Orbán Viktor egyik év végi nyilatkozata meglehetősen rosszul öregedett, hiszen a magyar kormányfő arról beszélt, hogy lesz majd meglepetés az első negyedéves GDP adatok láttán. Valamilyen szinten persze igaza lett a miniszterelnöknek, hiszen a hangzatos repülőrajtos kijelentések alapján joggal feltételezhették a gazdasági kérdésekben kevésbé járatos emberek, hogy ezek után látványos bővülést látunk majd. Ezzel szemben azonban a hivatalos statisztikák visszaesést mutattak.
Ráadásul az azóta megjelent adatok, legyen szó az ipari termelésről vagy éppen a kiskereskedelemről, jellemzően arról tanúskodtak, hogy még a második negyedévben sem mászunk ki a gödörből. Az elemzők többsége erre az időszakra is meglehetősen borús kilátásokat prognosztizált.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Mindez csak minimálisan zavarta meg az örök optimista miniszterelnököt és hű „fegyverhordozóját” Szijjártó Pétert, akik immár nem az év egészére, de a második félévre komolyabb növekedést jeleztek az utóbbi időszakban is. A nehézségeket mindenképpen jelezte, hogy a kormány az idei növekedési kilátásokat már visszafogta, igaz a jelenlegi várakozásuk is irreális, hiszen 2,5 százalékos növekedésről szól. Érdemes megjegyezni, hogy ehhez olyan három negyedévet kellene produkálni, amit Orbán Viktor 2010 óta tartó regnálása alatt egyszer sem sikerült teljesíteni. Miután az áprilisi és májusi makroadatok alapján már valamilyen szinten be lehet lőni a második negyedéves GDP-t, így kijelenthetjük, hogy ez idén sem fog sikerülni. Talán nem véletlen, hogy az idei számok tervezésében még részt vevő Varga Mihály egy másik székbe átülve, az MNB elnökeként az idei évre már csak 0,8 százalékos bővülést vár a jegybank június végén közzétett prognózisa alapján.
De miben bízik a kormány?
Érdemes leszögezni, hogy a gazdaságban a várakozásoknak lehet szerepe, így a pozitív jövőkép hozzájárulhat a növekedéshez. Ha a vállalatok és a lakosság is hisz a konjunktúrában, akkor előbbiek sokkal szívesebben ruháznak be, míg az átlagemberek könnyebben elköltik a jövedelmüket. Mindkét ilyen lépés hozzájárul a GDP növekedéshez. Ugyanakkor az elmúlt évek folyamatos irreális kormányzati prognózisai – hiszen 2025 a harmadik olyan év lesz, amikor minimális változás lesz, miközben Orbán Viktor jelentős növekedést ígért – kontraproduktív hatással bírnak. A bizalom elillan, és a gazdasági szereplők már akkor sem hisznek a kormánynak, amikor egyébként reális tervekkel állnak elő.
A kormány viszont ezzel a bizalmi deficittel rontja a növekedési kilátásait. A vállalati döntéshozók és az átlagemberek az állandó félrevezetés miatt inkább óvatosabban költenek (legyen szó akár beruházásról, akár fogyasztásról. Így nagy kérdés lesz az év második felében is, hogy a fogyasztás miként alakul, de figyelmeztető jel lehet a májusi kiskereskedelmi forgalom, amely havi bázison komoly visszaesést mutatott. Ugyan egyetlen havi adatból soha nem szabad trendeket kivetíteni, de ha ez nem egyszeri botlás, akkor a kisebb növekedés reménye tovább olvad.
A növekedést meglódító állami beruházásokkal sem lehet számolni. A kormány ugyan az elmúlt időszakban növelte a hiánycélt, de ez is inkább csak arra elég, hogy az év elején keletkezett költségvetési hiányt fedezzék, arra, hogy plusz pénzeket mozgósítsanak, aligha. Sőt, az elmúlt hetekben az elemzők már inkább arra hajlottak, hogy a megemelt hiánycélok is csak megszorítások árán lesznek tarthatóak.
