„Meg kell érteniük az ország vezetőinek, hogy a gazdasági növekedést a vállalatok teljesítménye, és nem a különböző politikai machinációk okozzák” – ezzel a felütéssel mutatta be Szendrői Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke a szervezet legújabb javaslatcsomagját, amit a Kapitány István vezette Gazdasági és Energetikai Minisztérium, illetve a tárca irányítása alatt álló háttérintézmények (Exim, HIPA, HEPA, Magyar Fejlesztési Bank) elé terjesztenek megvitatásra.
Fotó: Facebook/Kapitány István
A cél, hogy a kormányváltással elindult új gazdasági korszakban minél több magyar tulajdonú vállalat legyen képes saját tudásra, termékre, márkára és értékesítési hálózatra támaszkodva a nemzetközi piacokon is meghatározó szereplővé válni.
Több korszak is lezárult a gazdaságban
Magyarország az elmúlt években egyértelmű növekedési korlátokba ütközött: a GDP már bő három éve messze alulmúlja a várakozásokat, és tavaly is gyakorlatilag egy helyben toporgott a gazdaság (0,5 százalékkal bővült éves alapon). Ez pedig egyáltalán nem csak a külső okokban keresendő.
Szendrői Gábor szerint jól látszik, hogy a munkaerő és a tőke oldalán is szinte teljesen kimerítettük azokat a lehetőségeket, amelyek az 1990-es rendszerváltozás után, illetve a 2010-es években még segítették a magyar gazdaság felzárkózását.
A munkaerőpiaci mutatókat tekintve csak a nők foglalkoztatottságban és a részmunkaidő elterjedtségében nem vagyunk ott a közvetlen európai élmezőnyben. Már az olcsó munkaerő sem jelent igazi vonzerőt. Egyes IT-munkakörökben például egy magyarországi fejlesztőmérnök teljes munkaerőköltsége megegyezik egy luxemburgi szakemberével – hozott egy példát az MGYOSZ alelnöke, aki egyben a Concorde MB Partners ügyvezetője is.
Emellett a külföldi működőtőke-beruházások (FDI) korszaka is lezárult: ezek a projektek világszerte zuhanórepülésbe kezdtek. Ráadásul a magyar cégek a nagy termelőberuházásokból – amelyek a 2020-as évek elején leginkább a távol-keleti gyárak érkezését jelentették – csak elvétve tudtak profitálni. A legmagasabb szintű, Tier 1-es magyar beszállítója a német Mercedesnek is csak elvétve akad, a BYD és a CATL esetében pedig sokkal rosszabb a helyzet.
„Gyakorlatilag Németh Miklós óta egyetlen magyar miniszterelnök sem kért az adott külföldi beruházótól olyan jelentős magyar beszállítói arányt, mint ami még ma is megfigyelhető a Suzukinál” – érzékeltette Szendrői Gábor.
Arról, hogy mennyire nehéz magyar beszállítóként bekerülni a hazánkba települt távol-keleti cégekhez, Szendrői Gábor már tavaly novemberben is beszélt a Klasszis Podcastban. A műsort itt hallgathatják, vagy nézhetik vissza:
Régi nóta, új köntösben
Ha a munkaerő és a tőke oldalán is gyakorlatilag elfogyott a további GDP-potenciál – itt még a Tisza-kormány által hazahozott, mintegy 10 milliárd eurónyi EU-s forrás jelenthet némi lendületet –, akkor a termelékenységre és a magyar hozzáadott érték növelésére kell helyezni a hangsúlyt. Ezt az elhatározást már sokszor hallhattuk a gazdaságpolitika éppen aktuális vezetőitől, érdemi változás azonban 2008 óta nem történt.
„Még mindig nagyon jelentős termelékenységi dualitás jellemzi a magyar gazdaságot. A Magyarországon működő külföldi és hazai tulajdonú cégek termelékenysége közötti olló az egyik legnagyobb az Európai Unióban”
– magyarázta az MGYOSZ alelnöke.
Közhely Magyarországgal kapcsolatban, hogy kicsi, nyitott gazdaságként az exportnak felbecsülhetetlen szerepe van. Ezt persze a statisztikák is visszaigazolják: a kivitel GDP-hez viszonyított aránya tartósan 80 százalék körül vagy afölött alakul, ami európai összevetésben is kiemelkedő. Önmagában azonban az export növekedése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaságban előállított hozzáadott érték is nő.
Szendrői Gábor háromféle exporttevékenységet különböztetett meg. Az első az „Audi-modell”, amelyben egy külföldi, multinacionális cég Magyarországon gyárt, jórészt az anyaországnál kedvezőbb költségszinteknek köszönhetően, majd az itt előállított terméket viszi ki a világpiacra.
A második az „alkatrészgyártó”, illetve beszállítói modell, ami Magyarországon alapvetően a német értékláncokba való betagozódást jelentette, és sok esetben olcsó, európai uniós támogatásokból megvalósult gépberuházási dömpinghez és ipari kapacitástöbblethez vezetett.
Szendrői Gábor szerint ezen a szinten is tovább kell lépni, a cél pedig az, hogy egy magyar tulajdonú cég saját technológiát és terméket értékesítsen a külpiacokon, ráadásul saját disztribúcióval.
Ugyanis hiába léteznek olyan magyar vállalkozások, amelyek több tucat külföldi országban értékesítik a termékeiket (például Hell Energy, BioTechUSA, 77 Elektronika Kft. stb.), az árbevételük nagyjából 30 százalékát elveszítik, mert független, nem pedig saját értékesítési hálózatra támaszkodnak.
