Háromból egy nyugdíjas juttatásait nem fogja tudni kifizetni a nyugdíjkassza, ezt gyakorlatilag elismerte Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a pénteki Kormányinfón. Lapunk arra volt kíváncsi, a nyugdíjkassza járulékbefizetésekkel nem fedezett kiadásainak egyre növekvő arányát hogyan kívánja visszanyesni a kormányzat. Mint azt lapunk megírta, 2023-ban a nyugdíjkassza nyugdíj jellegű kiadásainak már 24,5 százalékára rúg ez az arány, holott 2018-ban még csak 1,9 százalék volt, azóta pedig éves szinten 4-6 százalékponttal emelkedett.
A fenti szám azt jelenti, hogy már most is igaz: ha két nyugdíjas házaspár összeül teázni, akkor négyük közül egyikük nyugdíját nem a nyugdíjkasszából, hanem a központi költségvetés egyéb bevételeiből, például áfából, személyi jövedelemadóból, társasági adóból, jövedéki adóból, katából stb. kell kifizetni. Tehát adódik a kérdés: mitől is lesz majd nullszaldós a kassza?
„Átütő demográfiai program”
– próbálta a lehető legrövidebb választ adni Gulyás Gergely a megoldást firtató kérdésünkre, ám rámutattunk, ennek nyoma sincs a hazai demográfiai mutatókban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2010 januárjában még épphogy 10 millió fő fölött volt az ország népessége, míg 2023 januárjában már valamivel kevesebb mint 9 millió 600 ezren éltünk az országban.
Vagyis 13 év alatt 414 580 fővel csökkent az ország népessége, ez éves szinten körülbelül 32 ezer főnyi fogyást jelent, ami nagyságrendileg Baja népességének felel meg.
1990 januárjában a KSH még majdnem 10,4 millió főre, 2001 januárjában pedig valamivel több mint 10,2 millió főre mérte az ország lakosságát, onnan csökkent 2010 elejére épphogy 10 millió fő fölé. A 20 év alatt bekövetkezett 360,5 ezer, illetve 9 év alatt mért 186 ezer fős csökkenés még „csupán” évi 18 ezer, illetve évi 20 700 fős fogyást jelentett.
Ezzel párhuzamosan nőtt a lakosság átlagéletkora az 1990-es 37,3 évről 2001-re 39,2 évre, 2010-re 40,9 évre, majd 2023-ra 43,1 évre. Az elöregedő magyar társadalom azt is jelenti egyben, hogy egyre több nyugdíjas korú időskori juttatását kell kifizetni legalábbis nem ekkora mértékben növekvő számú aktív munkavállaló járulékaiból. Így természetes, hogy évente sok százmilliárd forintot költ a központi költségvetés a járulékbevételekkel nem fedezett nyugdíjkiadásokra.
Gulyás Gergely szerint ez rendben van. A miniszter a pénteki Kormányinfón kérdésünkre úgy fogalmazott, „egy felosztó-kirovó rendszerben azzal, hogy a kormány hozzátesz az állami költségvetésből, ez különösebb nehézségek nélkül, egy közepes gazdasági növekedés mellett is fenntartható”. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt is hozzátette:
„más megoldása egyébként annak nehezen lesz, hogy lényegesen többen mennek nyugdíjba, mint amennyien belépnek a munkaerőpiacra.”
Valóban, ha a nyugdíjkassza nincs egyensúlyban akkor az alábbi megoldások közül kell választani:
- nyugdíjkiadások csökkentése: nyilvánvalóan politikai öngyilkosság lenne egy ilyen lépés;
- járulékbevételek növelése: mivel a munkaerőpiac feszített, nagyon kevés tartalék van benne, így a járulékfizetők számának érdemi növelése szóba sem jöhet, maradna tehát az adóemelés, ami ugyancsak politikai öngyilkosság lenne;
- nyugdíjkorhatár emelése: bár tény, hogy egyre egészségesebben és egyre tovább élünk, így a korhatáremelés akár indokolt is lehetne, sőt erre vonatkozó dokumentumok is készültek, a Pénzügyminisztérium e felvetésre úgy reagált, az „jelenleg nincs a kormány napirendjén”;
Utóbbi felvetés egyébként a nyugdíjasok érdekképviseleti szervénél is lecsapta a biztosítékot. A héten a Növekedés írt arról, hogy a Nők 40 programot felül kellene vizsgálni, azt ugyanis 62 éves nyugdíjkorhatárra tervezték meg, ami azóta 65 évre nőtt, így a kedvezmény irdatlanul költséges. Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament elnöke reagálásában leszögezte, „nem indokolt, nincs is napirenden és ezért nem is támogatnak semminemű nyugdíjkorhatár növelését”, továbbá „nem értenek egyet, és nem is támogatják a jelenlegi »Nők 40« kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségének a szigorításával kapcsolatos spekulációkat”.
Marad tehát a probléma tologatása, vagyis hogy a nyugdíjkiadások járulékbevételekből nem fedezett részét a központi költségvetés állja. Aminek összege és aránya is egyre nagyobb, az elmúlt négy évben csaknem 3500 milliárd forintra rúgott.
Ebben benne van természetesen az is, hogy
a tizenharmadik havi nyugdíjat deklaráltan nem a járulékbefizetésekből, hanem a büdzsé más forrásaiból fedezik,
a költségvetésen belül idén 418 milliárd forintot irányítanak a nyugdíjkasszába ilyen címen. A hiány többi részét akkor pótoljuk ki, amikor megvesszük a kenyeret a boltban, teletankoljuk az autót, vagy épp a munkaadónk levonja a bruttó bérünkből a személyi jövedelemadót.
A kancelláriaminiszter szerint a 2030-as évek közepéig nem fog különösebb nehézséget okozni a nyugdíjkassza hiányának költségvetési pótlása. Kérdésünkre elismerte, hogy a most még „csak” 24,5 százalékra rúgó lyuk „nőni fog, de nem olyan gyorsasággal”, mint az elmúlt pár évben. A tárcavezető szerint a jövőben a nyugdíjkiadásokat „körülbelül egyharmad és 40 százalék között kell majd finanszírozni” a központi költségvetésből.
Már ezek a számok is elképesztőek, hiszen a társadalombiztosításnak, így a Nyugdíjbiztosítási Alapnak is az lenne a lényege, hogy a befizetett járulékokból kapják meg idős honfitársaink a jogos jussukat. Csakhogy a 2030-as évek közepe egyre inkább közeledik, és ha a rejtélyes, gyakorlatilag biankó csekknek nevezhető „átütő demográfiai program” befuccsol, akkor nem tudni, miből lesz fizetve az egy-két évtized múlva nyugdíjba vonulók járandósága.
A pénteki Kormányinfó erre vonatkozó része itt tekinthető meg:
