A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa május végi kamatdöntő ülésén sem fog változtatni a 6,5 százalékos alapkamaton, és a kamatfolyosó is marad – derül ki a lapunk által megszólaltatott szakértők egyöntetű véleményéből. A jegybank utoljára szeptember végén vágott kamatot, az októberi kamattartás után pedig már arról beszélt Kandrács Csaba alelnök, hogy
„a Monetáris Tanács nem fél huzamosabb ideig fenntartani a jelenlegi kamatszintet”.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
A szakértők úgy vélik, az MNB kommunikációja sem fog változni. Nyeste Orsolya, az Erste makrogazdasági elemzője szerint az üzenet kulcsszavai
„májusban is vélhetően az óvatosság és a türelem lesznek”.
Hozzá hasonló véleményt fogalmazott meg a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is, Regős Gábor is arra számít, „a jegybanki stratégiával kapcsolatos kommunikáció nem változik”. Ugyanígy gondolja Virovácz Péter is. Az ING vezető makrogazdasági elemzője várakozása szerint „a hangvétel és a monetáris politika irányultsága továbbra is szigorú lesz”, az üzenetek között pedig „továbbra is ott lesz majd az alapkamat tartós tartásának szükségessége”.
Virovácz Péter is ott lesz a május 27-i Klasszis Befektetői Klubon:
Geopolitikai sakkjátszmák és ingadozó tőkepiacok – Hogyan pozícionáljuk befektetéseinket?
A témában a Klasszis Média május 27-én 17 órától geopolitikai szakértők, gazdasági elemzők, befektetési szakemberek részvételével tart rendezvényt.Vegyen részt Ön is! Klasszis Befektetői Klub - részletek és jelentkezés >>
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
Elmaradt a repülőrajt
Pedig több elemző is rámutatott, lenne alapja a csökkentésnek. A hazai GDP az év első negyedévében nemhogy „repülőrajtot” nem vett, de egyenesen kiábrándítóan produkált. A gazdaság teljesítménye éves alapon 0,4 százalékkal csökkent, és az előző negyedévhez viszonyítva is 0,2 százalékos recesszióba kerültünk, így egy kamatcsökkentés szükséges lenne a növekedés újraindításához.
Az első negyedévben termelési oldalon csak a szolgáltatások hatottak pozitívan a GDP-re, míg az ipar és az építőipar negatív hatást fejtett ki. Felhasználási oldalon a fogyasztás volt „az egyetlen motor”, míg a beruházások és az export tekintetében sem következett be fordulat – véli Trippon Mariann. A CIB Bank vezető elemzője hozzátette, szerintük
idén a gazdasági bővülés „1 százalék körül alakulhat, szemben a kormány 2,4 százalékos prognózisával”.
Ugyanígy gondolja Nyeste Orsolya is, aki szerint a GDP-adat és a rövid távú növekedési kilátások érdemi romlása „esetleg alacsonyabb kamatszintért kiálthat”.
Több elemző nemcsak a tragikus GDP-adatot, hanem a 3,7 százalékról 4 százalékra megemelt hiánycélt is megemlítette elemzésében, ám ezt mint a monetáris lazítás ellen szóló érvet nevezték meg. Jobbágy Sándor, a Concorde vezető makrogazdasági elemzője és Regős Gábor is fiskális kockázatnak minősítette a kormányzat részéről az idei költségvetési hiánycél megemelését.
Az árrésstop mint csodafegyver?
