Sokak számára meghökkentést okozott Nagy Márton múlt szerdai interjúja, amelyben kvázi azért, hogy nem teljesülhet a magyar gazdaság idei növekedési vonatkozó előirányzat, a külső negatív tényezők mellett a magánszemélyeket is okolta. Nevezetesen, hogy bár a bérek nagyjából 10 százalékponttal jobban emelkednek, mint az infláció, a fogyasztás mégse nő. Pedig még a hitelfelvételek (személyi kölcsön, lakáshitelek) is megugrottak, miközben a magas állampapírkamatokon is jól megszedhettük magunkat.
Nagy végkövetkeztetése az volt, hogy a magánszemélyek azért nem költik el a többletpénzt, mivel óvatosak, tartanak attól, mit hoz a jövő. Ez a miniszter szeint igaz az átlag alatti és feletti jövedelemmel rendelkezőkre egyaránt, előbbieknek az elmaradt fogyasztás pótlása, utóbbiaknak meg azért, mert megtehetik, kellene többet költeniük, így hozzájárulva ahhoz, hogy a GDP növekedjen, s a költségvetés is több adóbevételre tegyen szert.
Csakhogy az utóbbi hónapok makrogazdasági adatai láttán egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy sokakban benne van a félsz. Az ipar, a beruházás és az építőipar zuhanása is hozzájárult a fogyasztás miatt stagnáló kiskereskedelem mellett az ugyancsak zéró körüli GDP-változáshoz, ráadásul júliusban az infláció is éves csúcsára ért.
Eddig mindössze a kereseti adatok jelentettek üdítő kivételt (a többletet mutató folyó fizetési mérleg mellett, de erre az átlagember ugyanúgy nem szokott figyelni, mint a költségvetés most éppen aggasztó mértékű hiányára). Azok ugyanis hónapról hónapra szépen gyarapodtak, hála nemcsak a közalkalmazottak béremelésének, hanem annak is, hogy sok cég is igazított dolgozói jövedelmén.
Ennek, valamint a tavalyi – januárban több mint negyedszázada nem látott magas szintig, 25,7 százalékig is eljutott – magas infláció teremtette magas bázisnak (vagyis az éves elmozdulásoknál figyelembe vett viszonyítási alapnak) köszönhetően ugrottak meg az idei évre a reálkeresetek. Vagyis azok az értékek, amelyek azt mutatják, hogy a bérek változása hogyan viszonyul az inflációhoz. Míg ez a mutató például tavaly novemberben még 5,7 százalék volt, addig decemberben már tíz százalék feletti. S bár voltak hónapok, amikor csak éppenhogy nem lett két számjegyű, májusban már ismét 10,4 százalékos reálkeresetről számolt be a KSH, amelynél magasabb rátára csak 2002-ben volt példa.
(A grafikon a cikkünk megjelenésekor aktuális adatokat mutatja, ez azonban később frissülhet.)
Most azonban ez a lendület megtorpanni látszik, ahogy az inflációnál, így itt is éves mélypontról tanúskodnak a számok. A statisztikai hivatal közlése szerint a reálkeresetek júniusban 9,3 százalékkal nőttek a fogyasztói árak előző év azonos időszakához mért 3,7 százalékos emelkedése mellett.
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 642 000 forint volt. Ez 13,3 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál, ugyanakkor 10 ezer forinttal kevesebb a méjsu átlagnál, amely még 14,8 százalékkal haladta meg a 2023. májusi értéket.
A rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) júniusi bruttó átlagkeresetet a KSH 598 200 forintra becsülte, szemben a májusi 607 800-zal. A vállalkozásoknál nagyobb mértékű volt az esés (609 100-ról 595 ezerre), mint a nonprofit szektorban dolgozóknál, akik bére csak 5 ezerrel lett kevesebb, 631 300 forint. Ezzel szemben a közalkalmazottak átlagkeresete ugyanannyivel nőtt, 597 800 forintra, ami azért furcsa, mert most – mint már említettük – a súlyosan deficites állami költségvetésnek elvileg kiadáscsökkentésre lenne szüksége.
