Karácsony Gergely, Budapest frissen megválasztott főpolgármestere tegnap Oscar-díj átadókat megszégyenítő hosszúsággal mondott köszönetet mindenkinek, közte elődjének Tarlós Istvánnak is, aki a kampány során számos alkalommal nevezte őt alkalmatlannak. Karácsony ezzel bele is kezdett a programjának végrehajtásába, amelynek fő motívuma az együttműködés és a szövetségesek keresése mindenütt.
S valóban, nagyon össze kell kapaszkodni az elkövetkező hónapokban, hogy megküzdjenek a Tarlós-éra nehéz örökségével és az Orbán-kormány hamarosan feltámadó ellenszelével. Bár a miniszterelnök este szintén az együttműködést hangsúlyozta, de mondott ő már szebb dolgokat is a fővárosiaknak. Karácsony sem akar háborút. De más alapokra helyezné a főváros és a kormány viszonyát, amelyet egyenrangú felek méltányos együttműködéssé alakítana. Nem lesz könnyű dolga. S nem csupán ebben.
Már az eredményváró egyre bizakodóbb hangulatába belemosódott a jövőbeli küzdelmek keserű szájíze. Az ellenzéki stáb tagjai is többé-kevésbé tudatában voltak annak, hogy a neheze csak most jön. Karácsony Gergely súlyos örökséget vesz át. Budapest gazdasági helyzete, jogszabályi gúzsba kötése, szigorú szerződési kötelmei, folyó perei, a fővárosi cégek végletes kiszolgáltatottsága olyan sűrű hálóba vonja a városvezetést, hogy orbáni ellenszél nélkül is nehéz lesz mozdulni benne.
Vegyük sorra a legnehezebb feladványokat. Budapest bevételei csaknem felére zsugorodtak Tarlós István főpolgármestersége alatt. Hitelállománya a korábbi állami adósságkonszolidáció ellenére ütemesen növekszik, miközben saját fejlesztéseket már évek óta nem tud indítani.
Sokat veszített a város az elmúlt kilenc évben. Tarlós István regnálása alatt megfosztották iskoláitól és kórházaitól, illetve az ehhez kapcsolódó állami támogatásoktól. Bár Tarlós még a választási kampányban is hangsúlyozta, hogy a kórházak átadásáról szóló szerződést nem írta alá. Érdekes kísérlet lenne ennek alapján visszakövetelni az intézményeket. A városvezetés önként lemondott a Városligetről, a Kossuth térről és a Dagályról. A kormány kérésére eladta a Bálnát és a Főgázt, de a NER már kinyújtotta a kezét a Rác fürdőért is.
Az Orbán kabinet rezsicsökkentő kampányának köszönhetően a főváros cégeinek nyeresége alaposan megcsappant, ami az önkormányzat osztalékbevételeinek erőteljes csökkenését vonta maga után. (Lásd például a nagy nehezen visszaszerzett Fővárosi Vízművek esetét.) De ez sem lett volna elég. Az állam gründolt egy céget, amely semmi más dolga nincs, minthogy lefölözze a hasznot. A fővárosi szemétszállító cég végzik a piszkos munkát (így van ez az egész országban), miközben a nemzeti kukaholding begyűjti a szolgáltatás árát, bár ezt se túl hatékonyan.
A leglátványosabb mellőzés azonban kétségtelenül a fővárosi közösségi közlekedésé. Az egykoron 24 milliárd forintos állami támogatásból mára 12 milliárd lett, a szociális mentdíj-kiegészítés tizedére zsugorodott. Igaz, közben leválasztották a BKV-ról a HÉV-vonalak üzemeltetését a sok milliárdos vagyonnal együtt. Az agglomerációs buszjáratokat a Volánbusznak adták ki, amely rögtön kapott is mellé egy hatalmas buszvásárlási lehetőséget az államtól, miközben a fővárosi cég járműállományát tudatosan hagyták lezülleni. A BKV-nak gyakorlatilag megtiltották, hogy új buszokat vegyen, helyette kénytelen-kelletlen szolgáltatást vásárolni, jóval többért, mint amennyiért maguk megoldhatnák a feladatot.
Bár Budapesten termelik meg a magyar GDP mintegy 37 százalékát, a fővárosi önkormányzatnak ebből alig csorog vissza valami. A személyi jövedelemadóból minden évben egyre kevesebb jut, az iparűzési adót ugyan néhány éve a főváros felé térítették el 3 százalékkal, de cserébe alaposan megnyirbálták a közösségi közlekedés támogatását. Rogán Antal pedig még belvárosi polgármesterként addig ügyeskedett, amíg elérte, hogy az idegenforgalmi adó java a fővárosi kassza helyett a kerületekébe vándoroljon. Budapest költségvetése a Tarlós-éra végére úgy behorpadt, hogy a főpolgármesterség - pénzügyi szempontból - alig több tiszteletbeli pozíciónál.
Orbán Viktor az előző önkormányzati választások előtt szárnyakat ígért a városnak, de végül csak béklyókat adott. A mostani kampányban már csak azt üzente meg Gulyás Gergellyel, hogy azt is elveszi, amit Tarlósnak ígért. Holott az se volt sok.
