A magyar gazdaság teljesítménye az előző választás óta nem tudott érdemben előrelépni. A 2022-ben ugyan a választási pénzszórás és a Covid utáni visszapattanás még érzékelhető növekedést hozott, azóta viszont hiába a hangzatos ígéretek, a magyar gazdaság behúzta a kéziféket. A 2023-as 0,8 százalékos mínusz után egy 0,6 százalékos plusz jött, majd tavaly ismét egy ehhez hasonló lehetett a növekedés. Óriási probléma, hogy a kormány előrejelzései évek óta köszönőviszonyban sincsenek a reálfolyamatokkal, miközben az általuk detektált egyik legsúlyosabb hátráltató tényező, a magas energiaárak sem kellene már, hogy visszafogják a növekedést.
Háború, háború, háború
Ha Orbán Viktor beszédeit hallgatja valaki, akkor nehéz nem észrevenni, hogy milyen sokszor hangzik el a szájából a háború szó, szerinte néhány más ok (mint Brüsszel vagy Ukrajna) mellett a magyar gazdaság problémáinak ez az elsődleges forrása. Politikailag persze sokkal egyszerűbb eltolni magáról a felelősséget, a másik oldalról viszont a szembenézés hiánya azzal fenyeget, hogy nem fogják a problémákat kezelni.
Az persze igaz, hogy a háború miatt 2022-ben komoly energiasokk volt, ami világszerte az infláció megugrásával és végső soron növekedési problémákkal járt. A kutatások és az empirikus tapasztalatok is alátámasztják: az energiaárak — elsősorban az olaj és földgáz — kulcsfontosságúak a modern gazdaságok számára. Az energiaárak hatása a gazdasági növekedésre több csatornán keresztül érvényesül:
- Termelési költségek és infláció: A magasabb energiaárak növelik a vállalatok költségeit, amit gyakran az árak növelésével vagy a profitmarzs csökkentésével ellensúlyoznak. Ez a 2022-es energiasokk után beigazolódott, hiszen később Európa-szerte mérsékelte a reál-GDP–növekedést, mivel csökkent a fogyasztói kereslet és befektetési kedv.
- Jövedelem-átcsoportosítás: Ez különösen a Magyarországhoz hasonló energiaimportőr országokban okoz problémát, hiszen ilyenkor romlik az úgynevezett cserearány. A gyakorlatban ez azzal jár, hogy a magas energiaárak jövedelemtranszfert (a korábbi aránynál nagyobb jövedelemáramlást) eredményeznek az importőröktől az exportőrök felé. Ráadásul ez nemcsak az energiaimportőr országokat sújtja, de általában véve a globális keresletet is csökkenti a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint. Ez különösen akkor erős, ha az árak tartósan magasak maradnak.
- Kitettség és volatilitás: Az olajár sok gazdasági mutatóval korrelál — beleértve az ipari termelést, kereskedelmi volumeneket és részvénypiacokat — ami azt jelzi, hogy az olajár sok szektorban szignifikáns hatással van a növekedésre.
Miután a magyar gazdaság ezer szállal kapcsolódik az Európai Unióhoz és a legnagyobb kitettséggel rendelkező járműiparon keresztül különösen Németországhoz, így kiemelten fontos, hogy mit mutatnak az EU-specifikus vizsgálatok. Az elmúlt negyedszázadban ezek azt jelezték, hogy az energiaárak hosszú távon befolyásolják a gazdasági aktivitást, különösen olyan országokban, ahol az energiaintenzív ágazatok nagy súlyúak.
Összességében az állapítható meg, hogy az energiaárak hatása ugyan nem lineáris vagy univerzális, de függ a gazdaság szerkezetétől, az energiaimport/importőr státusztól, valamint a politikai és monetáris környezettől. Ám a magyar gazdaság a szerkezete (amelynek alakulására az Orbán Viktor vezette kormányoknak volt a legnagyobb hatása) és a magas importhányad miatt erősen kitett az áremelkedések okozta sokkoknak.