Fotó: Depositphotos
A bruttó mediánkereset 518 800 forint lett júniusban (szemben a májusi 525 100-zal), ami 15,3 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. A kedvezmények figyelembevételével számított nettó kereset mediánértéke meg 359 200 forintot ért el (májusban még 363 900 volt), 15,1 százalékkal felülmúlva az előző év azonos időszakit.
Abban nincs ellentmondás, hogy ugyanakkor a januártól terjedő időszak mutatói júniusban jobbak lettek a májusiaknál, ez az előző hónapok jobb teljesítményével magyarázható.
Így a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete júniusban 1500 forinttal lett magasabb, 634 800, a kedvezmények nélküli nettó átlagkereset ezer forinttal, 422 100, míg a kedvezményeket figyelembe vevő 1100-zal, 436 900 forintra ment fel.
Bár a bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkeresetének pozitívuma az előző év azonos időszakához képest egyaránt csökkent, 0,2 százalékponttal, a 14 százalékos plusz még így is tekintélyes. Mint ahogy a májushoz képest ugyancsak 0,2 százalékkal soványabb kedvezmények figyelembevételével számított nettó keresetek 13,8 százalékos éves szintű többlete.
A pozitív trend megtörésére hívta fel a figyelmet Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza. „Meglehetősen furcsa ezt mondani egy 13,3 százalékos éves bázisú bérnövekedési statisztikára, de mégis azt kell mondjuk, hogy hosszú idő óta ez az első komoly negatív meglepetés. A KSH legfrissebb, 2024 júniusára vonatkozó bérnövekedési adata ugyanis minden elemzői várakozást alulmúlt. Ezzel az is bizonyossá vált, hogy a májusi – meglehetősen jelentős – pozitív meglepetés csupán egy egyedi eset volt és a júniusi adat már belesimult az elmúlt hónapokban látott lassú lemorzsolódást mutató bérnövekedési trendbe. Az átlagbér növekedésének legutóbbi mértéke 2024 eddigi legalacsonyabb üteme. Ugyanakkor azért még így is dinamikus növekedésről és az év eleji várakozásokat messze felülmúló ütemről beszélhetünk.”
Virovácz emlékeztetett arra, ahogyan azt már a legutóbbi munkaerőpiaci kommentárjában is jelezte, már aligha beszélhetünk arról, hogy a hazai munkaerőpiac feszessége enyhülne. Ez a narratíva már nem érvényes, amit a teljes munkaidőben alkalmazásban állók létszámának változása is visszaigazol. Bár az éves bázison továbbra is alacsonyabb az egy évvel korábbinál, az egyhavi változásokat figyelve megállapítható, hogy 2024 januárjához képest fokozatosan emelkedik az alkalmazottak száma. A vállalatok munkaerőpiaci kereslete továbbra is jó alkupozíciót biztosít a munkavállalóknak, és az új belépők és a munkahelyet váltók így képesek az év eleji várakozásokhoz képest magasabb béreket kiharcolni.
A júniusi adatokat részleteiben vizsgálva az ING Bank vezető közgazdásza is arra a következtetésre jutott, hogy a lassuló átlagbér-növekedést (és a negatív meglepetést) elsősorban a versenyszféra béralakulása okozta.
A vállalkozások körében ugyanis „csupán” 11,4 százalék volt júniusban a bérnövekedési ütem, ami 2021 vége óta most a legalacsonyabb, akkor pedig még magas egy számjegyű tartományban volt a növekedés üteme. Ebből az rajzolódik ki, hogy a májusi pozitív meglepetés elsősorban inkább az egyszeri kifizetések vezérelte növekedés lehetett, ugyanis az ipar esetében szokatlanul markáns lassulást tapasztalni, ám trendjében a növekedés visszatért a május előtt felrajzolható lassuló vonalra. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a lassabb bérdinamikában a feldolgozóipar gyengélkedése játszott szerepet, ahol az ütem az előző havi 15,3 százalékról 9,1 százalékra lassult.
