A közelmúltban ismertette az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége a vele együttműködő önkéntes nyugdíjpénztárak és egészségpénztárak első negyedéves eredményeit. Hogyan értékeli a teljesítményüket?
Meglehetősen felemás a kép. Kezdjük a kedvező eredményekkel. Az érintett önkéntes nyugdíjpénztárak, valamint az egészség- és önsegélyező pénztárak a mostani alacsony kamat- és hozamkörnyezethez képest az elmúlt negyedévekhez hasonlóan kimagasló, 8,5, illetve 6,4 százalékos vagyongyarapodást értek el éves szinten. Így az önkéntes nyugdíjkasszák vagyona már megközelíti az 1200 milliárd forintot, az egészségkasszák pedig 47 milliárdnál tartanak. Az is látható, hogy a tagok kasszákba vetett bizalma töretlen, ezt jelzi, hogy az egyéni befizetések az önkéntes a nyugdíjpénztáraknál több mint 10 százalékkal, az egészség- és önsegélyező pénztáraknál pedig több mint 50 százalékkal nőttek, ami kimagasló eredmény. A pénztártagok az egyéni befizetéseikkel az első negyedévben is egyértelművé tették, hogy a pénztári megtakarítást tartják az egyik legjobb megtakarítási formának. A másik oldal, a munkáltatói oldal befizetéseiről azonban már nem mondható el ugyanez. Sőt!
Ez mit jelent?
A munkáltatói befizetések az önkéntes nyugdíjkasszáknál közel 8 százalékkal, az egészség- és önsegélyező pénztáraknál pedig 35 százalékkal zuhantak. A munkáltatói befizetések drasztikus csökkenését a béren kívüli juttatásoknál történt átalakítás, azaz a cafeteriarendszer idei módosítása okozta. A munkáltatói befizetéseket ugyanis a tavalyi 34,22 százalékkal szemben közel 44 százalékos elvonás terheli. Ennek eredőjeként és ezzel párhuzamosan a tagok egyre inkább magukra vannak utalva. Az egészségkasszáknál például a pénztártagok egyéni befizetései az eddigi évektől eltérően az első negyedévben meghaladták a munkáltatói befizetéseket. 50 százalékos növekedésről beszélünk éves szinten.
Kravalik Gábor, az ÖPOSZ elnöke (ÖPOSZ)
A munkáltatói befizetésekre utaló kiábrándító számok hogyan hatnak az öngondoskodási piacra és a pénztári szektorra?
Az öngondoskodás fontossága ma már talán nem is kérdéses. Ez egy rendkívül fontos téma. Elöregedő társadalomban élünk, az egészségben töltött aktív és idős évek, az időskori anyagi biztonság mindenkinek fontos. A tagok egyéni befizetésekre fordítható mozgástere azonban véges, azaz – bár látjuk, hogy törekszenek rá – csak korlátozottan tudják pótolni a munkáltatói befizetések kiesését és felméréseink szerint sokan még bele sem vágtak a megtakarításba. Pedig a Századvég Gazdaságkutató tavalyi tanulmánya szerint a nyugdíj összegének munkabérhez viszonyított arányát mutató, úgynevezett helyettesítési ráta a jelenlegi 72 százalékról 2040-re 40 százalékra csökkenhet.
Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjba vonuláskor a korábbi bérünkhöz képest drasztikusan kisebb bevételre, nyugdíjra számíthatunk. Az aktív dolgozókra jutó nyugdíjasok számát jelző, úgynevezett függőségi ráta ráadásul 2060-ra a duplájára nőhet.
A kedvezőtlen kilátások miatt a munkáltatói támogatásának nagymértékű csökkenése hosszabb távon nagyon súlyos problémát okozhat, annál is inkább, mert a jövő nyugdíjasait jelentő fiatalok nem igazán akarnak takarékoskodni.
Sokuknak pénze sem nagyon van erre…
Éppen ezért lenne fontos, hogy a munkáltató támogassa a pénztári megtakarítást. A munkáltatói befizetések elmaradása, csökkenése miatt lényegében magukra maradnak a takarékoskodók. Hiába van meg a hajlandóság, ha úgy érzik egyszerűen nincs rá pénzük. A munkáltatók révén viszont azok is megismerkednek a pénztári megtakarítás lehetőségével, előnyeivel, akikben másként fel sem merülne, hogy félretegyenek a jövőjükre. Akik pedig munkáltatójuk hatására belevágnak a spórolásba, már könnyen megértik, hogy havi párezer félretett forint is számít, főleg hosszú távon. Sajnos azt is látjuk, hogy a fiatalok munkáltatói támogatás hiányában egyáltalán nem vagy csak későn kezdenek el pénztárakban előtakarékoskodni, pedig minél előbb kezdi ezt meg valaki, várhatóan annál nagyobb összegre tehet szert idősebb korára.
A pénztárakban most melyik korosztály mekkora megtakarítással rendelkezik egyénekre vetítve?
