Ugyan a tavalyi év végén a fogyasztói árak emelkedésének üteme lassult, és volt olyan hónap, amikor a 3 százalékos jegybanki célérték alatt is volt. Más kérdés, hogy ez számos elemző szerint nem a valós folyamatokat tükrözte, hanem részben a statisztikai sajátosságok miatt alakult így. A KSH számait ugyanis látványosan lehúzta, hogy az egyik távközlési vállalat akciójának köszönhetően a statisztikusok jelentős áresést mutattak ki a távközlési szolgáltatásoknál. Ugyanakkor az inflációs érzékelés szempontjából fontos termékeknél, így az élelmiszerek vagy az üzemanyagok esetén már az ősszel folyamatos drágulást lehetett tapasztalni. Mindezt tetézte abban az időszakban a forint gyengülése is.
A januári statisztikákban tehát valamilyen szinten ezek a folyamatok köszönnek vissza, hiszen:
- az importőrök a forintgyengülést elkezdték áthárítani a fogyasztókra,
- a kormány által erőltetett béremelést a vállalatok beépítik az árakba,
- a korábbi távközlési akció kifutásával most ezen a soron is nagyon látványos drágulást láthatunk,
- az adóemelések is visszaköszönnek az év elejei átárazásokban,
- a statisztikai metódus miatt az előző enyhe télen papíron csökkent az energiaár, ami most a statisztikáka szerint nőtt.
Mindezeknek köszönhetően az elemzők által várt 5 százalékos értéket jócskán meghaladó számokat publikált kedden reggel a KSH. 2025. januárban ugyanis a fogyasztói árak átlagosan 5,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat. Az éves bázisú adat sem örömteli, ám ami a kormányzati ábrándozásokhoz képest igazi hidegzuhany, az a havi bázison mért infláció, az ugyanis átlagosan 1,5 százalékos emelkedést mutat.
Fotó: Depositphotos
Azon olvasóink, akik a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Árkosár felmérését követik, vagy egyszerűen nyitott szemmel vásárolnak tapasztalhatták az élelmiszerárak megugrását. Ez z laptársunk 30 tagot számláló kosarában már januárban is közel 10 százalékos mértéket mutatott. Ehhez képest a KSH által figyelt sokkal szélesebb termékskála drágulása még visszafogottnak is tekinthető, hiszen a hivatalos élelmiszer-infláció éves szinten 6 százalékkal nőtt.
Ugyanakkor a KSH adatai is rávilágítanak, hogy számos napi szinten fogyasztott élelmiszer esetén az átlagértéknél jóval durvább volt az áremelkedés, elég kiemelni belül a liszté 43,2, a tejé 25,0, a tojásé 23,8, az étolajé 21,5, a gyümölcs- és zöldségléé 16,0, a vaj, vajkrémé 15,5, a csokoládé és kakaóé 12,9, a tejtermékeké 9,1, a kávéé 8,1 százalékkal drágult.
Az éves drágulást vizsgálva a KSH azt közölte, hogy a szolgáltatások 8,5 százalékkal drágultak, ezen belül a postai szolgáltatások 16,8, a telefon, internet 15,0 százalékkal kerültek többe. Az adóemeléseket tükrözi, hogy a szeszes italok, dohányáruk ára 4,9 százalékkal emelkedett, ezen belül a dohányáruké 5,3 százalékkal. A vásárlások során tapasztalt áremelések és a statisztikák közötti különbség egyébként nem csak az élelmiszereknél, de itt is jelentkezik, hiszen a januári adóemelés mértéke 8 százalékos volt a dohánytermékeknél, amit információnk szerint a kereskedők áthárítottak a fogyasztókra, eközben viszont a KSH ennél kisebb mértékű drágulást regisztrált. Ennek egyébként azért is van komoly jelentősége az inflációs alapmutatóra is, mert dohánytermékek viszonylag komoly, 5,2 százalékos súlyt képviselnek a fogyasztói kosárban, miközben a ruházkodás például csak 3,8 százalékosat.
Ahogy azt cikkünk elején említettük a hidegebb időjárás az inflációban is visszaköszön. A KSH számítási metódusa ugyanis nem a nominális árat viszi figyelembe a háztartási energia esetén, hanem a fogyasztással súlyozza. Miután más termékeknél ezt nem alkalmazzák, így sokáig furcsa volt, hogy miközben rögzítettek az árak, a statisztikák szerint olcsóbb lett ez a terméktípus. Most viszont fordulatot láthatunk, hiszen a háztartási energiáért 0,2, ezen belül a vezetékes gázért 1,5, az elektromos energiáért 0,7 százalékkal többet kellett fizetni. Érdemes még megemlíteni az adóemelések miatt dráguló üzemanyagokat is, ezek a KSH szerint egy év alatt 11,8 százalékkal drágultak.
Bár a kormányfő korábban úgy nyilatkozott, hogy legyűrték az inflációt, a számok ezúttal is meghazudtolják Orbán Viktort.
Nem véletlen egyébként, hogy a jegybank vezetői az utóbbi hónapokban folyamatosan azt sulykolták, hogy fegyelmezett monetáris- és fiskális politikára van szükség. Rövid távon a mostani adat azért is jelenthet problémát, mert számos szolgáltató már nem januárban, hanem a következő hónapokban emel árat, ha pedig azt látják, hogy az év elején a vártnál nagyobb a drágulás, akkor ez hatással lehet ezekre a vállalkozásokra.
Az sem túl biztató, hogy a már említett Privátbankár árkosár felmérés februári számai gyorsuló élelmiszer-inflációt jeleznek előre, így vélhetőleg a februári fogyasztóiár-indexnél is további érezhető növekedést látunk majd.
Az év további részében az elemzők előzetesen nem várnak további gyorsulást az inflációban, más kérdés, hogy itt számos bizonytalansági tényező van, elég csak Donald Trump két hete tartó elnökségét alapul venni, amely „igen erősen kezdődött”. Annak kapcsán is nagyon sok a kérdőjel, hogy az európai és a magyar konjunktúra hogyan alakul, hiszen a 2024-es példa is azt mutatta, hogy ha a kormány által vártnál kisebb gazdasági növekedés lesz, az az inflációt is leszoríthatja. Az elemzők többsége pedig az év első hónapja után azon a véleményen vannak, hogy a költségvetésben szereplő 3,4 százalékos GDP növekedésnél 1-1,5 százalékkal kisebb lehet a bővülés.
Mindezeket pedig tetézheti, ha a kormány ismét árszabályozással próbálná megfékezni az árakat, ahogy azt korábban sikertelenül tette, hiszen például az MNB kutatása arra világított rá korábban, hogy az árstopok összességében nem csökkentették, de még növelték is az inflációt.
