Júniusban is maradni fog a 6,50 százalékos jegybanki alapkamat, és a kamatfolyosó két széle sem változik, azaz az egynapos fedezett hitel kamata 7,50, míg az egynapos betét kamata 5,50 százalék marad – vélik a lapunk által megkérdezett szakemberek. A jegybanki alapkamat utoljára szeptemberben csökkent, októberben pedig Kandrács Csaba alelnök azt mondta,
„a Monetáris Tanács nem fél huzamosabb ideig fenntartani a jelenlegi kamatszintet”.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a Monetáris Tanács kamatdöntő ülését követő háttérbeszélgetésein a monetáris politikára azóta is a „türelmes”, illetve az „óvatos” jelzőket használja, és az Mfor Elemzői Konszenzusnak nyilatkozó szakértők közül mind Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője, mind Varga Zoltán, az Equilor vezető elemzője, mind Nyeste Orsolya, az Erste makrogazdasági elemzője is úgy vélik, ez a kommunikáció meg fog maradni a júniusi kamatdöntés után is.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
Ugyanakkor izgalmakat hozhat a szintén kedden megjelenő, majd csütörtökön kifejtendő Inflációs jelentés. Mint arról beszámoltunk, márciusban a jegybank a korábbi 2,6-3,6 százalékos növekedési előrejelzését 1,9-2,9 százalék közé csökkentette 2025-re, ezzel párhuzamosan a decemberben jósolt 3,3-4,1 százalékos inflációs prognózisát 4,5-5,1 százalékra emelte. A lapunknak nyilatkozó szakértők a most megjelenő dokumentumot azért tartják fontosnak, mert ebből kiderül, mikorra várható, hogy a pénzromlás hazai üteme tartósan visszatér a 2-4 százalékos jegybanki toleranciasávba, így mikor kezdődhet meg az újabb monetáris lazítási ciklus.
Növekvő infláció, csökkenő maginfláció – mit is jelent ez?
Az infláció ugyanis egy barokkos túlzással élve „repülőrajtot vett” májusban, az áprilisi 4,2 százalék után májusban 4,4 százalék lett az éves alapon mért pénzromlási ütem. Mind Varga Mihály jegybankelnök, mind szakértőink múlt havi jóslatai bejöttek, ez az érték még mindig inkább az MNB toleranciasáv felső határához van közelebb, sőt magasabb a piac által várt mértéknél, mely vagy változatlanul 4,2 százalékot, vagy enyhe, 4,3 százalékra történő emelkedést várt.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
A mostani adatról Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezetője úgy vélekedett, az idényáras élelmiszerek drágulása, a jövedéki adó emelése, illetve a hideg időjárás miatti magasabb rezsikiadások húzták felfelé a fogyasztóiár-indexet, miközben a szolgáltatások áremelkedése lassult a banki és telekommunikációs szektor önkéntes árkorlátozásai nyomán. Trippon Mariann viszont azt is hangsúlyozza, „ez a fékeződés azonban részben külső, a monetáris politika hatókörén kívül eső okoknak (energiahordozók olcsóbbodása), részben a kormányzati beavatkozásoknak köszönhetőek, nem teljes mértékben organikus folyamatok eredménye”.
Kemény kritikát fogalmazott meg lapunknak Regős Gábor. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza arra mutatott rá, a pénzromlási mutató az árstopok és a kormányzati megállapodások mellett is bőven a 3 százalékos inflációs cél felett van. A szakértő lapunknak azt mondta, az árrésstopokat várakozásai szerint a jövő év közepén vezethetik ki, ezzel pedig újabb inflációs sokk várható. Regős szerint ez több mint 1 százalékponttal fogja emelni később az inflációt.
Ugyancsak arra mutat rá lapunknak Jobbágy Sándor, a Concorde vezető makrogazdasági elemzője, hogy az elmúlt hónapok adminisztratív inflációcsökkentései ellenére is megmaradtak a hazai inflációs kockázatok.
Árokszállási Zoltán azonban bizakodóbb. Az MBH Elemzési Centrum vezetője szerint a 4,4 százalékos inflációs adat „komoly negatív meglepetést mégsem jelentett”, mivel
a lakosság inflációs várakozása egyértelműen csökkenésnek indult az elmúlt két-három hónapban.
Szintén erre a fontos tényezőre mutat rá az Erste makrogazdasági elemzője Nyeste Orsolya szerint
„az inflációs várakozások mérséklődtek, bár még mindig magasak”.
Velük szemben azonban Regős Gábor úgy látja,
az inflációs várakozások magasan ragadtak,
ezek letöréséhez szigorú monetáris politikára van szükség és nem csak 1-2 hónapig – véli a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.
Több szakértőnk is kitért a maginfláció alakulására. Ennek mértéke az áprilisi 5 százalék után májusra 4,8 százalékra csökkent.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett.)
Ezt az értéket Trippon Mariann úgy értékelte, „alapfolyamatok tehát továbbra is jócskán cél feletti inflációt mutatnak”, míg Nyeste Orsolya szerint ebben döntő szerepe volt a telekomcégek és a bankszektor önkéntes árkorlátozó magatartásának.
„Egyelőre kérdés, hogy mennyire tartja ezt »szerves« inflációcsökkenésnek az MNB”
– hangsúlyozta az Erste szakérője.
Béke helyett újabb háború
Elemzőink zöme kitért a hónapban kirobbant izraeli–iráni konfliktus gazdasági hatásaira is. Trippon Mariann úgy véli, az ennek következtében energiahordozók árainak várható világpiaci növekedése hamarosan a hazai üzemanyagárakba is begyűrűzik, így az előző hónapokban „pozitív” üzemanyaghatás előretekintve már nem támogatja az infláció mérséklődését. Regős Gábor valamivel optimistább, a Gránit Alapkezelő szakembere szerint ez egyelőre inkább csak egy olyan kockázat, amit a kamatdöntésnél figyelembe kell venni, és ugyanezen az állásponton van Varga Zoltán, az Equilor vezető elemzője, valamint Nyeste Orsolya is. Molnár Dániel úgy véli, a konfliktus eszkalációja, például a Hormuzi-szoros esetleges lezárása, jelentős kockázatot jelent. Náluk még derűlátóbb Árokszállási Zoltán. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója szerint az tűnik valószínűbbnek, hogy a közel-keleti konfliktus nem fog olyan mértékű, tartós olajár-emelkedést okozni, hogy az a hazai inflációs kilátásokat veszélyeztesse.
„Drasztikus olajár-emelkedést a Hormuzi-szoros hajóközlekedésének tartós ellehetetlenülése válthatna ki, de ez valószínűleg Iránnak sem lenne érdeke”
– véli a szakember.
Az elemzők emellett természetesen kitérnek a hónapok óta fennálló vámháborúra is, Regős Gábor például úgy véli, a kamatcsökkentés ellen szólna, ha az Európai Unió viszontvámokat vetne ki az Egyesült Államokra, Molnár Dániel, az MGFÜ vezető elemzője pedig az előzetesen meghatározott határidő közeledésére hívja fel a figyelmet.
Ugyancsak a kereskedelempolitikai feltételek bizonytalansága miatti kockázatokra mutat rá Varga Zoltán, és ez a tényező Árokszállási Zoltán szerint is megnehezíti az előrejelzést.
Az pedig, hogy az orosz–ukrán háború lezárásának irányába sem történt semmiféle előrelépés, annyira evidens, hogy erre csak Molnár Dániel tért ki egy fél mondat erejéig.
Az erős forint lenne a kamatvágás kulcsa?
Ugyanő viszont arra is rámutat, a forint árfolyama viszonylag stabilan alakult annak ellenére, hogy a globális konfliktusok alakulása pedig nem kedvez a feltörekvő piaci devizáknak, és ugyanezt emeli ki Nyeste Orsolya is. Molnár szerint emögött a folyó fizetési mérleg érdemi többlete, valamint a szigorú monetáris kommunikáció áll.
Részletesebben értékeli nemzeti devizánk árfolyamát Regős Gábor. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdászának véleménye szerint ez már akár a lazítás irányába is hajthatná a monetáris politikát, ám aláhúzza, 1-2 kamatvágás után a többi jegybankkal szemben fennálló kamatkülönbözet csökkenése miatt a forint egy-egy rossz hírre ismét lejtőre kerülhetne, azaz a stabil, kiszámítható árfolyam nem tudna megvalósulni. A szakember hipotetikusan felveti, vajon mi lehet az az árfolyam, amit az MNB túl erősnek tarthat, ezért közbelépne. Regős még mindig túl magasnak tartja, így kizárja a 400-as euróárfolyamot (június 11-én be is nézett ez alá – A szerk.) mint ilyen túl esős szintet, sőt úgy gondolja, ha el is éri azt a képzeletbeli 380-as vagy 390-es szintet a forint, akkor is elég a monetáris lazítás jövőben várható lehetőségéről beszélni, és ez verbális intervencióként befolyásolja majd az árfolyamot. Ám a szakember ilyen üzenetre még a mostani háttérbeszélgetésen sem számít.
A nemzetközi kamatkörnyezetről szólva Molnár Dániel arra emlékezetetett, az Európai Központi Bank (EKB) folytatta a piacon is várt kamatcsökkentési politikáját, ám a Fed, melynek sokkal nagyobb hatása van a pénzpiacokra, nem változtatott a monetáris kondíciókon, és a szigorúbb hangneme is fennmaradt.
Árokszállási Zoltán azonban kicsit szélesebb kitekintést is adott lapunknak. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója emlékeztetett, a cseh és a lengyel jegybank májusban, a norvég, a svéd és a svájci jegybank (valamint a már említett EKB) pedig júniusban lazított, sőt „a tendenciák inkább a további, mérsékelt monetáris lazítás irányába mutatnak”. Ám – mint fogalmaz – az MNB „nem tud felszállni erre a vonatra” a magasabb kamatszint ellenére sem, és ennek a hazai infláció az oka.
Talán év végén lazulunk…
Trippon Mariann nem változtatott előrejelzésén, a CIB Bank vezető elemzője továbbra is úgy véli, pozitív globális befektetői hangulat, elérhető közelségű Fed-kamatcsökkentés, kedvező országspecifikus kockázat, javuló inflációs kilátások és stabil forintárfolyam esetén az utolsó negyedévben egy-két 25 bázispontos kamatvágás érkezhet, alap-előrejelzésük év végére 6,0 százalékos jegybanki alapkamatot vár.
Regős Gábor most már kimondottan az inflációra fókuszál előrejelzésében. Hangsúlyozza, az árrésstopok későbbi kivezetése és az egyes szolgáltató ágazatokkal kötött megállapodások miatt a Monetáris Tanács „egyelőre nem is gondolkozhat lazításban”, és szerinte ez az év egészére igaz lesz.
Árokszállási Zoltán szerint „év végéig egy kamatcsökkentés beleférhet az MNB részéről”. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója azon az álláspontján nem változtatott, hogy december végére 6,25 százalék lesz az alapkamat, de 2026 végére a múlt havi 5,25 százalékos előrejelzését úgy módosította, „jövőre pedig 6 százalék alá mérséklődhet idehaza az irányadó ráta”.
Molnár Dániel szerint a főleg az energiapiachoz kötődő inflációs kockázatok enyhülése, valamint a feltörekvő piacokkal szembeni kockázatvállalási hajlandóságot gátló geopolitikai konfliktusok megoldása esetén kerülhet sor a jegybanki alapkamat csökkentésére. Az MGFÜ szakértője azt írta, erre legkorábban szeptemberben, bár valószínűbb, hogy csak év végén kerülhet sor.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkeit ide kattintva olvashatják.
