Jocó bá, ahogy a legtöbben ismerik a pedagógus szakmában, - tanárok, diákok, és az olvasók -, a WMN-en írt rendszeresen a tanárokkal kapcsolatos aktuális történésekről, most azonban búcsúzkodik.
Mint írja, hónapok óta készült erre.
"Hivatalosan ugyanis LEmondtam a tanári pályáról, mert ez a jogi kifejezés erre a procedúrára. Az, hogy a lelkemben mi zajlik mindeközben, az a jogot és a jogalkotót nem érdekli. Ahogy az sem, mi lesz a gyerekekkel, az oktatással. Ezt erőszakkal le kellett hogy nyomják a torkunkon, és meg is tették" - teszi hozzá.
Márciusban, amikor kijött a státusztörvény tervezete, végiolvasta az egészet, s már akkor cikket írt róla, hogy mi a baj vele.
Közben azt érezte, hogy szorít a mellkasa, nem kap levegőt, meg fog fulladni. Akkor még nem tudatosult benne, hogy ez az egész mennyire mélyen érinti. Másnaptól kezdődött egy körülbelül egy hónapos mélyrepülése, visszatért a pánikbetegsége, sokszor lett rosszul, majd hetekig szédült, sokszor menni is alig bírt. Félt, rettegett, hogy mi ez, mígnem rájött, hogy ezt bizony a törvény okozza.
Ekkor döntötte el, hogy ha a törvény jön, akkor ő megy.
"Igen, nekem tényleg az életem a tanítás, valódi szenvedély. Gyerekkorom óta ezt szerettem volna, ez volt az álmom, és az elmúlt tíz évben teljes erőbedobással csináltam. És most vége ennek vége" - írja.
Folyamatos depressziós hangulatban teltek el az elmúlt hetek, de mint írja:
"Azt a szeretetet, amit az utolsó két hétben kaptam a diákoktól, egy életre magammal viszem".
"Miután az osztálya meglepetéssel búcsúzott tőle, az évzáró napján, bizonyítványosztáskor mindenkinek egy személyesen írt levelet nyújtott át: róla, rólunk, az elmúlt éveinkről. Teljesen őszintén, szívből írtam meg nekik, és láttam, hogy ez most a legtöbb, amit adhattam nekik. És adok is nekik, továbbra is, csak már máshogy, más minőségben" - teszi hozzá.
