Tavaly világszerte a 2021 végén prognosztizáltnál magasabb infláció alakult ki. Ezt kezdetben a Covid után berobbanó globális termelés által keltett kereslet miatt megugró, majd az egyre emelkedő és 2022 nyarának végén tetőző energiaárak okozták. Utóbbi természetesen összefüggésben állt a háborúval, hiszen az oroszok bevetették a médiában gázfegyverként hívott eszközt, vagyis felrúgva a szerződéses kötelezettségeiket a korábbi mennyiség töredékét szállították európai partnereiknek.
A fenti tények miatt Európában is sok évtizedes negatív rekordok dőltek meg, ám az év utolsó hónapjaiban megállt az infláció gyorsulása és elkezdett lassulni. Érdemes megjegyezni, hogy a drágulás mértéke, néhány balti országot kivéve az EU-ban sehol nem érte el már a tavalyi évben sem a hazai mutató értékét. A magyar infláció tehát úgy lett Európa-bajnok, hogy nálunk a kormány büszkesége, az árstopok rendszerének papíron fékeznie kellett volna az árszínvonal növekedését. Ez ugye nem sikerült, ráadásul nálunk nemcsak az energiaárak megugrása okozott komoly gondot, de az élelmiszerek inflációja is messze meghaladta az Európai Unióban tapasztalt második legmagasabb mutatót is. (Csak a hiperinflációhoz közelítő Törökország előzött meg minket jelentősen a kontinensen.)
Ilyen előzmények után az újságírók igyekeznek megtudni, hogy mit gondol minderről a kormány, amire túl sok lehetőségünk egyébként nincs, hiszen a parlamentben a képviselők ki tudják kerülni őket, a független médiumoknak pedig szökőévente nyilatkoznak. Orbán Viktor hétvégi évértékelője ebből a szempontból némi pluszt hozott, no nem a miniszterelnök állt a sajtó rendelkezésére, hanem két államtitkár tett úgy, mintha „kegyet gyakorolna” és próbált válaszolni a kérdésekre. A probléma a helyzettel az volt, hogy azok a sablonok, amiket a kormány által kontrollált fórumokon sulykolnak, viccesen hatottak, főleg, amikor egy újságíró visszakérdezett. Így járt Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, aki felmondta az infláció kapcsán a szankciós blöfföt. Azt, amely szerint a magyar inflációt a megugró energiaárak okozták, amelyek az elhibázott brüsszei szankciók eredményeként alakultak ki.
Tudják, azok a szankciók okozták mindezt, amelyeket az Orbán-kormány is elfogadott, és amelyek egészen 2022 decemberéig egyáltalán semmilyen energiahordozóra vonatkozólag nem határoztak meg korlátozást.
Szijjártó Péter embere harcedzett, felmondta a kötelező mantrát, arra viszont talán nem számított, hogy visszakérdeznek. Nyilván egy mikrofonállvány a közmédiában, vagy a Kesma-birodalomban ilyenre nem vetemedik, az ATV munkatársa viszont megtette. Megkérdezte Menczer Tamást, hogy komolyan gondolja, hogy az elszálló magyar élelmiszerinfláció tényleg ennek eredménye, és ha igen, akkor más országokat ez miért nem érintett hasonló mértékben? És itt az államtitkár megint egy akkora blődséget mondott, amelyen a gazdasági folyamatokhoz minimálisan értő felnevetett vagy elsírta magát. A magyar kormány szerint ugyanis az ÉLELMISZEREK azért drágultak, mert sok energiaintenzív gyártást folytató vállalat (egyébként nagyon helyesen) hajtott végre beruházásokat és emiatt több megdrágult energiahordozót kellett vásárolni.
Hogy az energiaintenzív iparágak idetelepítése mennyire átgondolt iparpolitika eredménye, arról az elmúlt hetekben az államtitkárnál jóval komolyabb közgazdasági ismeretekkel rendelkező állandó szerzőnk, Bod Péter Ákos kifejtette a véleményét (ebben és ebben a cikkben is), így ebbe nem mennék bele. Azt is csak kicsit tartom cikinek, hogy egy olyan minisztérium második embere, amelynek a nevében a gazdaság is benne van, nem tudja, hogy az energiaegyenleg a külkereskedelmi mérlegre és a folyó fizetési mérlegre hat és nem az egyébként arányait tekintve erősen hazai termelésű élelmiszerekre. Sántítva persze, de bele lehetne magyarázni ezeket a folyamatokat olyan módon, hogy a megborult egyensúlyi adatok miatt gyengült a forint, ez pedig az importtermékeken keresztül növelte az inflációt. De ugye akkor sem a hazai előállítású élelmiszerekét. Azok ugyanis az importtermékeknél jóval nagyobb arányban drágultak. A legfájóbb, nem egyszer duplázódó árakat ugyanis a kenyér, a tej, a tejföl, a sajt vagy éppen a tojás esetében tapasztalhatták a vásárlók, ahogy az többek között a Privátbankár Árkosár felméréséből is rendre kiderül.
A miniinterjú sluszpoénja az volt, amikor az államtitkár szemrebbenés nélkül azt nyilatkozta, hogy a kormány nem hibázott az infláció kapcsán. Mindezt úgy, hogy a jegybank elemzői már decemberben tanulmányt jelentettek meg az árstopok elhibázott rendszeréről, amelyek a közgazdászok szerint a rekordmagas áfa és a kiskereskedelmi szektorra kivetett különadók mellett érdemlegesen hozzájárultak a már emlegetett inflációs többlethez.
Ráadásul úgy tűnik nem is kell közgazdásznak lenni, hogy valaki felismerjen bizonyos összefüggéseket. Több közösségi médiás felületen is nagyot futottak azok a videók, amelyek Orbán Viktoron kérik számon hol viccesebb, hol keményebb formában az árakat. Ráadásul ezeket nem közgazdászok készítik, hanem olyanok, akik az elmúlt választásokon jó eséllyel tudatosan vagy kevésbé, de a kormánypárt szavazói voltak. Mi több, ezen kommentek többsége nem a szankciós inflációt fejtegette, hanem az elkeseredettségének adott hangot. Ami nem csoda, hiszen ahogy arról már az infláció elszabadulásakor írt elemzésünkben is megemlékeztünk, az alacsony jövedelműek egy részét kilátástalan helyzetbe hozta ami történt, és sok százezer honfitársunknak szó szerint választania kellett, hogy ételt vagy tűzifát vegyen. Isteni szerencse, hogy az időjárás viszonylag kegyes volt idén télen a szegényekhez, mert a magyar kormány annyira szorítja Putyin kezét (vagy fordítva, de a lényegen nem változtat), hogy a magyar emberekét képtelen volt megfogni…
