Noha az amerikai elnök kapcsán a tavaly novemberi választásokat követően az elemzők rendre azt emelik ki, hogy az egyetlen biztos dolog az a bizonytalanság, az elmúlt kilenc hónapban a sok vargabetű ellenére Donald Trump politikájában mégis kialakultak egyértelműen azonosítható csapásirányok. Ezek közül a legfontosabb, hogy az Egyesült Államok külpolitikai céljait elsősorban Kínával szemben határozza meg, így valaki vagy az ő, vagy Hszi Csin-ping kínai elnök barátja. De az ukrán háborúval kapcsolatos álláspontja is realisztikusabb lett, ami összességében azzal járhat, hogy nem fogja Kijevet tálcán kínálni Putyinnak.
Nem lesz belpolitikai nyomás
Az amerikai követségen a július 4-i nemzeti ünnep alkalmával tartott fogadás baráti légköre nem volt különösen meglepő, a résztvevők listája már inkább. Azon ugyanis nemcsak a magyar politikai élet, de a NER gazdasági potentátjai közül is többen részt vettek. Az amerikai ügyvivő pedig gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy az előző adminisztráció gyakorlatával szemben nem fogalmaznak meg nyíltan kritikát a magyar kormány demokráciát korlátozó lépései kapcsán.
Ez az álláspont és az a tény, hogy néhány nappal korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter arról számolt be, a Paks 2 bővítését akadályozó orosz cégekkel szembeni szankciókat feloldották, azt jelezhették, a magyar kormány helyzete sokat javult. Ugyanakkor az elmúlt napok történései ismét változtattak Orbán Viktorék mozgásterén.
Büntetővámra számíthatnak Kína barátai
Donald Trump vasárnap jelentette be, hogy további 10 százalékos vámot fog kivetni azokra az országokra, melyek véleménye szerint igazodnak a BRICS-országok „Amerika-ellenes” politikájához. Ez pedig egyértelmű jelzést jelenthet a magyar vezetők számára is, hogy az Egyesült Államok által meghatározott irányt kell követniük, és nem lehet büntetlenül kiszolgálni a kínai és orosz érdekeket. Pedig ugye Orbán Viktor politikájának egyik sarokköve az általa gazdasági semlegességként nevezett stratégia, amikor a keleti országokkal is szoros politikai és gazdasági kapcsolatot ápol.
Ráadásul az elnök által még áprilisban kivetett vámok kérdése sem tisztázódott. Howard Lutnick kereskedelmi miniszter hétfőn ugyanis azt közölte, hogy a megemelt vámtarifák augusztus 1-től lépnek életbe. Hogy milyen mértékű teher sújtja majd Magyarországot, mint az EU tagját, az továbbra is kérdéses. Scott Bessent pénzügyminiszer a Fox Newsnak adott interjúban elmondta, hogy amelyik országgal nem sikerül kereskedelmi megállapodást kötni a következő egy hónapban, azoknak az április 2-án bejelentett szintre emelik vissza a vám mértékét. Az Európai Unióval folytatott tárgyalások jól haladnak, és a végső szakaszban járnak, bár a folyamat elakadt.
A vámok tehát önmagukban is érintik a magyar gazdaságot, de a most jelzett, BRICS-országokra – Brazíliára, Oroszországra, Indiára, Kínára és Dél-Afrikára – és azok partnereire kivetett pótvámok további hatással lehetnek ránk. A javasolt intézkedés közvetlen célpontja ugyan a BRICS-csoport, a gazdasági következmények messze túlmutathatnak ezeken az országokon, ezek ugyanis a kisebb, nyitott gazdaságokra is, mint például Magyarország, erősebb hatással lehetnek.
Magyarország gazdasága ugyanis erősen exportorientált, mélyen integrálódott a globális ellátási láncokba. Bár nem rendelkezik erős közvetlen kereskedelmi kapcsolatokkal minden BRICS-országgal, a globális kereskedelmi dinamikában bekövetkező esetleges zavar közvetett hatásai érdemiek lehetnek.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
Kína és India kritikus szerepet játszik a globális ellátási láncban, és egy további 10 százalékos vám valószínűleg az Egyesült Államok és a BRICS-országok közötti kereskedelmi volumen csökkenéséhez vezetne, ami késedelmeket, áremelkedéseket vagy nyersanyag- és alkatrészhiányt okozhat globálisan. Magyarország feldolgozóipara – különösen az autó- és az elektronikai ipar, amelyek importált alkatrészekre támaszkodnak – biztosan megérezné ezt. Érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt hetekben néhány kínai beruházás – például a debreceni CATL – kapcsán már ellentmondásos hírek jelentek meg azok üteméről vagy éppen a toborzott magyar munkavállalók sorsát illetően.
Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország, amelynek gazdaságát negatívan befolyásolhatja az Egyesült Államok és a BRICS közötti vámeszkaláció. Sok német cég exportál termékeket Kínába és Indiába, vagy onnan szerez be alkatrészeket. Ha ezek a cégek csökkenő versenyképességgel vagy jövedelmezőséggel szembesülnek, magyar leányvállalataik és beszállítóik megrendelései vagy beruházásai visszaeshetnek. A magyar ipar immár két éve gyakorlatilag folyamatos lejtmenetben van, amely az utóbbi időszakban már a munkaerőpiacon is visszaköszön. A gyengülő foglalkoztatási helyzetet ugyan a nyári szezonális munkák valamennyire elfedhetik, ám politikai szempontból Orbán Viktor számára komoly fejtörést okozna, ha a jövő évi választásokra ráfordulva szembesülne sok választópolgár azzal, hogy nincs munkája és nem is talál olyan könnyen.
Mi lesz azzal a fránya inflációval?
Egy kereskedelmi háborús forgatókönyv megzavarhatja a globális pénzügyi piacokat, ami kockázatkerüléshez és tőkekiáramláshoz vezethet a feltörekvő piacokról. Ez nyomást gyakorolhat a magyar forintra, amely az elmúlt egy évben – elsősorban a kamatkülönbözetnek köszönhetően – kifejezetten stabil volt. Ugyanakkor még élénken emlékezhetünk a 2022-es őszi időszakra, amikor 430 forint feletti euróárfolyamot is láttunk.
Ha egy vámháború miatti bizonytalanságban a forint lejtőre kerülne, az növelné az importköltségeket, és potenciálisan táplálná az inflációt. Tekintve, hogy a makrogazdasági adatok közül egyértelműen ennek van a legfontosabb politikai hatása, ez alighanem aggodalomra adna okot a Karmelitában. A kormány számára ugyanis óriási kihívást jelenthetne, ha tovább gyorsulna a pénzromlás üteme. Már csak azért is, mert ahogy a kedden publikált számok is mutatták, az infláció a bevetett adminisztratív eszköz, az árrésstop ellenére is tovább nőtt az elmúlt hónapban.
Az energiapiacra is hatással lenne
Az infláció mellett az energiapiaci folyamatok miatt aggódhat erősen a magyar vezetés. Oroszország ugyanis, a BRICS kulcsfontosságú tagja, továbbra is meghatározó szereplő a globális energiapiacokon. Miközben az EU-s országok majd mindegyike csökkentette az orosz energiától való függőségét, Magyarország ezt továbbra sem tette meg, és jelentős mennyiségű földgázt és olajat importál Oroszországból. Az amerikai vámokat követő bármilyen megtorlás vagy másodlagos szankció megzavarhatja az energiapiacokat és növelheti az árakat. Miután a magyar gazdaság az energiahordozókból jelentős importra szorul, a drágulás a magyar ipar és háztartások költségeit is növelhetné. Mindez pedig gyengülő GDP-ben és a növekvő inflációban is testet ölthetne.
Kompromisszumok nyomásában
A magyar politikai vezetés előzetesen arról beszélt, hogy Donald Trump újraválasztása új aranykort hozhat, pedig már korábban látszott, hogy ez a feltételezés teljesen alaptalan. Orbán Viktor számára legfeljebb azzal az előnnyel járt a visszatérő elnök, hogy a demokratikus játékszabályokat ő is előszeretettel mellőzi, így a kormányfő joggal bízhatott abban, hogy – szemben a demokrata vezetéssel – emiatt nem kap figyelmeztetést. Az viszont látszódott, hogy a Trump által alkalmazott, erőn alapuló politika újraírhatja az utóbbi évtizedek szabályrendszerét, és ennek a kisebb országok, amelyeknek nincs érdemi alkupozíciója, biztosan nem lesznek a nyertesei. Az idei év pedig ezeket a félelmeket igazolták.
A legújabb fenyegetés, a 10 százalékos pótvám is inkább kockázatot jelent a magyar kormány számára. Függetlenül attól tehát, hogy ez a tarifa végül remélhetőleg nem fogja érinteni hazánkat, fenyegetést jelent. Ugyanis minden kis, nyitott gazdaság számára a kereskedelmi korlátok visszaépítése a gazdasági kockázatokat növeli. Tekintve, hogy a magyar politikai vezetés a 15 évnyi teljhatalom ellenére nem fordított kellő erőforrást a magyar humánerő fejlesztésére, az ellátási láncok zavarai, a megnövekedett infláció, az árfolyamingadozás komoly kihívásokat jelent. Ráadásul a fentiek miatt érdemi mozgástér sem látszik, így Donald Trump vagy más vezetők lépési nem adnak proaktív stratégiára lehetőséget. A magyar politika és különösen a magyar társadalom így elszenvedője a mostani globális változásoknak.