Az orosz energia sem olcsó
Így a 2022-es energiasokk után hangoztatott állítás, mely szerint ez komoly növekedési, inflációs, sőt egyensúlyi problémákat is okoz(ott), teljesen valós volt. 2024-től kezdve ugyanakkor ennek önmagában egyre kisebb hatása volt, így az a kormányzati narratíva, hogy egy békekötés minden problémát megoldana, alaptalannak tűnik. Az energiaárak ugyanis tavaly már kifejezetten kedvező alakultak, a magyar GDP ezt mégsem igazolta vissza.
Ha igaz lenne ez a kormányzati narratíva, továbbá az az Orbán Viktor és Szijjártó Péter által tényszerűen soha nem igazolt állítás, mely szerint Moszkva az iránta kifejezett lojalitást olcsó energiával jutalmazza, akkor tavaly év elején tényleg repülőrajtot kellett volna venni, majd azt követően is szárnyalnia kellett volna a magyar gazdaságnak.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Amit azonban tavaly láttunk, az közelebb volt a talajba álláshoz, mint a szárnyaláshoz. Így valószínűsíthető, hogy egy esetleges ukrajnai békét követően sem fog száguldásba váltani a magyar GDP növekedése.
Békét nem, de olcsóbb energiaárakat hozott Trump
Pedig energiafronton a tavalyi év kifejezetten jól alakult. Donald Trump ugyan a magyar kormány által belengetett világbékét nem hozta el, de a tevékenysége érdemben hozzájárult a fosszilis energiahordozók áreséséhez. (Ennek később persze szinte biztosan lesznek környezetvédelmi következményei és addicionális költségei, ám a szakértői becslések olyan széles sávban szórnak, hogy ezt nem igazán lehet számszerűsíteni.)
A Brent olaj ára 2025-ben jellemzően 60-70 dollár/hordó között mozgott, ami nominálisan is jóval alacsonyabb, mint a 2010-es évek elején volt tapasztalható (például 2011-2014 között gyakran 100 dollár fölötti szinteken volt). Inflációval kiigazítva a 2010-es évek eleji szintekhez képest a Brent kifejezetten olcsónak számít.
Az európai piacon irányadó tőzsdei gázár (TTF), amelyhez egyébként Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter korábbi nyilatkozata szerint az oroszokkal 2021-ben megkötött hosszútávú gázszerződés árazása is kötődik, az év vége felé bőven 30 euró (MWh) csúszott, és az új évben is 26-28 euró/MWh közötti volt a jegyzés. Ez nominálisan némileg magasabb, mint a 2010-es években látott 15-20 euró közötti árszint, ám inflációval korrigálva már a hosszabb távú trendbe simul.
Mindez azt jelenti, hogy a kormány érvrendszere alapján a viszonylag alacsony energiaáraknak segítenie kellett volna a gazdasági növekedést, sőt, a kormány nagyvonalú rezsitámogatása miatt (amely így jóval kisebb összeget emésztett fel) az egyensúlyi adatokat sem kellett volna, hogy megborítsa. Hogy Orbán Viktor és csapata valamit nagyon rosszul csinál, azt jelzi, hogy a gyakorlatban ezzel szemben nem csak a GDP növekedése okozott óriási csalódást.
A múlt héten csütörtökön közzétett számok szerint ugyanis a hiány nemcsak az eredeti költségvetési törvényben szereplő számot múlta jelentősen felül, de a november végi módosítás során sem sikerült egy havi adatot helyesen előrejelezni, hiszen azt is meghaladta. Ezek a számok normális esetben felettébb aggasztó folyamatok lehetnének, ám a választás előtt 3,5 hónappal ismét azt támasztják alá, hogy hiába hoztak növekedésösztönző és megszorító intézkedéseket (számos adóemelést és azzal egyenértékű lépést), a kormány képtelen kontrollálni és érdemben befolyásolni a magyar gazdasági folyamatokat.