Ugyan az Európai Unióban, illetve annak vezető gazdaságában látható némi fordulat, hiszen a korábbi nagyon szigorú fiskális politikán Berlin lazított, ám most sem a fogyasztás növelésében csapódik le a plusz pénz, hanem a védelmi képességek fejlesztésében. A magyar iparban (így a teljes gazdaságban is) ennek az ágazatnak csekély súlya van, így rövid távon ez sem fog rajtunk segíteni. A mérsékelt hazai fogyasztás miatt a belső piacot ellátó és a vámháború miatti bizonytalanságban az exportra termelő cégek sem nagyon fejlesztenek, így ebben a gazdasági környezetben az új beruházások sem tesznek csodát.
Amitől mégis megugrást várt a kormány, azok a jelenleg is folyamatban lévő gigaberuházások. Ezek átadásakor ugyanis könyvelésileg a beruházás aktiválásával jelenik meg, így papíron komoly lendületet adhatnának a gazdaságnak. A probléma azonban ezekkel a projektekkel is a gyenge nemzetközi konjunktúrában és a Donald Trump által indított vámháborúban keresendő. A folyamatban lévő nagy projektek a tervezettnél lassabban készülnek, ráadásul egyes esetekben, a több ütemes fejlesztésnek a későbbi fázisait jegelik. A BMW-gyárnak az eredeti tervek szerint már korábban el kellett volna indulnia, ez az üzem ugyan a célegyenesben van, de továbbra sem lehet tudni, hogy mikor gördülnek le a futószalagról az első autók. A debreceni gigantikus akkumulátorgyár, a CATL beruházása kapcsán az elmúlt hetekben jelentek meg negatív hírek, a vállalat legutóbbi jelentésében ugyanis arról írt, hogy a fejlesztés második üteme egyelőre nem valósul meg. Kedden pedig a BYD szegedi gyára kapcsán látott napvilágot a Reuters jóvoltából az a hír, hogy a társaság elcsúsztatja 2026-ra a sorozatgyártás elindítását.
Ezek a hírek több okból is rosszkor jönnek a magyar kormánynak. Egyrészt a beruházásokat direktben és közvetlenül is óriási összeggel támogatták, így joggal remélhették, hogy ez megtérül, de legalábbis nem derül ki mindenki számára, hogy például az ide települő akkumulátorgyártó társaságokra költött 1500 milliárd forint kidobott pénz volt.
A vállalatok indulásakor – ahogy azt fent jeleztük – aktiválódik a beruházás, és a GDP adatokban is ekkor ez jelentkezik. Ezt tavaly év végén az MNB is kiemelte egy elemzésében, a jegybank ugyanis arra jutott, hogy a három nagy beruházásnak idén 0,6 százalékpont lehet a növekedési hatása. Tekintve, a jegybank fent említett 0,8 százalékos idei éves növekedési várakozását, értelemszerűen ezek a beruházások óriási jelentőséggel bírnak. Arról nem beszélve, hogy indulás után a termelés felfutásáig ezek a gyárak tovább növelik a magyar gazdaságot.
Ráadásul politikai vetülete is van a projekteknek, a GDP-növekedésen túl is. Az ázsiai vállalatok szívesebben alkalmaznak vendégmunkásokat, mint magyarokat, ennek viszont a növekvő magyar munkanélküliség mellett nagyon rossz politikai és gazdasági üzenete van. A választásokhoz közeledve pedig egyre nagyobb jelentősége van akár a külföldi munkavállalók jelenlétének, akár a vártnál gyengébb gazdasági teljesítménynek. A kormánynak ugyanis szemmel láthatólag nincs politikai, kommunikációs válasza a Tisza párt jelentette kihívásra, ha pedig a helyzet alakulása miatt arra sem jut, hogy pénzosztással szerezzenek szavazatokat, akkor annak Orbán Viktor szemszögéből a 2026-os választáson nagyon súlyos következménye lehet.
