Március 8. a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden évben megünnepelnek. A nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.
Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.
Ugyanakkor a fiatalok körében egyfajta retro megemlékezésnek számít ez, amelyet az öntudatos lányok eleve kikérnek maguknak. Hiszen e mögött voltaképp az a gondolkodásmód is megbújhat, hogy március 8-án egyenlők vagyunk – de az év többi napján nem?
Hol van már az az idő, amikor kötelező volt a vállalatoknál kis ajándékokkal kísért nőnapi ünnepséget tartani…
Az USA-ban 1909-ben rendezték meg az első nőnapot, február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. A II. Internacionálé 1910-es kongresszusán határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében a jövőben ilyen ünnepséget tartanak. A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról akkor nem született döntés.
A Rákosi-korszakban kötelező volt
1917. március 8-án (a juliánus naptár szerint február 23-án, azaz: február utolsó vasárnapján) Oroszországban a nők kenyérért és békéért tüntettek. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, polgári kormány alakult, mely szavazati jogot biztosított a nőknek.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban az ünneplés kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól – szovjet mintára – március 8-án tartották meg.
Van, ahol tűzijáték kíséri
Annak a ténynek, hogy munkásmozgalmi eredetű ez az ünnep, döntő jelentősége volt abban, hogy a (volt) szocialista országokban, de főleg
Oroszországban ma is komolyan veszik a nőnapot, olyannyira, hogy ilyenkor munkaszüneti napot tartanak, és se szeri, se száma a tűzijátékoknak.
Az oroszországi rendszerváltás idején óriási üzletté vált, hogy a grúzok repülőgépszámra hordták a szegfűt a moszkvai metrómegállókhoz. Az alapvetően macsó orosz attitűd része, hogy ilyenkor lelkesen ünneplik a nőket, bár amúgy nem jellemző, hogy az orosz férfiak aktívan belefolynának a házimunkába és a gyereknevelésbe, pedig ez volna az igazi segítség.
Ahogy egy moszkvai ismerősöm megjegyezte annak idején,
Oroszországot az olajfesték és az erős nők tartják össze.
Az olajfesték egyfajta varázsszer volt, több rétegben rákenték mindenre, hogy kicsit összetartsa, amit kell, meg eltakarja az egyébként alapos rendbehozatalra szoruló falakat, lépcsőházakat, játszótéri hintákat és még ezer más dolgot.
A nőknek pedig hagyományosan erősnek kellett lenniük: évtizedekig ugyanúgy végeztek kőműves munkát, mint a férfiak, miközben próbálták rendszabályozni a sokszor alkoholista férjet, és nevelték a gyerekeket.
Pezsgő és virág, hangulatjavító célzattal
Március 7-én este már a Moloko (tejbolt) bábuskái is kezükben pezsgős üveggel koccintottak, népdalokat vagy slágereket dúdolva, miközben kiszolgálták az utolsó vevőket. Az újoroszok, ahogy a gazdagokat nevezték akkor – még oligarchákról nemigen beszéltünk a 90-es évek elején – lefoglalták az éttermeket, előtte meg beszabadultak a dollárboltokba, hogy ajándékot vegyenek kedvesüknek.
Ilyenkor tele voltak a boltok pezsgővel és másféle itallal, egyfajta, a nép hangulatát javító eszköz gyanánt.
Ma már minden kapható és ma is ünnepelnek, csak másként. Évről-évre minden többe kerül, ahogy a Kommerszant című napilap hírül adja, egy év alatt minimum 30 százalékkal drágult a rózsa, de a krizantém is, amely ott nem temetővirág. Egyes hölgyek nemcsak virágot kapnak ilyenkor, hanem például ékszert és kozmetikumot is.
Azok az asszonyok persze, akiknek a gyermeke vagy a férje meghalt a háborúban, nem vidulnak fel a szép csokrétától, de a nyaklánctól sem…
