Az infláció komoly gazdasági kihívás lett világszerte, hiszen a Covid utáni időszakban berobbanó termelés és a még mindig akadozó ellátási láncok számos alapanyag és késztermék piacán okoztak hiányt. A közgazdasági törvényszerűségeket követve mindez az árak emelkedésében manifesztálódott. Erre tett rá még egy lapáttal az ukrajnai háború, amely miatt az energiahordozók árai az egekbe emelkedtek, ami ráadásul önmagán túlmutató problémával jár, hiszen ezek drágulása más termékek áraira is hat. Fűtést és világítást minden vállalkozás használ, és nagyon sokan piaci árat fizetnek ezért, amit ők tovább hárítanak, ahogy a hatósági ár alá nem tartozó fuvarozókat érintő üzemanyagköltségek drágulása is visszaköszön az értéklánc későbbi lépcsőfokán az árakban.
Hogy a drágulás mennyire tetten érhető a mindennapokban, arra példa, hogy nem csak a családfenntartó felnőttek, de például e cikk szerzőjének a gyermekei is erről beszélnek. Felemlegetve, hogy ők még emlékeznek, néhány évvel ezelőtt egy gombóc fagyit még 200 forintért árultak, míg az idei szezonban már 450-ért mérik a cukrászdákban a hideg csemegét.
Az infláció tehát rég nem tapasztalt széles körű, ráadásul a szakértők, és az árak stabilitása felett őrködni hivatott jegybankok prognózisa szerint is még jó ideig látványos marad a fogyasztói árak emelkedése. Arról nem beszélve, hogy eközben világszerte kedvezően alakulnak a foglalkoztatottsági adatok, a feszített munkaerőpiac és a magas inflációs várakozások miatt pedig megindult az ár-bér spirál is felfelé. Mindez pedig ugyancsak nehézzé teszi a drágulás letörését.
A szegény családokat ugye megvédik?
A mostani helyzetben – egyébként nem csak Magyarországon – a politikusok igyekeznek elhitetni, hogy a rajtuk kívülálló folyamatokat is kontroll alatt tudják tartani. Ennek érdekében mind több országban avatkoznak be valamilyen szinten a piaci folyamatokba, például annak érdekében, hogy a felrobbanó energiaárak okozta fájdalmat tompítsák. Persze, ha eltekintünk a piacgazdasági viszonyoktól idegenkedő országoktól, akkor Orbán Viktorék egyértelműen világbajnokok, amit bizonyít az is, hogy az EU-ban nálunk a legalacsonyabbak az energiaárak.
Ráadásul a magyar kormány nem csak rezsicsökkentést hajtott végre, de korlátozta az üzemanyagok árát, és több alapélelmiszerre is kiterjesztette az árstopot. Ezek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy az alacsony jövedelmi viszonyok között élőket mentesítették az infláció negatív hatásaitól, miközben a minimálbér 20 százalékos év elejei emelésével az elkölthető jövedelmük növekedett.
Érdemes ugyanakkor megnézni azokat a termékeket, amelyekre az alsóbb vagyoni decilisekbe tartozók a jövedelmük jóval nagyobb arányát fordítják, mint az átlagos vagy a magas keresetűek. A KSH időszakosan végzi el a háztartások életszínvonalára vonatkozó kutatását, amely vizsgálja a magyarok fogyasztási szokásait is. A legutóbbi, 2020-es számok irányadóak, noha a járvány, majd a posztpandémiás időszak is módosította a költések összetételét. A legszegényebbek nagyságrendileg a jövedelmük kétharmadát költik alapvető szükségleteik kielégítésére (élelmiszerekre és alkoholmentes italokra, lakásfenntartásra és közlekedésre).
Ugyanakkor az feltételezhető, hogy a szegényebb rétegek az olcsóbb élelmiszerekre adják ki a pénzüket, nem véletlen, hogy a nagyvárosi értelmiség körében derültséget okozó csirke farhát is az árstop alá került a választások előtt, miközben a választások során ez jó eséllyel plusz voksokat hozhatott a kormánypártoknak. Az alapélelmiszerek árszabályozása tehát valószínűleg segítséget jelentett, ám a statisztikák szerint a kistelepülésen élők körében jóval nagyobb a szegénység. Ugyanakkor ezeken a helyeken jóval kevésbé tudnak az ott élők a rezsicsökkentéssel élni, hiszen ennek infrastruktúrája (például a vezetékes gáz) nincs kiépítve. Emiatt viszont a költségeik növekedtek.
A lakhatásnál bizonyos költségek értelmezhetetlenek
Érdemes tehát áttekinteni azokat a fent említett termékcsoportokat, amelyekre a statisztikák szerint a szegényebbek a jövedelmük jelentős részét fordítják. A lakhatás kapcsán a KSH bérleti díjakról nem közöl adatokat, ám vidéken a többség valamilyen alacsony vagy akár komfortfokozat nélküli, de saját ingatlanban lakik. A szociológiai mutatók alapján ennek fenntartására általában nem, vagy csak minimális összeget költenek. Ugyanakkor az építőipari költségeket tekintve – akár az anyagárakat, akár a munkabéreket – nehéz elképzelni, hogy az alacsony jövedelmi státuszúak a lakásukat érdemben fejleszteni tudnák, sokszor még az állagmegóvás is megugorhatatlan akadályt jelent a számukra.
