Bár a közbeszédben a koronavírus-járvány jelenleg az elsőszámú téma, vélhetőleg az elszabadult árak, a vágtató infláció politikailag sokkal veszélyesebb a kormányra nézve, mint a pandémia. Előbbi kapcsán ugyanis az oltásokkal, illetve azzal az opcióval, hogy a munkaadók kötelezővé tehetik a vakcinák felvételét, a kormány valamilyen szinten letolta magáról a felelősséget. Ráadásul a környező országokban sem túl kedvező a járványhelyzet, így sokkal nehezebb megítélni, hogy mennyire hoz jó vagy rossz döntéseket a magyar kabinet.
Politikailag is veszélyessé vált az infláció
Az emelkedő árakat viszont nap, mint nap érzékelik az emberek, kiváltképp olyan termékeknél, amelyeket folyamatosan vásárolnak, legyen szó élelmiszerekről, vagy éppen üzemanyagokról. Nem véletlen, hogy az ellenzék jó ideje lovagolt az infláció és az üzemanyagárak kérdésén. Vélhetőleg a problémát a kormány is érzékelte, de rövid távon a gazdasági növekedés felpörgetése fontosabb kérdés volt, mint az árak kordában tartása. A két cél ugyanis a közgazdasági axióma szerint egyszerre nehezen teljesíthető, emelkedő infláció esetén ugyanis a jegybankok kamatemeléssel és más eszközök bevetésével szoktak reagálni (ahogy azt az MNB nyáron megkezdett kamatemelési ciklusa is mutatta), az emelések miatt dráguló források ugyanakkor visszafogja a beruházásokat és csökkenti a gazdasági aktivitást. Ha tehát az MNB olyan aktivitással emelte volna a kamatokat, amely az infláció letörését és a forint erősödését valóban elősegíthette volna, akkor keresztbe tesz a kormány szándékának, amely rekordnövekedést szeretne idén, hogy minél több forrás álljon a rendelkezésére, amelyből a 2022-es választások előtt tud osztogatni.
Az MNB óvatos lépései tehát érdemben nem hatottak a piacra, így októberben kilenc éve nem látott magasságba szökött az infláció, hiszen 6,5 százalékot mért a KSH. Sőt az elemzői prognózisok arról szóltak, hogy novemberben 7 százalék feletti lehet a pénzromlás üteme. Ugyanakkor a vágtató árakért sem a kormány nem vállalt felelősséget - pedig a prociklikus gazdaságpolitikája még Matolcsy György jegybankelnök kritikáját is kiváltotta - sem az MNB, amely összehasonítva például a cseh jegybank lépéseivel csak tessék-lássék módon nyúlt a kamatokhoz.
Az üzemanyagok számítottak főbűnösnek
Persze az infláció kapcsán rendre megvolt idén a magyarázat, hogy miért annyi, amennyi. Ha végignézzük az MNB negyedévente megjelenő Inflációs jelentéseit, akkor azt láthatjuk, hogy az üzemanyagok árának szárnyalását visszatérő okként említik.
A márciusi Inflációs jelentésben például azt írták: "a fogyasztóiár-index 2021 második negyedévében – elsősorban az üzemanyagokhoz kapcsolódó – bázishatások, jövedékiadó-változások, illetve a gazdaság újraindításához kötődő átárazások és a megugró kereslet következtében átmenetileg megközelíti az 5 százalékos szintet, amelynek mintegy felét az üzemanyagok áremelkedése és az adóváltozások (például a dohánytermékek január elején jelentősen megemelt jövedéki adója – szerk.) magyarázzák. A beérkezett adatok és az aktuális feltevéseink alapján az éves átlagos infláció a decemberi előrejelzéshez képest magasabb, 3,8-3,9 százalék lehet 2021-ben, míg az adószűrt maginfláció a 3 százalékos szint körül alakul."