Állami szerepvállalás, más hangsúlyokkal
Az MGYOSZ egy négy elemből álló javaslatcsomaggal állt elő. Az első lépés az önálló termék, nemzetközileg értékes tudás és innováció (lehetőleg szellemi tulajdonvédelemmel ellátva) kifejlesztése. Ehhez szükség van egy professzionális menedzsmentre. Harmadik lépésként jelentős erőforrásokat kell fordítani a termékhez kapcsolódó márka, brand felépítésére, megismertetésére. Végül pedig egy saját vagy kontrollált disztribúciót, külföldi értékesítési hálózatot kell felépíteni.
„Ezek egyikét sem tudja az állam a vállalkozó helyett megteremteni. Az alapvető versenyképességet és az első külpiaci eredményeket a vállalatnak a saját erejéből kell bizonyítania” – szögezte le Szendrői Gábor, hozzátéve, hogy természetesen az államnak is megvan a maga szerepe.
Ez azonban elsődlegesen a már versenyképes magyar tulajdonú vállalatok (tehát nem feltétlenül új cégeket kell felépíteni a semmiből) nemzetközivé válásának, valamint saját márka- és disztribúcióépítésének támogatása kell, hogy legyen, a Magyar Exportfejlesztési Ügynökségen (HEPA) keresztül.
Lapunk kérdésére Szendrői Gábor elmondta: jelentős fordulatot igényelne a szervezet működésében, hogy a kifektetések helyett a piacépítést segítse. Az MGYOSZ alelnöke szerint például el kellene érni, hogy a következő európai uniós költségvetési ciklusban a cégek ne csak betonra és gépekre ruházhassanak be, hanem a forrásokat márkaépítési célokra és a külföldi jelenlétük, piacépítésük erősítésére is költhessék. Ez hosszú távon lehet igazán jövedelmező, még ha rövid távon nem is feltétlenül jár látványos eredményekkel.
Az állam a nemzetközi vállalafelvásárlásokat is támogathatja, de erre szintén egy újfajta megközelítést javasol a szövetség. A közvetlen támogatás helyett az MGYOSZ olyan, az uniós szabályokkal összeegyeztethető garanciális és „first loss” típusú konstrukciók (amik a kezdeti veszteségekből adódó hatásokat tompítanák) kidolgozását tartja célszerűnek, amelyekben az állam a kockázatot részben átvállalja, de nem hoz üzleti döntést és nem válik tulajdonossá.
Saját magunk ellenségei vagyunk?
Szendrői Gábor „magyar sajátosságnak” nevezte, hogy akár Csehországgal vagy Lengyelországgal szemben idehaza inkább a külföldi gyártók termékeit preferáljuk a saját gyártmány helyett, például egy gyógyszertárban vagy egy élelmiszerboltban (ezzel a problémával már az előző kormány, élén Lázár Jánossal, is próbált megküzdeni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel).
Ez a tendencia a vállalatok közötti (B2B) értékesítésben ugyanúgy meglátszik: egy magyar cég előszeretettel választja inkább a külföldi, nagyobb márkaismertséggel bíró termékeket a hazainál. Az MGYOSZ alelnöke úgy véli, hogy első lépésben a kormányzat nyugodtan kommunikálhatná például a kórházak felé, hogy magyar cég által gyártott röntgeneket vagy gyógyszereket vásároljon a külföldi konkurens vállalat eszközei helyett.
Bár nincs annyira sok terület, ahol a magyar cégek által előállított termékek kifejezetten jobbak lennének, mint egy multinacionális versenytársé, „de ahol van, ott is inkább gálánsan átadjuk a lehetőséget” – fogalmazott Szendrői Gábor.
A szakértő az egészségipart emelte ki azon ágazatok közül, amelyek kifejezetten versenyképesek lehetnének külföldön is, és érdemes lehet a külpiaci jelenlétüket állami eszközökkel segíteni.
A várakozások a tetőfokukra hágtak
Szendrői Gábor szerint a kormányváltás óta tapasztalható egy felfokozott várakozás, ami miatt most sokkal pozitívabb fényben tűnik fel Magyarország, mint április 12-e előtt. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió versenyképességi problémái nem múltak el.
Ahol egyelőre biztosan látszódik egy pozitív külpiaci terjeszkedési lehetőség a magyar cégek számára a Tisza-kormányra kerülésével, az Ukrajna újjáépítése. Ehhez persze első körben az orosz-ukrán háború lezárására lenne szükség.
Az MGYOSZ célja, hogy a javaslataik eljussanak a magyar gazdaságpolitika vezetőihez, és párbeszéd induljon el a jövő lehetséges vállalkozástámogatási irányairól. A szervezet szerint a gazdaságfejlesztési politika sikerét a jövőben nem elsősorban a kiosztott támogatások, megvásárolt gépek vagy az exportáló cégek számával kell mérni, hanem azzal, hogy hány magyar vállalat növelte termelékenységét, lépett magasabbra a nemzetközi értékláncban, épített saját márkát és értékesítési csatornát, illetve vált több országban is tartósan versenyképes szereplővé.
„Magyarországnak nem egyszerűen több exportra, hanem több saját piacot építő és birtokló magyar vállalatra van szüksége”
– írja a szervezet, egyfajta üzenetként a következő évekre.