A tavaly novemberben Orbán Viktor miniszterelnök és a Tarlós István főpolgármester által aláírt megállapodásban a kormány garanciát vállalt arra, hogy nem készül és nem is fog készülni semmiféle olyan döntés, jogszabály- vagy intézkedési tervezet, amely csökkentené, csorbítaná a fővárosi önkormányzat, illetve a főpolgármester jogait, hatáskörét, alkotmányos jogállását. Az Mfor információi szerint a kormány már korábban megbízta politikai elemző-kutatóműhelyét az önkormányzati rendszer átalakítását célzó javaslat kidolgozásával. Ennek elemeit már el is kezdték tesztelni. Másokat már korábban bevezettek. Az átalakítás ütemét és mélységét az eredménytől tették függővé. Nagy kérdés, hogy Orbán mennyire találja súlyosnak a tegnapi vereséget és milyen taktikát választ a lázadó fővárossal szemben.
Ha semmit sem tesznek, akkor is nyitott könyv lesz számukra minden önkormányzat gazdálkodása. Az önkormányzati gazdálkodás adatait gyűjtő ASP-rendszert már bevezették, már tesztelik a kincstári könyvvezetést, amellyel átvennék a hivataloktól a költségvetés és a beszámoló készítését, a jövő évre vonatkozó költségvetési törvény saláta részében pedig felhatalmazza a kormányt arra, hogy az állami és önkormányzati tulajdonban lévő, közfeladatot ellátó gazdasági társaságok belső kontrollrendszerére vonatkozó részletszabályokat külön rendeletben határozza meg. Ezzel gyakorlatilag átvennék a cégek ellenőrzését.
Nem kicsi a tét, hiszen a fővárosi önkormányzati cégek összbevétele jócskán meghaladja a fővárosiét, tavaly 400 milliárd feletti volt. Az önkormányzati vállalatok irányítása azonban Demszky Gábor és Tarlós István kezéből is kicsúsztak, a társaságok kusza közbeszerzései felett valójában soha nem tudtak úrrá lenni. Az új ciklusnak - városházi hírek szerint - Tarlós is egy alapos céges átszervezéssel és tisztogatással futott volna neki. Kérdés, hogy mit lép ezen a kusza érdekhálóval körbefont terepen Karácsony Gergely.
Az is kérdés, hogy mi lesz ezek után a közfejlesztések tanácsával? Karácsony aligha bólogat majd annyira az állami tervek láttán, mint Tarlós tette volt. Mit lép az új helyzetben Fürjes Balázs, a kormány építésügyi megoldóembere, aki nem mellesleg Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésért felelős államtitkár is? S mi történik azokkal az állami fejlesztésekkel, amelyhez fővárosi területre lenne szükség? Hogyan pályáznak meg különféle sporteseményeket, köztük például az Orbán által olyannyira vágyott olimpiát a Fővárosi Közgyűlés nélkül? Mi lesz, ha a városvezetés nem akar több nagyszabású nemzetközi sporteseményt rendezni Budapesten? Ha nem akar több stadiont, multifunkcionális csarnokot, múzeumnak álcázott vendéglátóipari egységet? S ha nem akarja a városvezetés, tud-e bármit is tenni ellene?
Nagyívű döntésekre aligha lesz módja. A gazdasági és jogszabályi mozgástér nem lesz tágasabb. Sőt várhatóan még szorosabb lesz a béklyó. Bár Karácsonyt ellenzéki polgármesterek és kompenzációs listán bejutott képviselők többségi gyűrűje veszi körbe a Fővárosi Közgyűlésben, de azért ott maradt a régi fideszes gárdából Tarlós mellett Bagdy Gábor, egykori helyettese és csaknem tucatnyian ellentmondani, zavart kelteni az ellenzéki oldalon.
Nem lesz egyszerű a már elindult beruházások befejezése sem. A 3-as metró felújítására aláírt támogatási szerződése van Budapestnek, de Demszkynek is volt egy szerződése a 4-es metróra, azután mire ment vele. Orbán a pert is bevállalta, csak egy fillért se kelljen adnia a bűnös városnak. Aligha lesz ez másként Tarlós bukása után. Karácsony ráadásul belengette, hogy perre menne a Metrowagonmash-sal, bár azt nem tudni, hogy ezt a már megindított per mellett kezdeményezné-e.
A többi fővárosi beruházásról a közfejlesztések tanácsában döntöttek, márpedig ez a testület ugye annak a paktumnak a részeként jött létre, amiről Gulyás most azt mondta, hogy felmondják. Ha nem is veszik vissza az állami támogatást, de végeláthatatlan játszmázásba kezdenek a számlákról, a beruházás ütemezéséről, bármiről. S ha mindezt nem is teszik, a megvalósításban résztvevő cégek mind egy szálig a NER részei vagy haszonélvezői.
A hármas metró és a Lánchíd felújítására még az orbáni fék idején is messze a becsült költség feletti ajánlati árak érkeztek. Egyik munka se tehető félre. A cégekkel való alkudozás, a felújítások borítékolható késése, elmaradása, megspékelve a fővárosi cégek kivéreztetése miatt előálló szolgáltatási színvonal visszaeséssel és az ebből kialakuló általános közterületi állapotromlással, súlyos kommunikációs fegyverré alakítható. Miközben már a nyitány sem sikerült valami fényesre. A választás éjszakáján az újságíróknak alkalmuk sem volt kérdéseket feltenni Karácsony Gergelynek.
