<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
4p

Mi lenne a Kétfarkú Kutya Párt válasza a válságra? Kik a szavazóik? Legközelebb már bejuthatnak a Parlamentbe?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Kovács Gergellyel, a párt társelnökével - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2023. február 2. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Előbb-utóbb mindenkivel előfordul, hogy nem saját akaratából kell új állás után néznie, ráadásul 2023-ban már most egyre több az olyan hír, amely elbocsátásokról szól. De mit lehet tenni, hogyha beüt a krach, és közlik a megváltoztathatatlant?

A Harvard üzleti szaklapja cikkében emlékeztetett arra, hogy a KPMG egy 2022-es világszintű, vezérigazgatói kutatása arra az eredményre jutott, hogy a válaszadók 91 százaléka szerint recesszió jöhet 2023-ban, amely egyéb negatív hatások mellett elbocsátásokat is okozhat. Miközben Magyarországon is egyre több ilyen hír érkezik, felmerül a kérdés, mihez kezdjen egy frissen elküldött dolgozó? Susan Peppercorn karrierváltoztatásra szakosodott coach ehhez adott tanácsokat.

 Az elbocsátások egy elég jelentős részét olyan tényezők okozzák, amelyeket a munkavállalók nem tudnak befolyásolni, ennek ellenére a legtöbben tévesen azt feltételezik, hogy ők vétettek hibát. Ha hirtelen megszakad a napi rutin, és a cég megszakítja a munkaviszonyt, miközben más kollégákat megtart, könnyen töprenghetünk olyasmiken, mint például: „biztosan tettem valamit, ami ezt okozta”, „ha elkötelezettebb lettem volna, nem engem küldenek el.”

Mindezt szem előtt tartva pedig aligha meglepő az, hogy a kirúgás bizony megviseli a mentális egészséget és az önbizalmat is, különösen akkor, ha derült égből villámcsapásként történt, mivel a cég sem kommunikált megfelelően. De hogyan menedzseljük az elbocsátás utáni rossz érzéseket?

Nevezzük meg az érzéseket!

Amikor valami stresszes vagy negatív történik, gyakori, hogy magunkat hibáztatjuk, rágódunk vagy katasztrofális jövőképeket festünk magunk elé, ezek a reakciók azonban se nem hasznosak, se nem produktívak. Ehelyett a szakértők sokkal inkább a semleges nyelvezet használatát javasolják: közelítsünk objektíven a saját érzéseinkhez, koncentráljunk a pozitívumokra, és készítsünk tervet. Ha sikerül megnyugodnunk, egyből könnyebb lesz megtalálni a válaszokat az elbocsátás után nyilvánvalóan felmerülő kérdésekre.

Ugyanakkor a coach emlékeztet arra i: fontos a gyászra is időt hagyni, hiszen az része a gyógyulásnak minden veszteség után. Nyugodtan ismerjük el érzéseinket, legyen szó akár szorongásról, dühről, stresszről vagy szégyenről – csak előbb-utóbb lépjünk tovább.

Túlélni egy elbocsátás után. Fotó: Depositphotos
Túlélni egy elbocsátás után. Fotó: Depositphotos

Kérjünk visszajelzéseket!

Egy munkahely elvesztése után az elküldött dolgozó sokszor túlságosan is tisztába kerül saját gyengeségeivel: ezt azonban le kell rázni magunkról, az erősségeinkre terelve a figyelmet. A coach azt javasolja, hogy forduljunk korábbi munkatársainkhoz, tegyünk fel nekik néhány kérdést, például ezeket:

  • Miben voltam a legjobb?
  • Milyen hatással voltam a napi munkára?
  • Milyen erősségeim vannak?

Ha megkapjuk a válaszokat, rendszerezzük őket témák szerint, majd készítsünk egy összefoglalót a visszajelzések alapján. Ez amellett, hogy segíthet az önbizalmunk helyreállításában, a következő állás megtalálása során is jól jöhet.

Találjuk meg a következő lépéseket!

Bár az elbocsátás kétségkívül egy pofon, ez egy olyan ütés, amiből fel kell állni, hiszen az élet megy tovább. A következő megfelelő munkahely megtalálásához vezető úton is több lépést meg kell tenni, így kezdjünk hozzá ezekhez. Például az elért sikereink listázásával, az önéletrajz frissítésével, a visszajelzések és ajánlások kérésével a korábbi kollégáktól és üzleti kapcsolatoktól. Nézzünk utána a potenciális következő munkaadónknak is, ismerkedjünk meg a céggel, amihez jelentkezünk!

Nem katasztrófa, hanem új lehetőség?

Rashmir Balasubramaniam vezetői coach véleménye szerint az elbocsátás gyakran a legjobb dolog lehet, hiszen a személyes fejlődés katalizátora lehet, és megadja a lökést ahhoz, hogy valami örömtelibb és teljesebb dolog felé mozduljunk el. Ha magunkévá tesszük ezt a gondolkodásmódot, akkor a munkaviszony megszüntetése tulajdonképpen nem tragédia, hanem egy furcsa köntösben érkező ajándék, amely ha az érzelmeinket megfelelően kezeljük, nagyon messzire juttathat.

Könnyű zavarba jönni, bűntudatot, frusztrációt vagy dühöt érezni, ha elvesztettük a munkánkat. De ha felismerjük, hogy az elbocsátások jelentős része cseppet sem személyes, az segíthet abban, hogy a jövőre, ne pedig a múltra koncentráljunk – vegyük körül magunkat pozitív emberekkel, gondoljunk az eddig leküzdött akadályokra, és emlékezzünk mindarra, amit már elértünk. Saját magunk hibáztatása helyett építsük az önbizalmunk, ezt pedig a potenciális következő munkaadó is észre fogja majd venni.

(Harvard Business Review)