az Európai Központi Bank is jóváhagyott, lehetőséget adnak ilyen átmeneti nehézségek időben történő elnyújtására. Míg korábban az volt a szabály, hogy az eredménytartalékot meghaladó veszteséget a költségvetésnek a következő évben meg kell térítenie, addig először ezt egy ötéves elnyújtott időszakra bővítették, majd tavaly év végén hozták azt a szabályt, hogy ha az MNB saját tőkéje „hosszabb ideig a jegyzett tőke szintje alatt van”, akkor a központi költségvetésből kell biztosítani, hogy „elfogadható időn belül” legalább a jegyzett tőke (mely fixen tízmilliárd forint) rendelkezésre álljon. A jogalkotó szándéka egyértelmű:
az átmeneti nehézségeket közép-, illetve hosszabb távon a többi év jobb, profitot hozó gazdálkodása elsimítja.
Ha úgy tetszik, arról van szó, hogy az adófizetők pár (tíz)milliárdos mínuszocskákat elnéznek, mert tudják, hogy a következő években jönnek majd a pár (tíz)milliárdos pluszocskák.
Csakhogy nem ez történt. A 2022-es, 400 milliárdot meghaladó veszteség már sosem látott negatív csúcs volt, de azt még legalább részben ellensúlyozták a korábbi évekből felhalmozott tartalékok. A 2023-as, 1763 milliárdos mínusznak azonban már nem volt tartaléka, így a saját tőke nemhogy átcsúszott, de egyenesen beszakadt egy irtó durva, 1855 milliárdos mínuszba.
Összehasonlításképp: ez az összeg az éves nyugdíjkifizetések egy harmada. Ízlelgessük: négyhavi nyugdíjpénz! De azt is mondhatjuk, annyi, amennyivel a költségvetésből ki kell pótolni a nyugdíjkasszát, hogy az időskori ellátásokat ki tudjuk fizetni. Úgy is viszonyíthatjuk, hogy több, mint a rezsivédelemre szánt összeg. Vagy hogy majdnem annyi, mint amennyit jövedéki adóból beszed a kormányzat.
A jegybank 2023-as beszámolóját átböngészve azt látjuk, hogy bizony Matolcsy Györgyéknek sincs terve arra vonatkozóan, hogyan lesz a mínusz 1855 milliárdból plusz 10 milliárd. A dokumentum csak annyit szögez le, hogy a jogszabályi környezet változása miatt a központi költségvetésnek 2024-ben nem keletkezik térítési kötelezettsége. Ami jó hír, tekintettel arra, hogy egy 675 milliárdos megszorítást (kormányzati eufemizmussal: beruházás-elhalasztást) már egy áprilisi Kormányinfón bejelentett Varga Mihály pénzügyminiszter, most hétfőn pedig egy 400 milliárd forintra rúgó csomagot ismertetett Gulyás Gergely, melyben az eddigi különadók megtartása mellett többek közt a tranzakciós illeték 50 százalékos (3 ezrelékről 4,5 ezrelékre) történő emelését ismertették.
Tehát a jegybanktörvény értelmében ezt az 1855 plusz 10 milliárdot „elfogadható időn belül” ki kell gazdálkodnia a jegybanknak, ha nem sikerül, akkor az adófizetőknek kell a zsebükbe nyúlniuk. Mi is ez a törvényben megfogalmazott „elfogadható idő”? Erre kérdeztünk rá a hétfői rendkívüli Kormányinfón.
Gulyás Gergely reméli, hogy „jönnek olyan évek is, amikor a jegybanknak – ahogy korábban is – nem vesztesége, hanem nyeresége lesz”. Valóban, mint a fenti grafikonon látható, az MNB 2018-ig vegyesen termelt nyereséget és veszteséget is, ezek azonban pár tízmilliárd forintra rúgtak. Abban egyetértettünk Gulyás Gergellyel, hogy 2019-ben és 2020-ban is kellemesen magas, 255-255 milliárd forint profittal zárta az évet a jegybank, ám jeleztük,
ha folyamatosan ilyen magas nyereséget produkálnának Matolcsy Györgyék, akkor is nyolc évre lenne szükség a gigantikus mínusz eltüntetésére.
Gulyás Gergely arra a kérdésünkre, hogy ha egy ilyen – rendkívül optimista – forgatókönyv következne be, akkor a nyolcéves időtáv „elfogadható időnek” minősül-e, úgy felelt:
„Számomra mindenképpen!”
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Tegyük szívünkre a kezünket: erre azért vajmi kevés az esély. A jegybank 2019-es és 2020-as profitját ugyanis döntően az árfolyamváltozásából adódó különbözetnek köszönhette. Konkrétan: előbbi évben a realizált árfolyamnyereség 229 milliárd forintra rúgott, 2020-ban pedig nem realizált árfolyamnyereséget könyvelhetett el, amely az úgynevezett forintárfolyam kiegyenlítési tartalékát emelte meg majdnem 400 milliárd forinttal. Márpedig a forint romlására spekulálni a jegybank nyereségét egyrészt nem túl elegáns, másrészt egy ilyen importvezérelt gazdaságban, mint a magyar, a többi gazdasági szereplővel szemben kiszúrás.
A kiugróan magas, 2019-2020-as profitot figyelmen kívül hagyva viszont a jegybank nyeresége 2002 óta átlagosan mindössze 14 milliárd forint volt, ami azt jelenti, ahhoz, hogy a mínusz 1855 milliárdból plusz 10 milliárd legyen, nem kevesebb, mint 133 évre lenne szükség. Ha a veszteséges éveket nem nézzük, akkor az átlagos profit a 2002 és 2018 közötti tíz nyereséges évben 41 milliárd forint volt, ebben az esetben 46 évre lenne szükség az MNB jegyzett tőkéjének visszapótlásához.
2002-től 2021 végéig az MNB átlagosan 34,6 milliárd forint nyereséget könyvelhetett el, ilyen ütemben 54 évbe telne a tőkefeltöltés. 2022 végéig nézve az idősort az átlagos eredmény 13,8 milliárd forint, ebben az ütemben 135 év alatt lenne ismét 10 milliárd az MNB saját tőkéje.
Azonban ha a tavalyi év gigaveszteségét is hozzávesszük, akkor masszívan évi 67 milliárdos átlagos veszteséget termeltek a Szabadság téren 2002 óta a különböző jegybankelnökök. Ez pedig nem olyan cég, ahol le lehet húzni a rolót, és más biznisz után nézni.
A témában a ’90-es évek egyik jegybankelnöke is megszólalt lapunknak:
A Kormányinfó ide vonatkozó része itt tekinthető meg:
