Kedd délutánra diadalmas bejelentéssel rukkolt elő a magyar pénzügyminiszter. Igaz, azt Varga Mihály sem sejthette, hogy este a labdarúgó-válogatott 4:0-ra lemossa az angolokat. Más kérdés, hogy ebben a bejelentésben is volt egy négyes, hiszen a pénzügyminiszter azt közölte: 450 milliárd forintnyi adósságot törlesztett elő Magyarország. Ahogy az szerdán az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) szűkszavú közleményéből kiderült, a magyar állam 2022. június 7-én egyes rövid lejáratú dollárkötvényeinek visszavásárlására aukciót hirdetett meg. A három, 2023-24 közötti lejáratú kötvényből összesen közel 1,2 milliárd amerikai dollár névértékben vásárolt vissza az ÁKK.
A kötvények visszavásárlását az tette egyébként lehetővé, hogy a múlt héten 3 milliárd dollár értékű kötvénykibocsátás mellett további 750 millió euró értékben bocsátott ki Magyarország devizakötvényt. Az ÁKK egyébként múlt héten frissített finanszírozási tervében szerepelt, hogy három korábban kibocsátott devizakötvényből összesen legfeljebb 1,35 milliárd dollárnyi értékben terveznek visszavásárlásokat. Így nagyjából az előzetes terveknek megfelelően történt a kötvényállomány csökkentése.
Az ugyan a közleményből nem derült ki, hogy melyik sorozatból mennyit sikerült visszavásárolni, a korábbi állományi adatokból viszont egyértelművé válik, hogy a 2013-ban és '14-ben kibocsátott 10 éves kötvényeket érintette a mostani tranzakció. A visszavásárlás előtt is nagyjából 5 milliárdos állományt sikerült tehát 1,2 milliárd dollárra csökkenteni.
A múlt héten eladott kötvények hozama hasonlóan alakult, mint a jövőre és két év múlva lejáró kötvényeké, így érdemben az állam ezeken az ügyleteken nem tud spórolni. Előnyt az jelenthet, hogy az államadósság futamidejét sikerült nyújtani. Ez a mostani bizonytalan gazdasági és geopolitikai időszakban nem elhanyagolható fegyvertény. Érdemes ugyanakkor ismét megemlíteni, amit már egy héttel korábban, a kötvénykibocsátáskor is hangsúlyoztunk, hogy nagyon megdrágult a finanszírozás, hiszen a tavaly őszi kibocsátáshoz képest most a 10 éves dollárkötvényeket 300 bázispontnál is drágábban lehetett eladni.
Komoly teher a költségvetésnek
A finanszírozás ráadásul két szempontból is drágult, hiszen a forint mélyrepülése miatt is többet kell a nemzeti devizánkban fizetni, de – ahogy fent említettük – nagyon megugrottak a kötvényhozamok is. Ha összevetjük az idei költségvetést, és a 2023-as tervezetet, akkor azt láthatjuk, hogy igen jelentős pluszköltséggel jár a hozamok emelkedése az ország számára.
Míg a költségvetés egyes tételei között a legmagasabb összeget tartalmazó „Hiányt finanszírozó és adósságmegújító államkötvények kamatelszámolásai” soron 770 milliárd forint szerepel, addig jövőre a kormány várakozásai szerint ugyanilyen célra már 1155 milliárd forintot kell fordítani. Ráadásul nem csak ezt kell finanszírozni, hiszen az elmúlt években igen vaskos lakossági állampapírállomány is felépült, miközben a magánszemélyek lanyhuló érdeklődése miatt az utóbbi időszakban a devizaadósság is növekedni kezdett.
Ha az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek és kiadások teljes egyenlegét nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy 2022-ben a költségvetésben összességében 1308 milliárd forintos mínusszal számoltak. A jövő évben ellenben az egyenleg soron 1805 milliárd forint az, amit végül hazánknak finanszírozni kell.
Igaz, ezt egy hete Varga Mihály a jövő évi költségvetési törvénytervezet bemutatásakor megelőlegezte. A pénzügyminiszter ugyanis azt közölte, hogy idén 400 milliárd forinttal magasabb lesz a kamatszolgálat költsége, jövőre pedig dupla ekkora tehernövekedéssel kell számolnia az országnak ezen a téren.
Érdemes kontextusba helyezni a növekvő költségeket, amelyek egyes szakértők a felfelé mutató kockázatok miatt a következő másfél évben a prognózisoknál inkább magasabbak lesznek, mint alacsonyabbak. A kamatkiadásoknál látható 500 milliárdos növekedés a kormány által kivetett extraadóknak a 60 százalékát fedik le, a politikusok által kiötölt extraprofit-adóból ugyanis 800 milliárd forintot terveznek beszedni.
