Ami Golman szerint azt jelenti, hogy a szűrésünk szinte hermetikus, az információs világban csak azokat az információkat hisszük el, amelyekben hinni akarunk: "Elszaladunk az olyan impulzusok, információk, hírek elől, amelyek várhatóan nem felelnek meg az ízlésünknek, gondolkodásunknak, hitünknek, előítéleteinknek. S közben az is kiderül, hogy a ránk zúduló információk tömegét nem azok hatalmas mennyisége okán, hanem az információk várható tartalma, üzenete alapján szűrjük. Inkább elolvasunk milliónyi teljesen egyforma tartalmú olyan hírt, kommentárt, amely vélt vagy valós igazunkat tükrözi, mintsem egyetlen olyat, ami hitünket, véleményünket – esetleg jó érvekkel – összezúzhatja. Jellemzően csak azokra a portálokra kattintunk és azokat a cikkeket olvassuk el, amelyek a saját álláspontunkat, véleményünket támasztják alá. A világszemléletünknek előre sejthetően ellentmondó nyilatkozatokat, híreket, portálokat bojkottáljuk, szabályosan menekülünk előlük. Félünk ugyanis szembesülni a tőlünk eltérően, alapvetően másként gondolkodók esetleges igazságaival. Ugyanakkor hiteles bizonyítéknak fogadunk el megkérdőjelezhető, homályos forrásokból származó információkat, informátorokat, ha azok üzenete megfelel vágyainknak, elképzelésünknek, érdekeinknek."
Golman bizonyítottnak tartja a kutatásaik alapján, hogy "az emberek egyre nagyobb hányada, egyre több esetben teszi azt, amit a strucc: a homokba dugja a fejét. Ha a mai ember valamit nem akar meghallani, meglátni, akkor egyre szélesebb lehetőségekkel élheti ki vágyát arra, hogy azt a valamit ne is hallja, ne is lássa meg. Az általunk végzett felmérések, interjúk, kutatások eredményei annak tudományos alapon történő kimondásához szolgálnak igazolásul, hogy az ember viselkedését – például azt, hogy milyen alapon és miként fogad be vagy taszít el magától alapvető információkat – az előítéletei, a hitei motiválják."
A „struccpolitika” űzése elképesztő károkat képes okozni a pénzüket, tőkéjüket, befektetéseiket egyedül, szakemberek közreműködése nélkül intézők számára. Milliónyi tapasztalatot gyűjtöttek erre vonatkozóan a viselkedéskutatók a 2007-2008-as válság idején és azóta is, minden egyes tartós piaci lejtmenetkor.
Árfolyamesések idején viszont az emberek többsége bele se néz a fájdalmas tényeket sejtető kimutatásokba. Retteg tőlük. Ami még nagyobb bajt hozhat a kisember fejére, hogy nem csupán bojkottálja ilyen helyzetekben a feltételezetten kellemetlen információkat, hanem azokat is „mesterien” kerüli, amelyek pedig visszaterelhetnék őt a realitások világába. Ilyenkor az a jellemző, hogy az ember nem hajlandó szembesülni olyan szakértői javaslatokkal, kommentárokkal, cikkekkel, amelyek nem az illúzióit, az álomvilágát erősítik, hanem a valós helyzet további rosszabbodását sejtetik. Holott ezek az írások, műsorok, elemzések akár jó tanácsokkal szolgálhatnának a kiutat illetően.
Golman arról is beszél az interjúban, hogy kimutathatóan egyre nagyobb kockázatokat teremt az a globálisan terjedő jelenség, hogy egymáséhoz hasonló hitben, azonos előítéletek foglyaiként élő emberek kritikus nagyságot öltő tömegei – a saját magukra szabott közösségi portálok, hálózatok létrehozása, kizárólagosan az ő vágyaikat, elvárásaikat kiszolgáló médiumok, sajtótermékek, tévé- és rádióadók, internetes site-ok beengedése, minden más kiszűrése révén – egy belterjes, úgynevezett alternatív tényeken és híreken alapuló világot kreálnak maguk körül. A bajt tetőzi, hogy önérdekből az úgynevezett alternatív tények – értsd a hamisítások, a hazugságok – világát akarja egyre több helyütt kiszolgálni a valós politikai hatalom. Ez óhatatlanul együtt jár az egzakt tudományos eredmények kétségbevonásával, illetve az áltudományok, sarlatánok felértékelésével.
Példaként pedig a globális felmelegedés tagadását hozza, amely ha győzedelmeskedik, "beláthatatlan következményei lesznek a valós világgazdaságra, a valós világpolitikára."
mfor.hu
