A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa augusztusi kamatdöntő ülésén sem fog változtatni a jegybanki alapkamat mértékén, mely tavaly szeptember vége óta 6,50 százalék – jósolják egyhangúlag az Mfor Elemzői Konszenzus által megkérdezett szakemberek. A jegybank legutóbb tavaly szeptember végén hajtott végre egy 25 bázispontos vágást, az októberi kamattartó döntést követően pedig Kandrács Csaba alelnök fő üzenete az volt, hogy
„a Monetáris Tanács nem fél huzamosabb ideig fenntartani a jelenlegi kamatszintet”.
Ez így is történt, mint az alábbi grafikonon látható, egyre hosszabbra, lassan egy év hosszúságúra nyúlik az a vonal a 6,50 százalékos szinten.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
A szakértők szerint a jegybanki kommunikációs sem fog érdemben változni. Az MNB „az óvatos, türelmes, stabilitásorientált monetáris politika szükségessé mellett érvelhet” – véli Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője. Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezető elemzője is azon az állásponton van, hogy a lazítás „most szembe menne az MNB korábbi kommunikációjával, az óvatos és türelmes politika szükségességének hangsúlyozásával”, ám hozzáteszi, előfordulhat, hogy „kommunikációs szinten a jegybank elkezdi tesztelni a piacokat, egy óvatos kamatcsökkentés lehetőségének piaci fogadtatását”.
Infláció: „Nem jó, de nem is tragikus”, viszont…
A szakértők a monetáris lazítás fő akadályának egyöntetűen a vártnál magasabb júliusi pénzromlási mutatót jelölték meg, Árokszállási Zoltán, az MBH Elemzési Centrum igazgatója egyenesen úgy fogalmaz,
„a hazai infláció tűnik annak a faktornak, ami miatt az MNB továbbra sem csökkentheti a kamatszintet”,
míg Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint
„a monetáris politika lazítása ellen csak egyetlen, ámde igen lényeges tényező szól: az infláció”.
Lapunk is beszámolt arról, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az infláció az év hetedik hónapjában 4,3 százalék volt, mely rosszabb a piac által várt értéknél, a maginfláció pedig 4 százalékon alakult.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
A fogyasztói kosárban a hónapban a szolgáltatások drágulása mellett – némileg meglepő módon –
az energiaárak emelkedése volt, ami felfelé húzta az inflációt.
„A lakossági energia termékcsoport 0,4 százalékponttal emelte meg a havi inflációt, e nélkül 4 százalék körül, kissé e szint alatt is alakulhatott volna az éves árindex júliusban” – mutatott rá Trippon Mariann. Ugyanezt a tényezőt emelte ki lapunknak Varga Zoltán, az Equilor vezető elemzője is, mint írja, „a fogyasztással korrigált háztartási energia ára is jelentős emelkedést mutatott”.
Ez a megállapítás annak fényében meglepő, hogy a kormányzat a rezsicsökkentésre mint az energiaárak stabilitásának zálogára szokott hivatkozni.
Varga azt is kiemeli, bár az előző hónapokhoz képest csökkent az éves alapon mért mutató, ez azonban a magas bázisnak köszönhető: egy éve júniusról júliusra 0,4 százalékpontos fogyasztóiár-emelkedést mért a KSH.
Emellett a szakemberek figyelembe vették azt is, hogy a különböző adminisztratív intézkedések, azaz árstopok, árrésstopok, önkéntes árkorlátozások befolyásolják az organikus inflációs folyamatokat. Trippon Mariann arra emlékeztetett, a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint ezek összességében 0,8, a jegybank szerint pedig 1 százalékponttal csökkentik a pénzromlási mutatót, vagyis enélkül „bőven 5 százalék felett” lenne a fogyasztóiár-index. Regős Gábor is úgy véli, az infláció a „nem kifejezetten alacsony, de elmegy” kategóriába esik, azonban a fent részletezett tényezők nélkül a mutató 1,5 százalékponttal magasabb lenne. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza arra is rámutatott, a kormányzati intézkedések sem tarthatók fenn a végtelenségig, Regős szerint azok kivezetésére az ágazati megállapodások lejártával, a jövő év közepén kerülhet sor. Úgy véli, ez „az előrejelzési horizonton jelent majd egy jelentős inflációs ugrást”, ami szintén gátja a kamatvágásnak.
Szintén az árrésstopok jövőbeni kivezetése okozta bizonytalanságra mutat rá elemzésében Árokszállási Zoltán. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója Regőshöz hasonlóan azt húzta alá, azok jövő évi kivezetése „relatíve magasan tarthatja az inflációt”.
Regős Gábor a piaci bizalom erősítése érdekében egy fontos belső tényezőt is kiemelt lapunknak. A szakember arra mutat rá, a fiskális lazítással kapcsolatos kockázatok (azaz a gyengébb költségvetési fegyelem) szintén negatívan hatnak az ország kockázati megítélésre. Aláhúzta, egy kedvezőbb költségvetési adat vagy a fiskális lazítás irányába ható bejelentések elmaradása javíthatná a kockázati megítélést, és így első lépésben a forintra, második lépésben pedig az inflációra gyakorolhatnának pozitív hatást.