Elkezdett növekedni a devizaadósság
2019 talán valamiféle utolsó békeévként kerül majd be a köztudatba, hiszen a kamatok ekkor a mélyben voltak, az inflációtól nem kellett érdemben tartani. A gazdaság vágtatott, és komolyabban senkiben sem merült fel, hogy egy világjárvány vagy egy európai háború miatt fogunk aggódni. Nem véletelen, hogy ebben az évben a magyar államadósság-szerkezet a rendszerváltást követő időszakot nézve soha nem látott módon alakult. A devizaadósság ugyanis látványosan lecsökkent, és 17,3 százalékot ért el. A hazai politikusok és gazdasági vezetők azt kommunikálták akkor, hogy ez rendkívül kedvező és a cél a 15-20 százalék közötti sávban tartani ezt az értéket. Más kérdés, hogy a fent említett problémák miatt ez a cél mára fellazult, és az ÁKK legfrissebb finanszírozási terveiben már 25 százalékos plafont emlegetnek. Nem véletlenül, hiszen tavaly év végén a devizaadósság aránya már a 21 százalékot közelítette.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi időszakban a hazai kötvénypiacon gyengült az érdeklődés, miközben a hozamok folyamatosan felfelé tartanak. Hozzá kell persze tenni, hogy a globális inflációval párhuzamosan nem csak a magyar hozamok emelkednek, hiszen az Egyesült Államokban a 10 éves kötvények hozama a napokban 3,5 százalék közelébe ugrott. (Összehasonlításként a napokban eladott magyar 7 és 12 éves kötvényekre 5,46, illetve 5,829 százalékos hozamot fizet Magyarország.)
Arról is érdemes szót ejteni, hogy hallani olyan pletykákat, melyek szerint a lakosság bizalma megingott, amit egyébként az állományi adatok is alátámasztanak. Ennek hátterében részben az áll, hogy a néhány éve megjelent, és az akkori 5 százalékos kamat miatt szuperállampapírként a köztudatba bevonuló MÁP+ papírokból nagyon nagy mennyiséget értékesítettek. Csakhogy a meglóduló infláció – amelyet a KSH májusban 10,7 százaléknak mért, ám az érzékelés szerint ennél sokkal magasabbnak tűnik – miatt azok negatív reálhozamot biztosítanak a tulajdonosoknak. Más kérdés, hogy az inflációkövető kötvényeket kivéve jelenleg nincs a piacon olyan magyar állampapír, ami képes lenne a megtakarítások értékét megőrizni.
Aligha jön új csodakötvény
Ráadásul a választás előtt brutálisan kiköltekező költségvetés vélhetőleg nem csak hogy nem akar, de nem is tud egy új magas hozamú lakossági államkötvényt finanszírozni. Így kialakult egyfajta róka fogta csuka helyzet, hiszen a fenti okok miatt nagyon feszítetté vált költségvetés megköti a finanszírozók kezét, így a lakosság sem rohan, hogy állampapírokat vásároljon. Más kérdés, hogy a különböző újabb állami terhekkel nyomasztott bankok viszont igyekeznek minél inkább minimalizálni a betéti oldalon a kiadásaikat. Az MNB ugyan korábban nemtetszését fejezte ki emiatt, ám vélhetőleg az államadósság-finanszírozási nehézségek miatt a belengetett vizsgálatokból egyelőre semmi sem lett, így a bankok továbbra is csak nagyon óvatosan emelik a náluk elhelyezett pénzek után fizetett kamatokat. Ebből a szempontból pedig „legalább látszatra” versenyelőnye van továbbra is a magyar állampapíroknak.
Ha azonban az MNB és a kormány várakozásait megcáfolva az infláció nem fog a jövő évben részben a magas bázisról visszaesve látványosan szelídülni, akkor „fejvakarós” lehet az államadósság finanszírozása. A kormány és Varga Mihály ugyan arról beszél, hogy idén és jövőre is csökkenni fog az államadósság, ez azonban némileg „becsapós”. Az adósság nominális értéke, vagyis a forintban vagy devizában (euróban, dollárban) számított tartozásunk folyamatosan növekszik. A nemzetközi összehasonlításban viszont nem ezt, hanem a gazdaság teljesítményéhez mért, vagyis a GDP-arányos adósság mutatóját nézik. Ha azonban az adósságszolgálat és a kamatfizetési kötelezettség tovább növekszik, akkor a GDP-arányos adósságrátát is nehezebb lesz csökkenteni.
Külön csavar a történetben, hogy érzékelve a megbillenő egyensúlyi mutatókat, a növekvő hiányt és adósságot, a kormány a saját helyzetét is nehezítette egy új jogszabállyal. A költségvetési törvényjavaslatban ugyanis az szerepel, hogy amennyiben a GDP-növekedés kedvezőbb lesz, mint a tervezett 4,1 százalék, akkor a kormány a növekedésből keletkező pluszjövedelmeket a jövőre vállalt 3,5 százalékos GDP-arányos hiánycél lefaragására kell, hogy fordítsa. A döntés persze üdvözlendő a tavaly őszi és idén év elején látott féktelen pénzszórás után, csak nehogy az elfogadás előtt valamelyik kormánypárti honatya módosító indítványa nyomán kivegyék ezt a törvényből.
