Bő két évvel ezelőtt, 2019 áprilisában kötött együttműködési megállapodást a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Budapest Főváros Önkormányzata egy III. kerületi sportpálya felújítására. A projekt értéke több mint 1 milliárd forint – lett volna. A főváros ugyanis tavaly év végén úgy döntött, hogy eláll a beruházástól. Akárhogy számoltak ugyanis, mindig arra jutottak, hogy ebből csak vesztesen jöhetnek ki. Valószínűleg ugyanígy gondolkodnak a terület használatára számító klubok is, csak ők a fejlesztés elmaradása miatt éreznek veszteséget. Ha minden az eredeti ütemterv szerint halad, ma már – a járványhelyzettől függően – a felújított csodatelepen gyakorolhatnának a játékosok.
A Márton úti pálya látott már szebb időket, mint oly sok, még meglévő, de pusztuló sporttelep Budapesten. Az MLSZ ezért egy sportpálya-fejlesztési programot indított évekkel ezelőtt, hogy megmentse az enyészettől ezeket a – jellemzően önkormányzati tulajdonban lévő - telkeket. A cél nemes, a megvalósítás azonban – érvelnek a III. kerületi pályával kapcsolatban szerzett tapasztalataik alapján a fővárosban – egyoldalúan hozza hátrányos helyzetbe az önkormányzatot.
Képbe helyezték magukat
De haladjunk sorjában! A Márton úti pályáról még a Tarlós-korszakban született megállapodás a felek között. A lapunk birtokába került dokumentum szerint a fővárosnak kellett volna gondoskodnia a fejlesztés előkészítéséről, majd ezt követően az MLSZ menedzselte volna a tényleges munkálatokat (beleértve a kivitelező kiválasztását), a telep használati jogát 15 évre megkapta volna - az MLSZ által kiválasztott - három utánpótlás nevelő műhely. Az üzemeltetés is a klubok dolga lett volna, a továbbhasznosítás lehetőségével és az abból származó bevétellel együtt, végül a futamidő végén a telep használati joga az önkormányzatra szállt volna (a tulajdoni viszonyokban nem állt volna be változás), de a fővárosi önkormányzatnak 15 évig semmilyen használati joga és lehetősége nem lett volna a saját területével kapcsolatban.
A tervek szerint két ütemben összesen három műfüves, valamint egy élőfüves pályát építettek volna a sporttelepen, továbbá kiszolgáló épületeket húztak volna fel.
Mindez a pénz nyelvén azt jelentette volna, hogy a bruttó 1,104 milliárd forintra becsült beruházási költségből 10 százalék, vagyis 110,43 millió forint terhelte volna a fővárost, 903,9 millió forint pedig az MLSZ-t. Ezen túl a projekt előkészítése további nettó 138,58 millió forintot igényelt volna az önkormányzattól.
Ezt a megállapodást örökölte meg a Karácsony Gergely vezette új városvezetés, akiknek több bajuk is volt a részletekkel. Egyrészt 15 éven át a fővárosi önkormányzat semmilyen sportcélú tevékenységet nem valósíthatott volna meg a saját tulajdonában lévő területen, le kellett volna vonulnia a pályáról. Másrészt a finanszírozási modellel kapcsolatban voltak fenntartásaik. A sporttelep üzemeltetése és a továbbhasznosítás lehetősége a három kedvezményezett sportszervezet jogosultságát biztosította volna a terület használatára, a fővárosnak semmilyen beleszólása nem lett volna a működtetésbe - mondták ottani forrásaink.
Amennyiben a főváros üzemeltetésében és működésében lettek volna a pályák - mint az opcióként felvetődött -, úgy minden kalkuláció ellenére sem tudták volna nullszaldósra kihozni az üzemeltetését. Ilyen finanszírozási modell alapján működő pályák esetében ez általános önkormányzati tapasztalat. Úgy, hogy a terület ingyenes használatát az MLSZ 15 évre átengedte volna három képzőhelynek, nem látták biztosítottnak, hogy a maradék időben nyereségesen bérbe lehet adni a pályát akár a környékbelieknek, amatőr sportra, akár profi csapatoknak. Egyszerűen nem jutott volna annyi szabadon felhasználható idő, ami ellentételezte volna a működtetés költségeit. Emellett bizonytalan volt a potenciális használói kör szélessége is.
