A szakértők szerint a magyar külügyi stratégia megváltozására válaszként érkező orosz fenyegetéseket érdemes komolyan venni, még akkor is, ha a valós kockázat mérsékelt, az energiahordozók szállításának leállításának kicsi a valószínűsége. A magyar választások után ugyanis Moszkva konstruktív együttműködésről beszélt, ám az is igaz, hogy az energiahordozók szállítását, illetve a tranzit leállítását kényszerítő eszközként az orosz fél többször is bevetette az elmúlt évek során is. Ugyanakkor számos olyan tényező van, ami miatt ez most Oroszország számára nagyobb veszteséget jelentene összességében, mint amennyi nyereséget el tudna ezzel érni.
Az elmúlt napok fenyegetésének közvetlen előzménye a magyar külpolitika éles fordulata. Az Orbán Anita vezette külügyi tárca az augusztus 26-án közzétett álláspontjában Oroszországot már Magyarország, Európa és a globális rend biztonságát fenyegető szereplőként írta le, és egyértelműen elítélte az orosz agressziót Ukrajna ellen. Ez pedig gyökeres változás az Orbán-kormány korábbi Moszkva-barát politikájához képest, amikor gyakran az Európai Unióval (és látszólag a magyar érdekekkel is) szembe menve támogatták Putyint. Erre reagálva több orosz politikus, például Andrej Kolesznyik, a Duma védelmi bizottságának tagja azt hangoztatta, hogy kérdésessé válhat a Magyarországra irányuló olaj- és gázszállítás. Más kérdés, hogy olyan szereplők (legyen szó a Gazprom vezetőiről, Szergej Lavrov külügyminiszterről vagy éppen Vlagyimir Putyin elnökről), akik valóban döntési pozícióban vannak, nem szólaltak meg a kérdésben. Így ezt felfoghatjuk annak az Oroszországban bevett, elsősorban ottani belpolitikai üzenetnek számító gyakorlatnak, ami persze kifelé is bizonyos mértékű nyomásgyakorlásnak tekinthető.
Mit jelentene mindez Magyarország számára?
A fenyegetés kapcsán érdemes megnézni, hogy az egyes feleket hogyan érintené, ha ténylegesen beváltanák azt, hiszen az orosz külpolitika és az energiakereskedelem, összességében logikusan viselkedik.
Idén év elején orosz támadások miatt a Barátság olajvezeték olyan sérülést szenvedett, ami miatt az olajszállítások több hónapra leálltak.
Ebből a közvélemény elsősorban azt érzékelte, hogy a támadásból Magyarországon Orbán Viktorék igyekeztek politikai tőkét kovácsolni, ugyanakkor a háttérben a Mol szakemberei biztosították az olajellátást. Elsősorban arra az Adria-vezetékre támaszkodva, amely kapcsán korábban évekig azt mondták, hogy nem elegendő a kapacitása, ám a gyakorlat valahol mégis mást mutatott. A tavaszi problémák tapasztalatai alapján a magyar szakemberek azon az állásponton voltak, hogy az ellátás a Barátság leállásával is biztosítható volt, így feltételezhető, hogy egy esetleg agresszív orosz lépés sem okozna megoldhatatlan feladatot a Mol számára. Ha az oroszok leállítanák a szállításokat annak legfeljebb a vállalat profitabilitására lenne hatása.
A földgáz esetén is hasonló feltételezéssel élhetünk, hiszen a magyar vállalatok a jól kiépített gázvezeték-hálózatnak köszönhetően más forrásokból is be tudják szerezni ezt az energiahordozót. Ráadásul ez valószínűleg ez árban sem jelentene érdemi különbséget. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a magyar tárolók töltöttségi szintje ugyan elmaradt az elmúlt öt év átlagától, ám a jelentős kapacitások és a hazai kitermelés együttesen így is biztosítják, hogy idén télen akkor se legyen probléma, ha az oroszok bevetnék a gázfegyvert. (A földgázellátásról részletesen írtunk néhány hete)
Mit nyernének az oroszok?
Moszkva a fenyegetés beváltásával viszonylag keveset nyerne. Bár Szijjártó Péter volt külügyminiszter és Orbán Viktor volt miniszterelnök korábban valamiféle baráti együttműködésnek állította be az orosz szállításokat, amelyek a rezsicsökkentést szolgálják, ez valójában csak egy politikai blöff volt.
Moszkva nem Magyarországnak tesz szívességet az olaj és a gáz eladásával, Oroszország ezért pénzt kap, méghozzá nem kedvezményes, hanem piaci árat szabnak meg.