Bár kisebb mértékben, de több más, fontos nemzetgazdasági ágban is csökkent a bérdinamika: az információ, kommunikáció ágazatban 14,1 százalékról 10,1 százalékra, míg a pénzügyi, biztosítási ágazatban 9,4 százalékról 7,4 százalékra – egyben itt volt a legalacsonyabb a bérnövekedési üteme. A bérek legjobban az oktatás ágazatban nőttek, 26,7 százalékkal.
Gyorsult ugyanakkor a bérnövekedés a szezonális munkákkal jellemezhető ágazatokban, így a mezőgazdaságban és a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás területén is.
Az átlagbér és a mediánbér közötti bérolló tovább szűkült, ami részben a minimálbér emelésének és a gazdaság fehéredésének lehet az eredménye. Emellett a rendszeres keresetekben most is dinamikusabb volt a növekedés, mint a bónuszokkal számolt adat esetében, vagyis vélhetően (legalább részben) az egyszeri juttatások alakulása állhat a komoly versenyszféra bérdinamika lassulás mögött.
Amennyire pozitív változásokat indukálhat a magas bérdinamika a reálgazdaságban, ugyanannyira jelez kockázatokat is – figyelmeztet Virovácz. Az adatok alapján úgy véli, hogy az év hátralévő részében is fennmaradhat a versenyszférában a 10 százalék feletti bérnövekedés, ami az állami és nonprofit szektorokban zajló változások figyelembevételével a nemzetgazdaság egészében is akár 12-13 százalék körül ragadhat. Ez párosulva a háztartások óvatossági motívumának előbb-utóbb bekövetkező oldódásával és a kereslet erősödésével megnövelheti a vállalatok átárazási erejét és hajlandóságát is. Meglátása szerint a szolgáltatások inflációja mellett a jegybanknak a bérek alakulását is figyelnie kell a jövőbeni kamatdöntések során, még a mai negatív meglepetés ellenére is.
Az ING Bank idén átlagosan 12-13 százalék körüli bérnövekedést vár, és 4,0 százalékos átlagos inflációval számol 2024-ben. Tehát az év egészében így akár 8 százalék felett is lehet a reálbérnövekedés üteme. Bár ez rendkívül erősnek látszik, mindez
a tavalyi reálbércsökkenés mellett csupán azt jelentené, hogy a 2022-es reálbérszinthez képest nagyjából 5 százalékkal lenne magasabb az átlagbér vásárlóereje.
Vagyis inkább még mindig bérfelzárkózásnak bélyegzi az idei folyamatokat a 2023-ban látott markáns visszaesés fényében.
Regős az idei évben a béremelkedés mértékében nagyságrendi változást már nem vár, a reálbérek emelkedése a következő hónapokban továbbra is 9 százalék körül alakulhat. Szerinte a jövő évi bérfolyamatok kapcsán két tényezőt érdemes kiemelni: a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének mértékét – ezen belül is inkább a garantált bérminimum a lényeges, hiszen az kétszer, háromszor annyi munkavállalót érint, mint a minimálbér, illetve a gazdaság állapotát, különösen is az ipar teljesítményét. Jól látható, hogy a gyenge ipari teljesítmény a gazdaság szövetének egyre nagyobb részében jelent problémát, az ágazat teljesítményének javulása tehát elemi fontosságú lenne a növekedés szempontjából. A bérek emelkedése az életkörülmények javítása mellett fontos a felzárkózás, a gazdasági növekedés szempontjából is, de nem elhanyagolható a jól képzett munkaerő megőrzése szempontjából sem, illetve a magas nyomású gazdaságpolitikának is fontos eleme. Ennek ugyanakkor feltétele a feszes munkaerőpiac és hogy a vállalkozások termékei és szolgáltatásai iránt legyen kereslet.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