Az érintett termékre külön is kitértek az elemzésben, ezt írták márciusban: "az üzemanyagok ára a járvány első hullámában igen alacsony szintre süllyedt, jelenleg azonban az elmúlt évi átlagot jelentősen meghaladja az árszint. Az üzemanyagok árának alakulása rövid távon a legfontosabb inflációnövelő tényező, mivel a világpiaci olajárak az elmúlt időszakban számottevő emelkedést mutattak. Ezt a hatást felerősíti, hogy egy évvel ezelőtt éppen mélyponton voltak a globális olaj-, és ennek következtében a hazai üzemanyagárak. Az üzemanyagok áremelkedése rövid távon várhatóan eléri a 30 százalékot az egy évvel korábbi alacsony bázishoz képest, így előrejelzésünk szerint áprilisban és májusban önmagában mintegy 2 százalékponttal járul hozzá az infláció emelkedéséhez."
A helyzet később sem változott érdemben, amit tükröznek a júniusi Inflációs jelentésben leírtak. Az MNB elemzői így jellemezték a helyzetet: "májusra éves összehasonlításban 5,1 százalékra emelkedett az infláció, döntően az üzemanyagok áremelkedésének – főként bázishatáshoz kapcsolódó – megugrása következtében. Az infláció idei évi adótartalmát némiképp mérsékli, hogy az olajárak emelkedése következtében a jövedéki adó szabályoknak megfelelően 2021. április 1-jétől az üzemanyagok jövedéki adója csökkent."
Azt is megjegyezték, hogy a "maginfláción kívüli tételek esetében az üzemanyagárak emelkedése prognosztizálható az idei évre. Az üzemanyagárak inflációja 2021 második negyedévében a világpiaci olajárak elmúlt időszaki emelkedése, illetve bázishatás következtében átlagosan 30 százalék fölött alakulhat, majd az előrejelzési horizonton fokozatosan a historikus átlag közelébe mérséklődik.
A nyersanyagárak emelkedése az alapanyagköltségek növekedésén keresztül, míg az olajárak az üzemanyagárakon és a szállítási költségeken keresztül inflációt emelő hatásúak, így növelik az inflációs kockázatokat. Amennyiben pedig egy újabb nyersanyagpiaci szuperciklus alakulna ki, az hosszú távon is globális inflációs nyomást generálhat.
Az árak növekedési üteme májusig éves összehasonlításban 5,1 százalékra emelkedett, döntően az üzemanyagok áremelkedésének – főként bázishatáshoz kapcsolódó – megugrása következtében. Májusban az árak emelkedéséhez legnagyobb mértékben az üzemanyagok magasabb – több mint 35 százalékos – árdinamikája járult hozzá."
Ha nap mint nap látjuk a drágulást, az a legrosszabb
Az MNB a júniusi inflációs jelentésben kitért az infláció érzékelésére is, ami politikailag is érzékeny terület egyébként. Már csak azért is, mert, ha az emberek jelentősnek érzik a drágulást, akkor a KSH statisztikája hiába mutat szerényebb értékeket, negatív lesz a fogyasztó-választópolgárok hangulata.
Ennek kapcsán az MNB elemzésében ez állt: "Az érzékelt inflációt befolyásolja, hogy a nagyobb arányban fogyasztott termékek ára miként változik. Az utóbbi években jelentős relatív árváltozások főleg az élelmiszerek, az élvezeti termékek, a piaci energia és a járműüzemanyag termékkörök esetében voltak megfigyelhetők. Az alsó jövedelmi kvintilisekbe tartozó lakosság fogyasztásában elhanyagolható súllyal szerepel az üzemanyag, ez az arány a jövedelem növekedésével egyre jelentősebbé válik, míg a másik két termékcsoport aránya a teljes fogyasztásból a jövedelem növekedésével csökken. Eszerint egy üzemanyagár-emelkedés közvetlen hatása a magasabb jövedelműeket érinti elsősorban, míg az élelmiszer és szabályozott árak növekedése nagyobb hatással van az alacsonyabb jövedelműek vásárlóerejére. A piaci energia a háztartások vásárolt fogyasztásának alacsony, 5 százalék alatti hányadát jelenti."