A pályafejlesztési program keretében megvalósuló fejlesztések fedezetét 90 százalékban az Emberi Erőforrások Minisztériumával kötött támogatási szerződés biztosítja, a maradék 10 százalékot pedig az adott helyszín tulajdonosának kell fedeznie. Az MLSZ azt közölte lapunkkal, hogy folytatják a programot azokban a kerületekben, „ahol a tulajdonosok részéről együttműködési szándék van”. A fővárossal más hasonló projektjük nem fut – derült még ki a tájékoztatásukból.
A három klub közül a Külkereskedelmi SC (közismertebb nevén Külker SC) határozatlan időre szóló kizárólagos használati joggal rendelkezett a Márton úti sporttelepen. Ez a jog ebben a formában megszűnt volna a megállapodás értelmében (és meg is szűnt, erre még visszatérünk), viszont belépett volna a már említett 15 éves használati jog, melyen a Külker SC-nek a pályát szintén igénybe vevő Csillaghegyi Munkás Tornaegylettel és a Mészöly Focisuli Sportegyesülettel kellett volna osztoznia – az MLSZ akaratának megfelelően.
Az új városvezetés, miután képbe helyezte magát a projekttel kapcsolatban, első körben azzal a módosító ajánlattal élt az MLSZ felé, hogy saját kézbe veszi az üzemeltetést. Ekkor merültek fel azonban a fenntarthatatlansági szempontok. A klubok esetében a TAO-rendszerből történő működtetés is addig megoldott, amíg abból pént folyik be, ha viszont kivezetik a TAO-t, akkor félő, hogy összecsuklik a rendszer. Tizenöt éves távlatban márpedig nem légből kapott feltételezés, hogy a taozás megszűnik. A főváros tehát nagyobb szabadságot tartott volna indokoltnak az üzemeltetés során, azonban a "párhuzamosan kezelendő szerződések" nem hagytak teret erre, a már meglévő megállapodások ezt korlátozták. Tudomásunk szerint aztán újabb mérlegelést követően tavaly novemberben az a döntés született a főpolgármesteri kabinetben, hogy elállnak a megállapodástól.
Erről tájékoztatták is az MLSZ-t. Ott visszaigazolták számunkra, hogy megkapták a főváros jelzését. Azt írták megkeresésünkre, hogy „a Fővárosi Önkormányzat a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének lehetőségével élve kívánja felmondani a megállapodást”.
Kérdéseinkre részleteket is elárultak arról, hogy milyen fázisban járt a projekt, és van-e bármilyen kötelezettsége a fővárosnak a megállapodásból való kilépés miatt. Ami kiderült ebből, hogy még az előkészítési szakaszban tartott a beruházás, azon belül is „a jogi, műszaki egyeztetésekig jutottak, a fizikai megvalósítás nem indult meg, így eddig e célra forrás nem került felhasználásra”. A pénzügyi elszámolás így csak az előkészítési költségekre tud kiterjedni – tették hozzá, kiegészítve azzal, hogy „a döntés nem jogi következménye, hogy elmarad egy, az amatőr – és azon belül utánpótlás – csapatokat kiszolgáló létesítmény felújítása és bővítése”. Jelezték továbbá, hogy „a programban való részvétel önkéntes, ezért az MLSZ – sajnálattal – de tudomásul veszi a Főváros döntését és más budapesti helyszíneken folytatja a program megvalósítását”.
Az MLSZ tájékoztatása szerint a Budapesti Pályafejlesztési Program részeként eddig összesen 10 élőfüves és 16 műfüves pálya valósult meg, valamint 15 öltözőépületet húztak fel. Az elkészült infrastruktúra teljes költsége bruttó 6,49 milliárd forint volt. A pályafejlesztési program keretében megvalósuló fejlesztések fedezetét 90 százalékban az Emberi Erőforrások Minisztériumával kötött támogatási szerződés biztosítja, a maradék 10 százalékot pedig az adott helyszín tulajdonosának kell fedeznie. Az MLSZ azt közölte lapunkkal, hogy folytatják a programot azokban a kerületekben, „ahol a tulajdonosok részéről együttműködési szándék van”. A fővárossal más hasonló projektjük nem fut – derült még ki a tájékoztatásukból.
