Lehet, hogy véletlen volt az időzítés, de tény: a Ria Novosztyi orosz hírügynökség a győzelem napja utáni első napon, vagyis május 10-én körképet adott arról, hogy miként teszik pénzzé az oroszok a második világháborús emlékeiket az interneten és a városi piacokon, illetve a kereskedők mennyi pénzt zsebelnek be egy Honvédő Háborús plecsniért vagy kitűzőért.
Ez egyébként nem újdonság az egykori szovjet vidékeken, ezt szerkesztőségünk több tagja is alátámasztja, mert jártak ilyen piacokon. Főleg Oroszország európai városaiban, de korábban az egykori szovjet tagköztársaságokban üzemszerűen árultak mindenféle katonai, politikai és szakszervezeti kitüntetéseket, relikviákat, ruhákat és még kiszuperált fegyvereket is. Oroszországban a szovjet birodalom szétesése után is minden piacon lehetett és még most is lehet földre leterített pokrócokra kirakott kitüntetéseket, még naplókat is látni – és persze megvenni.
A most nyilvánosságra hozott beszámoló szerint elég sok e sajátos piacon a „Sztálingrád védelméért” vagy a „Győzelem Németország felett” feliratú kitüntetés és mind gyakrabban találkozni a posztumusz odaítélt „Honvédő Háború Érdemérem”-mel is. Mindez úgy, hogy ezek kereskedelmét tiltják az orosz törvények. Az orosz BTK 324-es cikkelye szerint akár 80 ezer rubeles büntetés is kaphat az állami kitüntetésekkel kereskedő személy. Súlyosabb esetben javító-nevelő munkára is ítélhetik az elkövetőt vagy őrizetbe is vehetik. Azt nem tudni, hogy mi számít súlyosabb esetnek.
Az állami kitüntetések eladási tilalmát még a szovjet időkben vezették be. Egyrészt azért, hogy idegenek ne viseljék a mások hőstetteire emlékeztető érdemérmeket, másrészt azért, hogy ne élvezhessék az ezekkel járó kedvezményeket, például olcsón megszámított lakást.
Az interneten megy az adok-veszek. A hirdetők azzal próbálják meg elkerülni a rendőrségi zaklatást, hogy azt írják oda: csak másolatot kínálnak. Miket is kínálnak?: például egy olyat, hogy „Párizs bevételéért”, ezért az érdeméremért 62 ezer rubelt kérnek. Itt megemlítjük, hogy a 2020-as hivatalos statisztikák szerint a hatalmas országban mintegy 30 ezer rubel volt a havi átlagfizetés (150 ezer forint), ez legfeljebb 10 százalékkal ment fel azóta. Nagyon nagyok az eltérések, a sarkkörön túl dolgozó szakmunkások bőven ennek a 3-4 szeresét is megkeresik, de a kaukázusi mezőgazdasági munkás épphogy eléri.
Van, aki egy egész sorozatot akar eladni, például a „A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 50-dik évfordulója” feliratúakból. Ez 10 ezer rubelért válthat tulajdonost. A Natalia néven hirdető váltig állítja, hogy a háborúban elhunyt pilóta apjáé volt a sorozat. Apjának több állami kitüntetése is van, de azokat nem adják el, ám az említett sorozattól megválnának, mert nagyon kell a pénz. Egyébként a jubileumi érmeket eladhatja bárki, az nem tilos, csak az állami kitüntetéseké.
Egyes egyedi darabokat vagy prototípusokat akár 200-300 ezer rubelért is kínálhatnak. Az ár függ az évjárattól és persze attól is, hogy az adott kitüntetést annak idején mekkora példányszámban adományozták.
Örökmécses – ingyen gázzal
Mihail Misusztyin orosz miniszterelnök a győzelem napján rendeletet adott ki arról, hogy azokban az orosz városokban, ahol az ismeretlen katona síremlékénél ég az örökmécses az önkormányzatoknak mostantól nem kell fizetni a mécsest tápláló gázért. Sem az elfogyasztott mennyiségért, sem a gáz továbbításért.
Vannak külföldön regisztrált oldalak is, ott is számtalan kitüntetést hirdetnek, kifejezetten gyűjtőknek és állítólag mindegyik az eredeti, s ezt a kísérő okmányokkal is igazolni tudják. Orosz érmeszakértők szerint nem is a gyerekektől, hanem az unokáktól kerülnek elő ezek a kitüntetések. Ők már nem nagyon értékelik ezeket. Az sem ritka, hogy egy elhunyt veterán ember lakásának a felújításakor bukkannak ilyenekre a munkások.
Vas helyett pénz kellene
„Veteránt még nem láttam, aki maga adta volna el a kitüntetését. Ez istenkáromlás számukra. Egyébként sincsenek rászorulva, elég jó nyugdíjat kapnak” – mondta ez egyik szakértő, aki azért hozzátette: a munka elismerését szolgáló érmeket viszont sokszor maguk a kitüntetettek hozzák eladni. Azt mondják, hogy e vasdarab helyett inkább pénzt kellett volna kapniuk.
Természetesen a zavarosban halászók is megjelentek ezen a piacon. Nem ritka, hogy magukat szociális munkásnak vagy tudományos munkatársnak kiadó emberek felkeresnek idős veteránokat egyes falvakban. Azt mondják nekik, hogy a Nagy Honvédő Háború emlékeit gyűjtik össze egy kiállítás céljára, persze semmiféle ilyesmi nem volt, ők viszont fillérekért hozzájutnak olykor tényleg értékes ereklyékhez.