A jelenleg az egy főre eső átlagos vagyon 24 éves korban lépi át a 100 ezer forintos határt, a 33 éveseknél már 500 ezer feletti, a 40 évnél idősebbeknél pedig 800 ezer forintot meghaladó megtakarításról beszélhetünk. Az átlagos vagyon a teljes tagságra vetítve 1,1 millió forint.
Mit javasol az ÖPOSZ a munkáltatói befizetések felpörgetésére, ezen keresztül a pénztári és öngondoskodási piac élénkítésére?
Ahogy jeleztem, a munkáltatói befizetések a cafeteriarendszer átalakítása miatti adóteher-növekedés miatt estek vissza komoly mértékben. Ezzel kellene valamit kezdeni, mégpedig minél előbb, ellenkező esetben borús jövő vár ránk. Szükség van a munkáltatói befizetések fellendítésére: arra, hogy a munkáltatók a mostaninál kedvezőbben támogathassák a dolgozók pénztári megtakarítását.
Így a munkáltatók kisebb összeggel, de változatlanul szigorú adózási szabályokkal tudják a munkavállalóknak a korábbi juttatás összegét biztosítani, rendszerszinten és összességében a korábbival egyező körülményeket biztosítva a mellett, hogy a közös vállalás tovább erősíti az öngondoskodás eszméjének terjedését is.
Az ÖPOSZ szerint megoldás lehet, ha munkáltatók – jelenlegi, változatlan, kedvezőtlenebb adósávban maradva, így ezen feltétel mellett nyújtott - pénztári hozzájárulását a munkavállaló egyéni befizetéssel kiegészíti, akkor - a közös vállalásra tekintettel- a pénztártagnál a vállalati befizetések is egyéni tagdíjnak minősüljenek, így azokra is kiterjedne bizonyos mértékben a magánszemélyek által igénybe vehető adókedvezmény.
Így a munkáltatók kisebb összeggel, de változatlanul szigorú adózási szabályokkal tudják a munkavállalóknak a korábbi juttatás összegét biztosítani, rendszerszinten és összességében a korábbival egyező körülményeket biztosítva a mellett, hogy a közös vállalás tovább erősíti az öngondoskodás eszméjének terjedését is.
Kravalik Gábor, az ÖPOSZ elnöke (ÖPOSZ)
Van ezen a téren valami eredmény? Ígéret vagy konkrét változás?
Jövőre várhatóan javulhat a helyzet, a pénztári juttatások adóterhe 2018-tól a járulékkedvezmény miatt a jelenlegi közel 44 százalékról alig több mint 41 százalékra csökkenhet. Ennek eredményeként a pénztári megtakarításokkal szemben a cafeteriarendszerben lévő versenytárs, a készpénzcafeteria és a SZÉP-kártya adóelőnye a mostani 9,44-ről 7,08 százalékra mérséklődhet. Bár ez kedvező irány, megítélésünk szerint további lépésekre is szükség lenne. Például arra, ahogy említettem, hogy a juttatás nettó értékét a tag számláján az új kedvezmény is támogassa. Ez lehetővé tenné, hogy a pénztári megoldások, megtakarítások ténylegesen versenyképessé válhassanak.
Van esély erre az újabb kedvezményre?
Nagyon bízunk benne. Úgy látjuk, hogy a jogalkotók felismerik az öngondoskodás, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztári, valamint egészség- és önsegélyező pénztári megtakarítások támogatásának jelentőségét. A nyugdíj- és egészség célú előtakarékosság ideális esetben ugyanis háromszereplős történet. Nem arról kell hogy szóljon, vajon egy munkavállaló akar-e megtakarítani. Az államnak és a munkáltatóknak is szerepet kell ebben kapniuk, vállalniuk, éppúgy, mint az egyéni megtakarítóknak. Megfelelő kedvezményrendszerrel a munkáltatói befizetéseket emelkedő pályára lehetne állítani. Az ösztönzés hatására pedig az alsó középosztály tagjai is motiváltak lennének a pénztárakba való belépésre és – lehetőleg már pályakezdőként - megkezdhetnék a takarékoskodást. Arról nem beszélve, hogy az öngondoskodási, ezen belül a pénztári szektor bővülése közvetve még a belföldi állampapír-vásárlásoknak is lökést adhatna.
Az esetleges jövőben életbe lépő további kedvezmények mellett miért érdemes a pénztárakat választani?
Számos tényező szól mellettük. Többek között az, hogy a pénztári megoldások teljes körű megoldást biztosítanak az emberek számára az öngondoskodásban. Ez azt jelenti, hogy idős korban a nyugdíjat ki lehet egészíteni a nyugdíjkasszában felhalmazozott pénzzel. Emellett egészségesen, az egész család szükségleteiről – például gyerekeink gondozásáról, iskolázásáról, de akár idős szeretteinkről vagy lakhatásunkról - gondoskodva lehet várni az idősebb kort, és nyugdíjasként is használni az egészségpénztári megtakarításokból finanszírozott szolgáltatásokat. A pénztári megtakarítás ráadásul alacsony költségekkel fenntartható, rugalmas, és 20 százalékos, akár 150 ezer forint mértékű adókedvezmény vehető igénybe az egyéni befizetések után.
mfor.hu