Azzal, hogy ennek a döntésnek negatív visszhangja lesz, tisztában vannak az önkormányzatnál. Tudják, hogy nehezen lehet jól kommunikálni egy sportfejlesztés leállítását, Ugyanakkor egy, a környékbeliek által nem használható, finanszírozását tekintve akár TAO-ból, akár önkormányzati forrásból támogatott, de pénzügyileg fenntarthatatlan fejlesztést nem tudnak elfogadni. Számítanak arra, hogy emiatt politikai támadásokat kapnak, de a számokkal nem lehet szerintük vitatkozni: nem tudják rentábilisan fenntartani a létesítményt az MLSZ feltételei alapján. Állítják:az MLSZ szakértői számára is egyértelmű kell legyen, hogy TAO-rendszer megbicsaklása esetén a pályák három csapat általi üzemeltetése sem működőképes. Eközben a kormány – teszik hozzá – számos módon von el forrásokat az önkormányzatoktól (iparűzési adó megfelezése, más adók szintjének befagyasztása, gépjárműadó-részesedés elvonása, hogy csak a legismertebbeket említsük).
Az alulinformáltak
Van azonban még két szereplője a történetnek, akik eddig semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak a projekt lefújásának szándékáról. Az egyik a Külker SC, ahol megkeresésünkre elmondták, hogy őket az MLSZ Budapesti Igazgatósága tájékoztatta arról, hogy „a Főváros az MLSZ-szel kötött szerződést szóban felmondta, de mi erről a mai napig hivatalos értesítést nem kaptunk”. Ugyanakkor ez nem is a fővárosi önkormányzat kötelezettsége - teszik hozzá a Városházán.
Egy kis háttér: a Márton úti sporttelepet a korábbi tulajdonosától 1980-ban szerezte meg a Külker SC, és 1983 óta gyakorolja bejegyzett használati jogát – idézte fel a múltat a Külker SC illetékese, Békési László ügyvezető elnök. A klub felújította a meglévő öltözőépületet, új sportszállót és gondnoki lakást épített. A telepet egészen 2020. január 1.-ig üzemeltették. Ezt megelőzően, 2004-ben a telek a főváros tulajdonába került, ekkor rögzült a jelenlegi rend: az önkormányzaté a telep, a Külker SC pedig élvezi a használati jogot.
Békési szerint a főváros, mint tulajdonos egy fillért nem költött a sporttelep üzemeltetésére, felújítására. Amikor viszont ennek eljött az ideje, 2019-ben, az önkormányzat és a sportklub megállapodást kötött a használati jog módosításáról és a fennálló használati jogviszony részletes szabályairól. Békésitől tudtuk meg, hogy a megállapodás értelmében a teljes ingatlan kizárólagos használatára vonatkozó joguk a jövőben már csak egy kisebb – 4837 négyzetméteres – területre terjed ki, ami tulajdonképpen a sporthotelt, a gondnoki lakást valamint a teniszpályák területét foglalja magában. Még egy fontos részlet derült ki levelezésünkből: a megállapodás értelmében az előbb felsorolt felépítmények (sporthotel és gondnoki lakás) tulajdonjogát a Külker SC-nek kellett volna átadni.
Az eredeti terveknek megfelelően 2019-ben el kellett volna kezdeni a fejlesztési munkákat, de a Külker SC év végéig megkapta még a pálya használati jogát. A munka azonban nem kezdődött el, ezért a klub a fővárosnál kezdeményezte a pálya használatát, de elutasító választ kaptak. A képzőhelyek azóta sem tudják használni a sporttelepet – írta Békési, aki szerint „a Külker SC-t az ingatlanrészre vonatkozó használati jogának korlátozásával vagyoni veszteség érte, aminek kompenzálására a szálló és a gondnoki ház tulajdonjogának elismerése nem történt meg a Fővárosi Önkormányzat részéről”. Végül annyit tett még hozzá a leírtakhoz, hogy az átadott területet senki nem használja, a sporttelep ezen része az enyészeté lett, jelenleg senki nem üzemelteti vagy gondozza.
