Bonnie Parker törékeny teremtés volt, alig 150 cm magas, és 45 kilónál nem nyomott többet. Tizenhat évesen már férjnél volt, rosszul sikerült házasságát sohasem bontották fel, halála napján is karikagyűrűjét viselte. (Férjét 1937-ben lőtték le, amikor szökni próbált a börtönből.) Középiskolás korában tehetségről árulkodó fogalmazásokat írt, és nem érte be azzal, hogy negyedosztályú italmérésekben legyen felszolgáló. Clyde "Champion" Barrow, ahogyan magát nevezte, gyors beszédű bűnöző volt, aki kezdetben piti rablásokat követett el, gyűlölte a szegénységet, és szeretett volna híres és gazdag lenni.
Végzetes találkozásuk időpontja: 1930 január 5., a nagy gazdasági válság időszaka. Clyde ekkor 21 éves volt, Bonnie 19, és egy börtönbüntetését töltő gyilkos felesége. Első látásra megigézték egymást, mégsem tölthettek együtt sok időt: a férfi néhány nappal később egy korábbi ügyéért börtönbe került, ahonnan a Bonnie által becsempészett pisztollyal szökött meg. Elfogták, újra bebörtönözték, s csak két év múlva került feltételesen szabadlábra. A szerelmespár ekkor feladta a polgári élet minden látszatát, halálba vezető útjukat erőszak és bűn szegélyezte.
Hamarosan csatlakozott hozzájuk Clyde bátyja, Buck, annak felesége, valamint egy régi barátjuk. Az öttagú csapat üzleteket és bankokat rabolt ki, és ha úgy hozta a szükség, habozás nélkül gyilkolt. (Nagyon sikeresek nem voltak, a rablások során soha nem zsákmányoltak 1500 dollárnál többet.) A rendőrség két éven át bottal ütötte a nyomukat, szerencsével és leleménnyel minden helyzetből kivágták magukat. A gazdasági válság sújtotta Amerikában nap mint nap az újságok címoldalára kerültek, milliók láttak bennük népi hőst, afféle gépesített Robin Hoodot. 1933 júliusában Buck halálos lövést kapott, feleségét elfogták, a "csapat" harmadik tagja néhány hónappal később került rendőrkézre.
Bonnie és Clyde kettesben folytatta. 1934 elején országos szenzációt keltett, amikor betörtek egy texasi börtönbe, és öt foglyot kiszabadítottak, a tűzharcban egy börtönőrt agyonlőttek. A hajszába ekkor már az FBI elődszervezete, a szövetségi szintű bűnügyekkel foglalkozó Nyomozóiroda is bekapcsolódott, ügynökök egész serege gyűjtötte róluk az információkat.
A páros 1934. május 23-án reggel esett csapdába, miután a nyomozók pontos értesüléseket szereztek hollétükről. Ford V8-as gépkocsijukat Clyde vezette, Bonnie éppen egy szendvicset majszolt, amikor egy elhagyatott útszakaszon szakasznyi rendőr zúdított rájuk golyózáport az út menti bokrokból. Pillanatok alatt 150 lövés dördült el, ezek közül 50 célba talált, s mindkét bűnöző azonnal meghalt. A páros mindenre fel volt készülve, a preparált Fordból mintegy tucatnyi lőfegyver és ezernél több lőszer került elő.
A holttesteket Dallasban tették közszemlére, majd kívánságuk ellenére külön temették el őket, Bonnie-t 20 ezren kísérték utolsó útjára. A hatóságok haláluk pillanatában 15 emberöléssel, tucatnyinál több bankrablással, autólopással gyanúsították őket, áldozataik között több rendőr is volt, akikkel igazoltatás vagy menekülés közben végeztek. Bonnie és Clyde halála az amerikai bűnözésben egy korszak végét is jelentette: az egyre korszerűbb eszközökkel felszerelt, az egész országra kiterjedt hatáskörrel felruházott FBI hónapokon belül "közellenségek sorozatával (John Dillinger, Pretty Boyd Floyd, Baby Face Nelson) végzett.
Bonnie és Clyde legendája azonnal megszületett. Henry Ford hirdetésekben használta fel azt a levelet, amelyben Clyde dicsérte a meneküléshez használt Ford V8-as gépkocsit, írtak róluk zenét és könyvet, Hollywood többször feldolgozta a témát. A legnagyobb sikert az 1967-ben Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével készült film érte el.
Az amerikai RR Aukciós ház 2012-ben százezer dolláros kikiáltási áron kínálta eladásra azt a 45-ös Coltot, amelyet Clyde Barrow az övén hordott, illetve azt a 38-as Coltot, amelyet Bonnie Parker orvosi ragtapasszal erősített a belső combjára (a nők lábát motozásnál akkoriban csak kívül tapogatták meg), továbbá Bonnie kozmetikai dobozát és egy óráját, ezeket végül 504 ezer dolláron ütötték le. (A nyolcvan évvel ezelőtti rajtaütés résztvevőinek jutalmul megengedték, hogy a bűnözők néhány személyes tárgyát megtartsák, így kerültek a tárgyak az üldözők parancsnokához, majd leszármazottaikhoz, akik áruba bocsátották őket.)
MTI