Ennél azonban sokkal vegyesebb az elemzői kép a hazai pénzromlási ütemet tekintve. Tény, hogy az áprilisi inflációs adat kedvezőbb lett a márciusinál, éves alapon 4,7 százalékról 4,2 százalékra csökkent. Azonban a háttérfolyamatokat másként ítélik meg a szakértők.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője szerint ebben az adatban az élelmiszer-árrésstop és az üzemanyagárak játszották a vezető szerepet, és úgy látja, a bankokkal, telekommunikációs cégekkel kötött kormányzati megállapodás következtében akár a 2-4 százalékos toleranciasávba is visszatérhez az inflációs mérőszám. Sőt – teszi hozzá – a drogériákra vonatkozó árrésstop hatása majd júniusban fog megmutatkozni. Ezzel együtt ő is úgy vélekedik, a pénzromlási mutató inkább a toleranciasáv felső széle körül fog alakulni, ez pedig „továbbra is óvatosságra intheti a jegybankot”.
Varga Zoltán, az Equilor vezető elemzője is arra hívta fel a figyelmet lapunknak küldött válaszában, hogy az inflációs mutató a csökkenés ellenére még mindig a toleranciasáv felső széle felett van. Számításaik szerint az újonnan bevezetett árrésstop 0,3-0,4 százalékponttal csökkentheti a pénzromlási ütemet, de hangsúlyozza,
a kormányzati intézkedés tartós fennmaradása piactorzító hatással járhat, ami később kiolthatja a kedvező inflációs hatásait.
Szintén az árrésstopokat nevezi meg a csökkenő élelmiszer-inflációs mutató fő okának Árokszállási Zoltán, és azt is megjegyzi, más termékeknél nincs ezzel párhuzamosan ilyen mértékű drágulás. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója azonban a szolgáltatásoknál jelentkező, éves szinten 7 százalékos kitevő áremelkedésre mint óvatosságra intő tényezőre hívja fel a figyelmet. Hozzáteszi, a lakosság inflációs érzékelése, valamint várakozásai magasak, az MNB szerint 8-10 százalék körül vannak.
Utóbbira hívja fel a figyelmet lapunk megkeresésére Virovácz Péter is. A szakember szerint az inflációs cél tartós eléréséhez a várakozások letörésére lenne szükség, ezt azonban „sokkal könnyebb mondani, mint megtenni” – hangsúlyozta. A „sorjázó kormányzati intézkedések vagy ráhatások miatt” ugyanis nehéz látni az inflációs alapfolyamatokat – magyarázta. A kormányzati gazdaságpolitikát erősen kritizálva megjegyezte, „az árrésstop ellenére sem tudott 4 százalék alá becsúszni a mutató”, ezt pedig „alapvetően rossz szájízt hagyott maga után”. Az ING szakembere szerint az intézkedésekkel idén 4,5 százalék körül lehet tartani az inflációs rátát, cserébe jövőre és 2027-ben is 4 százalék körüli mutatót várhatunk, ez a magas várakozás beég a piaci szereplők fejébe, vagyis
„a 3 százalékos inflációs cél elérése rendkívül nehézzé válik”.
Hasonlóan felfelé mutató hosszú távú kockázatot lát a kormányzati intézkedésekben Trippon Mariann, aki szerint „az árrésstopok, azok esetleges további kiterjesztése (médiahírek szerint gyógyszerekre) rövid távon lejjebb tolhatja az inflációt, ezektől az intézkedésektől azonban tartós dezinflációs hatás nem várható” – mondta megkeresésünkre. Hozzátette, az alapfolyamatok szintjén még mindig erős inflációs nyomást látnak, ezért a CIB Banknál úgy vélik,
az inflációs cél elérése még 2026-ban is kérdéses, annak fenntartható módon való elérése időben kitolódott.
Ugyancsak a vártnál kisebb mértékű inflációscsökkenést húzta alá Nyeste Orsolya. Az Erste szakembere szerint ez jól mutatja, hogy
„a mesterséges árleszorító intézkedések önmagukban nem csodafegyverek”,
melyhez ő is hozzátette a mögöttes inflációs nyomás jelenlétét. Kiemelte, a maginflációs mutató továbbra is 5 százalék, amivel valószínűleg az MNB-nél sem elégedettek.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
Regős Gábor szintén arra mutatott rá lapunknak küldött elemzésében, hogy bár az inflációs ráta „nem extrém magas”, az az árrésstopok ellenére még nincs a jegybanki toleranciasávban. Úgy véli, a kamatvágás egyik feltétele az lenne, hogy a pénzromlási ütem a kormányzati intézkedések kivezetése után, piaci eszközökkel is alacsony maradjon.