A fővárosi önkormányzat ezeket az állításokat azonban ismereteink szerint vitatja. Állításuk szerint ők vállalták volna, hogy eljárnak a tulajdonjog elismerésének tekintetében, erről meg is kezdődtek az egyeztetések az önkormányzat és a Külker SC között. Azonban ezek során a főváros nem látta kétséget kizáróan igazoltnak egyes felépítmények tulajdonjogát, állításuk szerint a másik fél részéről hiányoztak olyan hivatalos dokumentumok, melyek a tulajdonjog megszerzését megalapozták volna. Igazolásra vár például, hogy a szállodaépületen - engedélyekkel alátámasztott - jóhiszemű ráépítés történt.
Tavaly egyébként a sporttelepet a Külker SC és a Csillaghegyi MTE felnőtt és öregfiúk csapatai, valamint a Mészöly Focisuli utánpótlás csapatai használták, mintegy száz felnőtt és 250 gyerek sportolt is rendszeresen.
Semmiről nem tudtak
Legalább ilyen érdekes a harmadik (vagy inkább negyedik) szereplő. A terület egy zugát ugyanis az Óbuda Termelő és Szolgáltató Zrt. tulajdonolja. E terület megszerzése szintén a projekt elindításának feltétele volt a megállapodás alapján.
A cég onnan lehet ismerős, hogy rajtuk keresztül jutott a Lupa-szigeti területhez Gerendai Károly, aki egy menő strandot álmodott meg oda. Az Óbuda Zrt. el tudta intézni az illetékes önkormányzatnál a tulajdonában álló vízparti terület átminősítését, ezzel kikövezve az utat a fesztiválüzletben nyomuló Gerendai előtt a tengerpartot idéző beach megvalósításához (az Átlátszó ebben a cikkben járta körül a témát).
Az Óbuda Zrt. tehát szintén érdekelt a Márton úti sportpályán, egy úgynevezett „Háromszög” terület birtokosaként (a megállapodásban nevezték el így ezt a parcellát, az egyszerűség kedvéért, mert ilyen formát ölt a telekrész). Megkerestük a céget, hogy tőlük is megtudjunk valamit a projektről, de Tatár Tamás elnök írásban arról tájékoztatott minket, hogy a Fővárosi Önkormányzat és az MLSZ egyeztetésein sem félként, sem meghívottként nem vettek részt, és nincs tudomásuk arról, hogy miről tárgyalt egymással a két szervezet. „Arról, hogy létezik ilyen megállapodás, az ön által feltett kérdésekből szereztem tudomást” – közölte a elnök lapunkkal.
Eddig jutott tehát a projekt, a fejlesztés a lehető legkorábbi fázisban leállt. A főváros az üres kasszájára mutogat (egyben felemlegetik, hogy tudomásuk van az övékhez hasonlóan vállalhatatlan konstrukciókról más budapesti helyszíneken, ahol a kerületi önkormányzat az érintett), az MLSZ sajnálatát fejezi ki a történtek miatt, a többi érintett komoly információhiányban szenved, a tulajdon- és használati jogviszonyok köztes állapotban ragadtak bent, a labdarúgók pedig nemhogy egy új pályát nem kaptak, de a régi idők fociját idéző telepet sem tudják használni. Az önkormányzat arra tett vállalást tudomásunk szerint, hogy a projekt lefújásával megtakarított összeget valamilyen módon az ezen a területen megvalósuló sportfejlesztésre fordítja, de erről még nem született végleges döntés.
Puskás Ferenctől származik a mondás, miszerint kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Ehhez hozzátoldhatjuk a történet fényében, hogy ha nincs pénz, nincs foci.
(A képeket a magyarfutball.hu oldal hozzájárulásával közöltük.)
