Eléggé elcsépeltté vált ma már a "ketyegő nyugdíjbomba" kifejezés, ugyanakkor valóban kedvezőtlenek a kilátások, ezt most egy friss elemzés is alátámasztja.
A legújabb Statisztikai Szemlében jelent meg "A magyarországi régiók népességének előreszámítása 2050-ig" című tanulmány, amelyben Obádovics Csilla, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára és Tóth G. Csaba, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos munkatársa komplikált számításokkal többféle forgatókönyvet vázolnak fel a következő évtizedekre. Az alapforgatókönyben azt valószínűsítik, hogy 2050-re a jelenlegi 9,7 millióról 8,5 millió főre csökken Magyarország népessége, közben pedig az elöregedés egyre komolyabb problémát jelent.
Az úgynevezett időskori eltartottsági ráta - amely azt mutatja meg, hogy hány dolgozóra hány 65 évnél idősebb ember jut - országosan az alapforgatókönyv szerint a 2022-es 32 százalékról 2050-re 47 százalékra emelkedik, azaz míg 2022-ben 3,1 aktív korú (15–64 éves) lakosra jut egy idős eltartott, addig 2050-ben már 2,1 - áll az elemzésben, amely hozzáteszi, hogy bár ez a mutató nem veszi figyelembe, hogy a születéskor várható élettartam emelkedésével párhuzamosan emelkedhet a tényleges nyugdíjba vonulás átlagos életkora is – ahogy ez történt az elmúlt évtizedekben –, mindemellett összehasonlítható módon megmutatja a főbb trendeket, kihívásokat.
A tanulmány szerint az eltartottsági ráta emelkedése mellett jelentős változások várhatóak az országon belül. Miközben 2022-ben a különböző magyarországi régiókban 27–36 százalék között alakult a ráta, 2050-re több forgatókönyv esetén közel 20 százalékpontnyi különbség rajzolódik ki a leginkább és a legkevésbé idősödő régiók között.
Az alapforgatókönyv szerint a mutató Közép-Magyarországon – mind Budapesten, mind Pest régióban – több mint egy évtizedes stagnálás után 40 százalék fölé emelkedik majd, míg a Dél-Alföldön 55, a Dél-Dunántúlon 60 százalékra emelkedhet a száz aktív korúra jutó időskorúak száma. A többi régióban 47-50 százalék között alakul az idősek és az aktív korúak aránya.
Az elemzésből kiderül az is, hogy korábbi tanulmányok figyelmeztettek az elöregedés veszélyeire, ezen belül arra, hogy a természetes reprodukció alatti termékenységi ráta, a fiatalok számának és arányának csökkenése súlyos következményekkel járhat. Kialakul az idősebbek „társadalma”: a tovább élő, feltehetően egészségesebb idős emberekre lényeges szerep várhat a következő időszakban a régiók fejlődésének fenntartásában. A 2010-ben elhunyt Hablicsek László, a matematikai demográfia és a népesség-előreszámítás kutatója egy 2009-ben megjelent tanulmányában azt írta:
„A különböző előreszámítási modellek szerint a gyermekvállalás, az élettartam és a nemzetközi vándorlás terén egyaránt jelentősen pozitív változás szükséges Magyarországon ahhoz, hogy a létszámcsökkenés megálljon és az öregedési folyamat lelassuljon.”
A most megjelent szerzők szerint bár ezek a kijelentések 15-20 évvel ezelőtt megjelent kutatásokban szerepeltek, ma éppúgy érvényesek, mint akkor.
Mire elég a 32 százalék?
Ahogy a prognózisból kiderül, jelenleg 32 százalék körül van a magyar időskori eltartottsági ráta, ez az Európai Unión belül a középmezőnybe tartozik Dániával, Észtországgal, Litvániával és Hollandiával együtt az Eurostat tavasszal publikált adatai szerint.
A legmagasabb eredményt Olaszország, Portugália és Finnország mondhatja magáénak, mindhárom államban 37 százalék felett volt a mutató. A legalacsonyabb, 21-24,5 százalékos időskori függőségi rátát pedig Ciprus, Írország és Luxemburg mondhatja magáénak
Megjegyzés: A cikkben szereplő prognózis a Statisztikai Szemle c. folyóirat 101. évfolyam 9. számában megjelent, Obádovics Csilla–Tóth G. Csaba által írt, A magyarországi régiók népességének előreszámítása 2050-ig című tanulmányból származik.
