Az elmúlt két-három évben ismét futótűzként kezdett terjedni egy újfajta, a 2000-es éveket megelőzően hosszú évtizedekig tabutémának számító narratíva a különböző gazdasági elemzésekben és a szaksajtóban. Egyre-másra olvashattuk azokat az írásokat, amelyek a dollár, mint a világ első számú devizájának szerepének megingásáról, az amerikai fizetőeszköz mögötti bizalom lassú elpárolgásáról szóltak – erről ír laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár.
Fotó: Depositphotos.com
Azt a portál is leszögezi, hogy ennek ellenére a dollár globális vezető szerepéhez még ma sem férhet kétség. Ugyanakkor például a világ jegybankjainak összesített devizatartalékán belül a dollár részesedése 2024 végén már csak körülbelül 58 százalék volt, szemben a 2007-es 69 százalékkal, és az 1999-es 91 százalékos aránnyal.
A dollár a távol-keleti nagyhatalmak, illetve a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) közötti kereskedelemben, mint elszámoló deviza is visszaszorulóban van. Az Egyesült Államok venezuelai katonai intervenciója, a dél-amerikai ország olajkészlete feletti kontoll átvétele arra is utalhat, hogy Donald Trump rájött: a dollár vezető szerepének elhalványulását leginkább az Európai Uniót is magába foglaló, nyugati befolyási övezetben tudja megállítani.
A teljes cikkből kiderül, hogy mi köze van a kriptovalutáknak a dollár hegemóniájának meggyengüléséhez. De arról is olvashatnak, hogy mit jelent a petrodollár, milyen tervei vannak az Egyesült Államoknak a venezuelai olajkészlettel, és hogy India és Kína miként reagált a legnagyobb orosz energiacégeket sújtó, tavaly év végén életbe lépett amerikai szankciókra.