Kikerülhetetlenek ugyanakkor az energetikai kiadások, ahol a tűzifa messze az inflációt meghaladó mértékben drágult, ami egy rosszul szigetelt ház esetén éves szinten százezer forinthoz közelítő pluszkiadással járhat. Némileg kedvezőbb a helyzet a palackos gáz esetén, hiszen annak ára a statisztikailag kimutatott átlag alatt maradt, ám ez is pluszteher a szegényebbek számára, miközben a vezetékes gázzal főzőknek és fűtőknek az ilyen jellegű költségei nem nőttek.
Ha a higiéniai kiadásokat vesszük, ott is jellemzően a KSH által kimutatott inflációt meghaladó értékeket látunk, hiszen a mosópor 15 százalék felett, míg a WC-papír 12 százalékkal került többe márciusban, mint egy évvel korábban. A mosogatószer nagyjából az inflációnak megfelelő mértékben, míg a tusfürdő ennél némileg kisebb mértékben drágult.
A hatósági ár ellenére is drágult a közlekedés
Ami a közlekedést illeti, az üzemanyagok ára egy év alatt még úgy is érezhetően nőtt, hogy arra tavaly ősz óta hatósági árat vezettek be. Ez ugyan a közösségi közlekedésben nem éreztette a hatását, ám sokan az elmaradottabb régiókban nem tudnak ezzel élni, mivel számos kis faluba naponta csak egy-két távolsági járat érkezik. Aki tehát ilyen helyről egy nagyobb településre ingázik dolgozni, azt érintheti az üzemanyagok árának, továbbá a gépkocsik fenntartásának költségeinek az emelkedése.
A járművek kötelező felelősségbiztosításának (kgfb) díjait arra hivatkozva emelték meg, hogy az alkatrészek és a munkadíjak az inflációt meghaladó mértékkel drágultak. Mivel a kgbf hiánya miatt a járművezetőt is büntethetik, továbbá a rendszámot is elvehetik, ezen nemigen lehet spórolni. Az ugyanakkor nagy kérdés, hogy a jármű állagmegóvására mennyit tudnak a szegényebbek fordítani. A szakértők ugyanakkor arról beszélnek, hogy a járványhelyzet miatt elrendelt könnyítések miatt (például a lejárt műszaki vizsgák ellenére az érintett járművek júniusig retorziók nélkül közlekedhetnek) a hazai járműpark műszaki állapota romlott.
Sok élelmiszer az inflációt jócskán meghaladó mértékben drágult
Az alapvető szükségletek kapcsán természetesen az élelmiszerek esetében a legerősebb a kényszer. Hiszen amíg bizonyos felújításokat el lehet halasztani, és sokan autó nélkül oldják meg a közlekedést, addig itt nincs kifogás, mivel enni kell. A fogyasztók jellemzően rövid távra gondolnak vissza, így a többség jelentős könnyítésként élte meg az élelmiszerek árstopját, hiszen egy erősen emelkedő periódusban állította meg az emelkedést.
Megdöbbentő ugyanakkor, de még az árstop kategóriájába eső hat termékből (a KSH kimutatásában a csirkemell található, így csak azt vizsgáltuk) négy bőven az inflációt meghaladó mértékben drágult, annak ellenére, hogy az árak növekedését a kormány adminisztratív módon megállította.
Ezek után nem meglepő, hogy nagyon sok olyan terméket találhatunk, ahol az árstop alá eső alapanyaggal dolgoznak, és megugrottak az árak. A pékek vagy tejüzemek ugyanis nem a hatósági vagy árstopos szinten szerzik be az alapanyagokat, hanem piaci áron, ráadásul őket érinti a munkabérek és az energiaárak emelkedése is. Ez pedig azzal jár, hogy a kenyér, a zsemle vagy a kakaós csiga (ezek található a KSH legyűjtésében) mind az inflációs mutatónál nagyobb mértékben drágultak.
Hasonló a helyzet a feldolgozott húsárukkal, hiszen a párizsi, a virsli vagy az olasz felvágott is az átlagosnál jobban drágult, annak ellenére is, hogy például a sertéshús világpiaci ára mérséklődött az elmúlt időszakban.
A tejtermékeket pedig sokan már luxuscikként emlegetik, hiszen még a leggyengébb minőségű trappista sajt is nagyon megdrágult, a jobb minőségű sajtok pedig tényleg más kategóriát képviselnek immár. Hasonló a helyzet a tejföllel is, de az egykor a legolcsóbb élelmiszerek között számontartott vajas kenyér sem a rászorulók eledele ma már. Talán abszurdnak tűnik, de közben a sokak által lenézett margarin ára kilőtt. Így egy, növényolajból készülő 20-25 dekás csomagolású termék ára ma már egy 10 dekás vaj árát meg is haladhatja.
Sajnos nagyon sok alacsony jövedelmű magyar számára megengedhetetlen a rendszeres zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Az olyan tömegzöldségek, amelyek régebben a szegények eledele volt, mint a burgonya vagy a káposzta, is 300 forint körül volt márciusban a KSH szerint. Olyan primőr zöldségekről, mint a paradicsom vagy az uborka ezek után sokan nem is álmodnak. Hasonló a helyzet a déligyümölcsökkel is, hiszen a banán vagy a narancs áremelkedése is meghaladja éves bázison az inflációt.
A közelmúltban az mfor.hu egy elméleti kísérlet keretében áttekintette, mi minden árát lehetne elvileg csökkenteni, ha a kormány szeretné a népszerűségét növelni. Igaz, ezek a lépések a kormányzati kötődésű élelmiszeripari és mezőgazdasági vállalkozásoknak igencsak fájdalmasak lehetnének, így viszonylag kicsi az esélye a megvalósításuknak.
