Az olcsó bérű kis garzonokról, a szegény művészekről és az éjszakai pillangókról volt híres a környék, nem a tehetős amerikai turistákról. De azért is kiemelkedett a Le Meurice, mert a legendás párizsi dombocska tetejére épült, pazar kilátással Párizs háztetőire és világhírű nevezetességeire.
A művészek és gondolkodók szállodája – így nevezte el a ház saját magát, és méltán, ha a törzsvendégek listáját nézzük. A világ leghíresebb festőművészei laktak itt, a már említetteken kívül például Van Gogh, Renoir és Matisse, de járt ide Zola, majd a popvilág olyan klasszikusai, mint Warhol és Dylan,
Salvador Dalí több mint 30 évig minden évben egy hónapot töltött a szállodában. Dalíról mindenki tudta, hogy különc, de még a sokat látott személyzetet is képes volt meglepni őrültségeivel. Nehezen viselték, hogy kutya helyett tartott gepárdjai a mancsukkal maradandó nyomokat hagyjanak lakosztálya szőnyegén.
Ennek ellenére a szálloda mára éttermet nevezett el róla – a Le Dalí helyi, szezonális francia konyhát kínál, a dekoráció pedig a művész szürrealista stílusát utánozza. A szálloda, amely Párizs központjában található, kevesebb, mint 10 perces sétára a Louvre –tól, az évtizedek alatt a divattervezők, politikusok és más hírességek kedvenc találkozóhelyévé vált. Szeretett itt pezsgőzni Coco Chanel - jóllehet, a Ritzben lakott –, és többnyire itt szállt meg Franklin Roosevelt amerikai elnök is.
Azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy napokig itt lakjanak – az árak a Ritz-zel és a világ legdrágább szállodáinak áraival vetekednek – de a turisták részt vehetnek egy gyalogtúrán, amely bemutatja a hajdani Párizst és megismerteti a látogatókat a legendás művészek emlékeivel, kedvenc bisztróival és lakhelyeivel, közte a Le Meurice-szel is.
A túra közben a résztvevők megtekinthetik a stúdiót, ahol a festő élt, és ahol megalkotta legismertebb műveit, valamint a bárt, ahol festménnyel fizetett az italokért. (Az egyik ilyen remekmű halála után 40 millió dollárért kelt el). Fogalmat alkothatnak a turisták a festőzseni életének eseményeiről, amelyek különböző stíluskorszakait inspirálták.
A Travel and Leisure szakírójának olyan szerencsében volt része, hogy a túra utáni estén a szálloda Salon Pompadour nevű éttermében vacsorázhatott. Kisebb társaságok privát étkezőhelyisége ez, és persze exkluzív esküvői rendezvényterem, amely egy 19. századi palotába repít, pazar dekorációjával.
Mintha csak Versailles-ben lennénk, bár a szalon akkor még nem roskadt ennyire az arany díszektől és a csillogó csillároktól, amikor Picasso esküvői bankettjének adott otthont. Amikor Picasso 1918-ban feleségül vette Olga Kohlovát, az orosz táncosnőt, itt tartották ugyanis a szűkkörű ünnepi vacsorát. A falon lógó egyik festményen meg is hagyták azt a horpadást, amelyet az ünneplés alatt elrepülő pezsgődugó okozott.
A hely ma kivételes gasztronómiai bravúrjairól is ismert. A cukrász, Cédric Grolet ravasz trükkhöz folyamodik, amikor gyümölcsöt ajánl a vendégeknek, amely úgy néz ki, mint egy közönséges alma vagy körte, de valójában egy csodálatos, bonyolult desszert.
A szálloda két Michelin-csillagos éttermének főszakácsa, Amaury Bouhours a vacsorakészítés alatt végig mintha egyfajta kortárs balett-előadást vezényelne le a konyhában, néha pedig abban a szerencsében részesülhet valamelyik jeles vendég, hogy a séf asztalánál étkezhet.
A Brunei Szultanátus egyik állampolgára a tulajdonosa ma a minden létező kényelemmel és szolgáltatással felszerelt Le Meurice-nak. A foglalással ráérünk: a szobaár egy éjszakára 600 ezer forint körül van, úgyhogy előbb nyerni kell a lottón.