Mi újság Amerikában?
A múlt havi időszak után, mikor a teljes bizonytalanság uralta a külső gazdasági környezetet, most viszonylagos nyugalom honolt, ami elsősorban az amerikai vámmegállapodásoknak köszönhető.
Molnár Dániel úgy véli, összességében kedvezően alakultak a nemzetközi folyamatok, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség szerint
az amerikai megállapodások érdemben javították a piaci hangulatot, csökkentek a kereskedelmi feszültségek.
A szakember lapunknak azt hangsúlyozta, Magyarország szempontjából kiemelten fontos lesz az Egyesült Államok és az Európai Unió közti tárgyalások kimenetele. Szintén az Egyesült Államok és az Európai Unió közti megállapodás hiányára hívta fel a figyelmet Jobbágy Sándor, aki emellett a többi vámmegállapodás enyhítő hatását is megemlítette lapunknak.
Trippon Mariann úgy véli, a megállapodásokkal bekövetkezett deeszkaláció mérsékelte a kockázatkerülést a piacokon, emellett csökkentette a globális recessziós veszélyeket is. A szakember kiemeli,
az amerikai-kínai megállapodás csak ideiglenes, ezért nagyfokú bizonytalanság övezi, ami kihatással van az üzleti döntésekre.
Szintén az Európai Unióval szemben lebegtetett amerikai vámok lehetőségét emelte ki lapunknak Regős Gábor. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint ez inflációs veszélyeket hordoz.
Varga Zoltán is úgy látja, a kereskedelmi háború „átmeneti fázisában” vagyunk, de ha július elején lejár a Donald Trump által adott 90 napos türelmi idő, akkor ismét élesedhetnek a magasabb vámtartifák.
A tengerentúlon a kamatpálya sem alakul lazítás irányába. Molnár Dániel arra emlékeztet, „a Fed ismételten szigorúbb hangnemet ütött meg”, legkorábban júliusban lehet az első kamatvágásuk a piac által várt 2-3 csökkentés közül, márpedig a magyar kamatcsökkentéshez szerinte feltétlenül szükség van a Fed lazítására. Szintén a magyar alapkamat Fed-alapkamathoz kötöttségét említette lapunknak Árokszállási Zoltán.
A szakértők közül többen is felhívják a figyelmet arra, hogy a hosszú távú amerikai kötvényhozamok emelkedésnek indultak. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy a Moody’s leminősítésének ez egyenes következménye-e, vagy pedig attól független jelenség. Regős Gábor például úgy véli, mivel mind a Fitch Ratings, mind az S&P már korábban egy kategóriával lejjebb sorolta az amerikai adósbesorolást, a piac már beárazta ezt a tengerentúli kötvényekbe. Abban azonban valamennyi elemző egyetért, hogy
a megemelkedett amerikai hozam a magyar hozamot is felfele húzza.
Ennek ellenére az országkockázat nem emelkedett, Trippon Mariann arra mutatott rá, mind a tízéves referenciahozam, mind a magyar-német tízéves hozamfelár szűk sávban ingadozott, a szpread nem mozdult ki érdemben az elmúlt hónapok kereskedési csatornájából, bár hozzáteszi, annak felső széléhez áll közelebb.
Ugyanakkor mind Molnár Dániel, mind Regős Gábor azt is megemlítette, hogy
a cseh, illetve a lengyel jegybank is lazított monetáris politikáján,
épp az inflációs folyamatokra hivatkozva. Mindkét szakértő arra mutat rá, emiatt a magyar kamatelőny nőtt, amely így erősíteni képes a forint helyzetét.