Magyarország és Szlovákia a Barátság vezetéken keresztül továbbra is jelentős mennyiségű orosz nyersolajat vásárol. A Reuters iparági forrásokra hivatkozva júniusban azt írta, hogy a két ország felé irányuló szállítás májusban napi mintegy 165 ezer hordóra állt vissza a vezeték újraindítását követően. Sokszor hallottuk azt az érvet Szijjártó Pétertől, hogy a magyar piac önmagában olyan kicsi, ami gyakorlatilag nem is számít az orosz olajipar számára. Ez nem teljesen igaz, mert a különböző szankciók miatt Oroszország számára felértékelődött a magyar és a szlovák piac, hiszen ide engedélyezett a szállítás, és nem kell a korlátozásokat kijátszani, hogy bevételre tegyenek szert. Hasonló a helyzet a földgázzal is, ahogy a fent hivatkozott korábbi cikkünkben írtuk, a tavalyi évben megkötött kiegészítő megállapodások révén a magyar fél az ide szállított gáz egy részét tovább értékesítette, ami nem csak az MVM, de a Gazprom számára is jó üzlet volt.
Tekintve, hogy az orosz gazdaság a hírek szerint egyre komolyabb kihívásokkal küzd, miközben a háborús költségek és a civil lakosságot is érintő ukrán támadások (például a nagy online áruházak raktárkészleteit megsemmisítőek) miatt bizonyos fokú elégedetlenség már így is jellemző. Ha politikai okok miatt további bevételekről mondana le Moszkva, az vagy a hadsereg, vagy a lakosság ellátásában jelentkezne, ami aligha lehet cél.
Fotó: Klasszis Média
Az orosz külpolitika céljainak is ellent mondana
Az oroszok hagyományosan erős pozíciókkal rendelkeznek a Balkánon, különösen fontos számukra Szerbia. Az energiahordozók szállításának leállítása azonban hatással lenne erre a térségre is.
Magyarország és Szerbia gázellátása jelenleg nagyrészt a déli útvonalon, a Török Áramlaton keresztül valósul meg. Ha Oroszország elvágná a Magyarországnak szánt gázmennyiséget, technikailag megtehetné, hogy a Szerbiának szánt tranzitot fenntartja. Ugyanakkor a gázvezeték fizikai védelmében és üzemeltetésében a két ország szorosan együttműködik, egy egyoldalú orosz lépés pedig destabilizálná a teljes balkáni és közép-európai tranzitfolyosót. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a szerb tárolói kapacitások alacsony volumene miatt Magyarország kiesése Belgrád számára feladná a leckét, ami végső soron visszaüthetne az oroszokra.
Az olaj talán még ennél is érdekesebb. A szerbek ugyan az Adria vezetéken keresztül kaptak korábban olajat, ám ennek megváltoztatására komoly lépések történtek. A közelmúltban az amerikai szankciók miatt Szerbia nem kaphat tengeri útvonalon orosz olajat, ezért Belgrád számára felértékelődött a Magyarországgal közös infrastruktúra, amely konkrétan a két országot összekötő, jelenleg is épülő vezeték lenne. Ezen keresztül a szerb NIS olajvállalat orosz kőolajat tudna vásárolni közvetlenül a magyar hálózaton (a Barátság vezeték leágazásán) keresztül. Ha Oroszország teljesen leállítaná a kőolajszállítást Magyarország felé, azzal a saját tulajdonában lévő szerb olajvállalat és Szerbia jövőbeli stabil ellátását is ellehetetlenítené.
Mire kell készülni?
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a fenyegetés realitását egy másik irányból is korlátozza az időfaktor.
Az Európai Unió korábbi döntései értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2027 végéig teljesen le kell válniuk az orosz kőolajról és földgázról. Amennyiben az orosz fél már most elvágná a szállítást, úgy ezt a folyamatot gyorsítaná fel.
Ezzel Magyarország és a régió kényszerű átállását és az alternatív útvonalak fejlesztését (például a horvátországi Adria kőolajvezeték) érnék el.
Ráadásul Európának bizonyítékot adna arra, hogy az orosz energia valóban politikai fegyver, ás Moszkva megbízhatatlan partner. Ez pedig pontosan az EU orosz energiáról való leválasztását gyorsítaná fel nem csak Magyarország esetén, de más nyugati tagállamoknál (Belgium, Spanyolország, Franciaország) is, amelyek jelenleg például nagyobb mennyiségű orosz LNG-gáz vásárolnak.
A szakértők szerint a legvalószínűbb forgatókönyv a szállítások fenntartása, miközben a bizonytalanságot is igyekeznének közben az oroszok erősíteni. Ennek során a fennálló szerződést keretein belül időnként a szállítási mennyiségeket csökkentenék, vagy időlegesen például műszaki hibára, esetleg karbantartásra hivatkozva leállítanák a tranzitot. Összegezve ugyanakkor a külpolitikai retorika élesedése ellenére a gáz- és olajszállítások azonnali, teljes orosz leállítása nem reális forgatókönyv. Moszkva saját gazdasági érdekei, valamint kiemelt szövetségese, Szerbia energiabiztonsága (és az ottani orosz energetikai tulajdonok védelme) együttesen biztosítják, hogy a nyilatkozatok egyelőre a politikai nyomásgyakorlás szintjén maradjanak.