A közeljövő inflációs kilátásait tekintve viszont pesszimisták az elemzők. Trippon Mariann azt írja, A CIB Banknál
az őszi hónapoktól újra emelkedő inflációs pályával számolnak,
arra nem számítanak, hogy az idén 4 százalék alatti pénzromlási ütemet lássanak. Sőt – teszi hozzá – a jövő év átlagában sem számolnak a jegybanki célsávon, azaz 2-4 százalék között inflációs mutatóval annak ellenére, hogy nem tartják elképzelhetetlennek, a jövő év elején egy-két hónapig hármassal kezdődhet a mutató.
A CIB vezető elemzőjénél egy árnyalatnyival derűlátóbb Molnár Dániel. Az MGFÜ szakembere szerint „a fogyasztóiár-index az év végéig még a jegybanki toleranciasáv felett alakulhat és jövőre térhet vissza 4 százalék alá”.
A magasan ragadt inflációs várakozásokat hangsúlyozza elemzésében Regős Gábor, aki úgy látja, a vállalkozások, ha tudnak, árat emelnek, ami szintén szűkíti Varga Mihályék mozgásterét. A Gránit Alapkezelő elemzője szerint a kamatcsökkentés révén elszenvedett magasabb infláció többet vinne, mint amennyit az általa elnyert gazdasági növekedés hozna.
Pontosan ugyanígy vélekedik lapunknak adott válaszában Trippon Mariann is, aki szerint „a gyenge növekedési kép ellenére sincs rövid távon tér a monetáris kondíciók lazítására” épp az inflációs kockázatok miatt.
Repülőrajt elhalasztva
Mert a repülőrajt, a fantasztikus év csak nem érkezett meg a második negyedév végére sem. A GDP az I. negyedévhez viszonyítva 0,4, míg az előző év azonos időszakához viszonyítva 0,2 százalékkal nőtt, azaz gyakorlatilag stagnált.
Ezek az értékek bár egyáltalán nem szívderítőek, de az előzetes várakozásoknál egy „árnyalatnyival jobbak” – véli Varga Zoltán. Az Equlior szakembere úgy látja, főleg az ipar és a mezőgazdaság fékezi a növekedést, és szerinte az év végéig nem is lesz ebben változás, az év második felében is a fogyasztás segítheti a bővülést. Varga szerint 2025-ben 0,5-0,6 százalék lehet az éves GDP-növekedés.
Szintén nem érte meglepetésként a bruttó hazai termelés II. negyedévi adata Trippon Mariannt, a CIB Bank szakértője is úgy véli, az idei év motorja a lakossági fogyasztás marad. A CIB-nél egy hajszálnyival jobb idei teljesítményt várnak, mint az Equilornál, Trippon Mariannék 0,7-0,8 százalékos bővüléssel számolnak 2025-re.
Regős Gábor szerint az alacsony növekedés elsősorban az alacsony beruházási volumennek tudható be, ám a Gránit Alapkezelő közgazdásza szerint ennek oka nem a magas szint, sokkal inkább a kereslet és az uniós források hiánya.
Segít az a jó erős forint (?)
Ami miatt viszont nem kell aggódni a Szabadság téren, az a forint árfolyama, mely az euróhoz képest június vége óta a 400-as szint alatt mozog. Molnár Dániel szerint az erősödésben jelentős szerepe van annak, hogy elérhető közelségbe került az orosz–ukrán konfliktus lezárásának lehetősége, és ezt a geopolitikai fejleményt említi Regős Gábor is.
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza azonban a forint–euró kurzusban akár lazítási potenciált is lát. „A kérdés az, hogy mi az az árfolyamszint, ami már túl erős az MNB-nek, amire már lazít” – teszi fel a kérdést, bár azt Regős maga is elismeri, hogy 380 forintos euróárfolyam fölött ez kizárt, egy 370 forintos szint viszont már biztosan „lázba hozná” az MNB-t.
Szintén kitér erre a tényezőre Árokszállási Zoltán. Az MBH Elemzési Centrum igazgatója szerint a mostani árfolyamszint
„az importált infláció mérséklése mellett hozzájárulhat a lakosság inflációs várakozásai csökkenéséhez is”.
Azt azonban ő is megjegyzi, még korai lenne emiatt a kamatcsökkentés közeljövőbeli lehetőségéről beszélni, a jegybank feltehetően tartóssá szeretné tenni a forint stabilitását.
Mi fog történni a tengerentúlon?
Molnár Dániel úgy látja, nemzeti fizetőeszközünk erősödését a háborús helyzet megoldásának közeledése mellett az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatvárakozásainak lefelé tolódása is segítette. Felidézi, a piaci szereplők most már akár 2-3 kamatvágást is el tudnak képzelni Amerikában, míg egy hónapja még csak egy vagy két lazításra számítottak.
Szintén derűlátó Varga Zoltán és Árokszállási Zoltán is, mindketten a Fed rátájának csökkentésére számítanak, sőt utóbbi még az Európai Központi Bank (EKB) további lazítását is elképzelhetőnek tartja. Regős Gábor az amerikai munkaerőpiaci adatok alapján nem zárja ki, hogy a Fed szeptemberben kamatot vág, és nem tartja lehetetlennek a lazítást a régiónkban sem.