Nyugis forint
A lapunk által megkeresett elemzők mind arra mutattak rá, a forint az euróhoz képest az elmúlt egy hónapban egy elég stabil árfolyamsávban mozgott, ez egy szűk, valamivel 400 forint feletti intervallumot jelent. Trippon Mariann szerint viszont az uniós források sorsa, a költségvetési folyamatok és a 2026-os választások közeledése közül egyik sem a forint erősödését segítő tényező.
A forint vártnál gyengébb, de stabil szintjét emelte ki lapunknak az MBH Elemzési Centrum igazgatója is. Árokszállási Zoltán rámutatott, a mostani árfolyam még mindig némileg magasabb a tavalyi évi átlagnál, még ha az év véginél valamivel már erősebb is. A szakember úgy véli, ennél érdemben gyengébb forint valószínűleg veszélyeztetné az inflációs cél elérését.
Hozzá nagyon hasonló véleményt fogalmazott meg Regős Gábor. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is úgy látja, a forint stabil, de ez az árfolyam még nem elég erős ahhoz, hogy meg lehessen kockáztatni a monetáris lazítást. A szakértő viszont azt is megjegyezte,
az amerikai kockázat megemelkedése nem csak a kamatszintet húzza feljebb, hanem gyengítő hatása van a dollárra, ami a forint erősödését hozhatja magával.
Varga Zoltán, az Equilor szakembere is arra mutatott rá, „az euró-forint kereskedése nyugodt mederben folyik”, ám a forintgyengülés irányába mutató kockázat lehet a kereskedelmi háború, illetve az uniós válasz az úgynevezett átláthatósági törvényre.
De mikor lesz már kevesebb?
Az elemzők a múlt hónaphoz hasonlóan most is kamattartást és a változatlanul szigorú kommunikációt várják, és nem módosult jelentősen az év végéig tartó várakozásuk sem.
Trippon Mariann nem változtatott egy hónappal ezelőtti álláspontján, így „stabil külső környezet, stabil forintárfolyam és az inflációs kilátások érdemi javulása” esetén nem zárja ki, hogy az év második felében, inkább az utolsó negyedévben lejjebb ereszkedik az alapkamat. Alapelőrejelzésük 2025 végére 6,0 százalékos alapkamatot tartalmaz.
Regős Gábor a múlt hónapban négy tényezőt nevezett meg mint a monetáris lazítás feltételét, ebből – mint fentebb utaltunk rá – a régiós, elsősorban lengyel kamatvágás már bekövetkezett. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza úgy véli, „a kamat mérséklésére legkorábban a jövő év során lehet számítani”, és azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy 2026-ban is csak egy alkalommal lesz monetáris lazítás.
Az MBH Elemzési Centrum igazgatója is úgy látja, hogy „idén év végénél előbb nem tud kamatot csökkenteni az MNB”. Árokszállási Zoltán 2025 végére 6,25 százalékos, 2026 végére pedig 5,25 százalékos alapkamatot vár.
A leginkább pesszimista forgatókönyvet Virovácz Péter vázolta fel. Az ING vezető makrogazdasági elemzője lapunknak úgy nyilatkozott, „nem gondolom, hogy bejön a jelenleg látható pénzpiaci árazás, miszerint a befektetők 2-3 kamatvágást várnak a negyedik negyedévben. Egész egyszerűen túl kockázatos lenne, így szerintem az év végéig változatlan alapkamattal számolhatunk”.
Ennél jóval derűlátóbb viszont Molnár Dániel. A Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője pozitívnak ítélte az inflációs folyamatokat, és úgy látja, ha emellett javulna a nemzetközi környezet, enyhülnének a kereskedelmi és háborús konfliktusok, és lazulna a Fed kamatpolitikája, akkor „még idén érdemben lazulhatnak” a hazai monetáris kondíciók is.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkeit ide kattintva olvashatják.