Az MNB is egyre pesszimistább lett
A jegybank legutóbbi negyedéves jelentése szeptemberben látott napvilágot, ebben azt írták: "a maginfláción kívüli tételek esetében az üzemanyagárak jelentős mértékű emelkedése prognosztizálható az idei évre. Az üzemanyagok inflációja a világpiaci olajárak emelkedése, illetve a tavalyi alacsony bázis követeztében a következő hónapokban továbbra is 20 százalék körül alakulhat, jelentősen befolyásolva az infláció jövőbeli alakulását."
Azt is megjegyezték, hogy "a hazai üzemanyagárak alakulása szempontjából meghatározó euróban kifejezett olajárak a júniusi feltevésünkhöz képest magasabban alakulnak a világpiaci folyamatok hatására. Mindezek után nem meglepő, az MNB szakemberinek észrevétele, mely szerint augusztusban az árak emelkedéséhez legnagyobb mértékben az üzemanyagok magasabb – több mint 20 százalékos – árdinamikája járult hozzá. Az infláció alakulásából az üzemanyagok árváltozása továbbra is jelentős részt magyaráz."
Jött a kormány, enyhül a nyomás az MNB-n
Ahogy a fentiekből kiderül, az üzemanyagok áremelkedése miatt nemcsak a kormány feje fájt, hanem az MNB számára is komoly problémát jelentett. A jogszabályokba foglaltaknak megfelelően az 50 dollár feletti olajár miatt ugyan a jövedéki adó esetén volt egy kisebb csökkentés, ezt azonban a világpiaci árak emelkedése és a forint gyengélkedése nagyon gyorsan eltüntette.
A csütörtökön bejelentett árszabályozás, ahogy a fentiekből kiderül, az MNB számára is egyfajta mentőöv lesz. Az 5 százalék körüli árcsökkenés ugyanis érdemben látszódni fog már a novemberi inflációban is. Hasonló nagyságrendű mozgások az éves bázisú összehasonlításban 0,6-0,7 százalékos változást jelentenek, igaz, 2020 novemberéhez képest az idei árak így is magasabbak lesznek.
Az MNB viszont aligha dőlhet hátra, hiszen az üzemanyagokon túl is nagyon sok a felfele mutató kockázat, elég csak a minimálbér emeléssel berobbanó ár-bér spirált, a vágtató termelői árakat, vagy éppen a folyamatosan dráguló tartós fogyasztási cikkeket megemlíteni. Ugyanakkor az, hogy a kormány beavatkozott a piaci folyamatokba, az az inflációt is csökkenti, így a magyar jegybank helyzete ebből a szempontból kis mértékben javulni fog.
Ennek ellenére az MNB keddi kamatdöntő ülése mindenképpen izgalmas lesz, hiszen, ha nem sikerül megnyugtatni a piacokat, és a forint erősödését elérni, akkor a mostani üzemanyagár-csökkenés hatása el fog illanni, hiszen az importált termékek drágulása ellensúlyozni fogja ezt. Azt is érdemes megemlíteni, hogy ha a forint árfolyama történelmi mélypontra kerül, az az üzemanyagok piaci árára is hatással lesz, így végső soron a negyedéves árrögzítés alatt várható 15-20 milliárd forintnál jóval nagyobb is lehet a kúthálózatok együttes vesztesége ezen időszak alatt. Ahhoz pedig nem kell túl kreatívnak lenni, hogy ha az üzemanyagok piaci ára 500 forint felett marad, akkor néhány hónappal a választások előtt alighanem meghosszabbítja az árszabályozást a kormány, amit további sokmilliárdos veszteséggel jár majd az érintett vállalatok számára.