Sokkal pesszimistább azonban Trippon Mariann. A CIB Bank vezető elemzője szerint az EKB-nál decemberben elképzelhető egy utolsó kamatcsökkentés ebben a lazítási periódusban, ám a Fed lépéseit – Regőshöz hasonlóan szintén az amerikai munkaerőpiaci adatok alapján – bizonytalannak látja. Trippon rámutat, a határidős jegyzések már szeptemberre árazzák az első kamatvágást, egyesek akár 75 bázispontos csökkentést sem tartanak kizártnak, mások viszont úgy vélik, decemberig nem nyúl a kamatokhoz a Fed.
A lapunk által megkérdezett elemzők kitértek az Európai Unió és az Egyesült Államok közti vámmegállapodásra is. Trippon Mariann szerint a „deal” összességében pozitív, mert „érdemben mérsékelte a szélsőséges forgatókönyvek megvalósulásának esélyét”. (Korábban volt szó 30, illetve 50 százalékos tarifáról is – A szerk.) Regős Gábor azonban úgy fogalmaz, a megállapodás „nem éppen az EU számára előnyös”, és kockázatot lát benne. A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint „ha drágább energiát kell vennünk, az inflációt és kisebb versenyképességet fog okozni, ami persze végül szigorúbb monetáris politikát kell, hogy eredményezzen”. Ugyancsak kockázatot lát a megegyezésben Varga Zoltán, aki szerint „a 15 százalékos vámkulcs is jelentős terhet ró az exportőrökre, és visszafogja az uniós, illetve a magyar növekedési potenciált”. Az Equilor vezető elemzője ráadásul arra is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben Donald Trump amerikai elnök úgy látja, az európaiak nem teljesítik a feltételeket, megemelheti a vámokat. Molnár Dániel a vámmegállapodást úgy értékelte, az „némiképp csökkentette a bizonytalanságot”, ám a GFÜ szakértője szerint a sok kérdőjel óvatosságra inti a piaci szereplőket.
Az amerikai elnöknek Vlagyimir Putyin orosz, illetve Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel (továbbá az EU és a NATO több vezetőjével) folyatott tárgyalása az orosz–ukrán háború lezárásának reményével kecsegtet, ám a szakértők hűtik a kedélyeket. Trippon Mariann szerint „a tartós béke továbbra is távol van”, a harcoló felek kiindulópontja távol áll egymástól területi kérdésekben, a védelmi garanciákban és a szankciók kérdésében is. Ugyanerre mutat rá Varga Zoltán, sőt az Equilor vezető elemzője némileg még pesszimistább is: szerinte nem zárható ki, hogy „a tárgyalási folyamat megakad, vagy félbeszakad a közeljövőben”. Regős Gábor viszont a bizalom erősítése, így a monetáris lazítás legfontosabb külső tényezőjének látja az orosz–ukrán háború rendezését, hangsúlyozza, a konfliktus lezárása „nagyban javítaná hazánk kockázati megítélését is”.
Nulla, egy, esetleg kettő is?
A múlt hónaphoz hasonlóan most is megkérdeztük szakértőinket, mikor és mekkora kamatcsökkentésre számítanak, és egyikük-másikuk igen meglepő választ adott.
Trippon Mariann júliusban még úgy fogalmazott, „maximum egy darab 25 bázispontos kamatcsökkentéssel kalkulál”, augusztusra ez annyiban konkretizálódott, hogy az a CIB Bank vezető elemzője szerint a vágás decemberben következhet be.
Regős Gábor már a múlt hónapban is kizárta a 2025-ös kamatcsökkentést, és ezen a prognózisán most sem változtatott.
A pozitív fejlemények miatt viszont a júliusinál optimistább hangnemet ütött meg Molnár Dániel. Az MGFÜ vezető elemzője egy hónapja még „kedvező esetben” szeptemberi, de inkább év végi kamatcsökkentést jósolt, most azonban úgy látja, a kommunikációval a jegybank megágyazhat egy szeptemberi kamatvágásnak, „amennyiben a nemzetközi környezet az elmúlt időszakban tapasztaltnak megfelelően tovább javul és az infláció terén sem következik be negatív fordulat”, sőt – teszi hozzá – „kedvező esetben idén akár két alkalommal is csökkenhet a jegybanki alapkamat, amely segítené a vállalati hitelezés erősödését is”.
Az Equlior szakembere is fenntartotta múlt havi, egy kamatcsökkentéses prognózisát, Varga Zoltán annyival lett határozottabb, hogy a monetáris lazítást novemberre várja.
Pesszimistább jóslatot adott viszont lapunknak az MBH Elemzési Centrum igazgatója, aki júliusban még bizonytalanul ugyan, de el tudott képzelni egy év végi kamatcsökkentést. Árokszállási Zoltán most már kerek perec kijelentette, idén nem várnak kamatcsökkentést, és arra jövőre is várhatóan csak az év közepétől nyílik meg a lehetőség.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkeit ide kattintva olvashatják.
