A héten már írtunk a hazai adóékről, amely a második legmagasabb Európában.
Most egy másik vetületét vizsgáljuk meg a hazai és az európai adórendszernek, mégpedig a munkavállalói terhek mértékét az átlagbér 50 százalékát kereső dolgozók esetében. Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete tavaly 237 736 forintot tett ki, amelynek fele 118 868 forint. A munkavállalói terhek (szja és járulékok) mértéke 34,5 százalék itthon, amely a példánkban szereplő fizetés esetén 77 739 ezer forintos nettó jövedelmet jelent egy gyermektelen dolgozó esetében. (A teljes adóék 49 százaléka a munkaadót terhelő további 32 045 forinttal együtt jön ki, ami a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást és a 27 százalék szociális hozzájáulási adót jelenti).
Ha európai összevetésben vizsgáljuk az arányokat, akkor hazánk a második helyen áll Dánia (35,06 százalék) mögött, minket Németország és Belgium követ. A legbőkezűbb állam ebben a tekintetben Írországban, Portugáliában és Spanyolországban van.
Ha viszont megnézzük, hogy egy gyermektelen, az átlagbér 50 százalékát kereső ember esetében 2008 és 2014 között hogyan változott a munkavállalói teher mértéke, akkor kiderül, hogy ebben a tekintetben továbbra is messze az „élen állunk” az adójóváírás kivezetése következtében. Ha az elmúlt 6 évet nézzük, a legtöbb ország inkább mérsékelni igyekezett ezeket a tételeket, de olyan ország nem létezik, ahol 10 százalékpont felett nőtt ez a mérték, kivéve minket.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Eurostat egyes országokra vonatkozóan nem közölt még 2014-es adatokat, de ez a végeredményen valószínűleg mit sem változtat. Romániában például 2008 és 2013 között 1,9 százalékponttal nőtt a bruttó bérből történő elvonás nagysága, Bulgáriában 0,09-cel csökkent. Lettországban szintén nagymértékben 5,06-tal nőtt, de még ez is elmarad a hazaitól.
Az alacsony keresetűek adóterhe egyébként 2011-ben kezdett el növekedni az adójóváírás fokozatos kivezetése miatt, majd 2012-re érte el jelenlegi 34,5 százalékos szintjét.
Élbolyban a gyerekesek esetében
Merőben más képet kapunk, ha a 2 átlagbért kereső 2 gyerekes családok helyzetét vizsgáljuk. Magyarország az Eurostat által számított 25,21 százalékos elvonással a középmezőnyben foglal helyet.
Ha pedig a változást nézzük ugyancsak 2008 és 2014 között, akkor előkelő helyen állunk, hiszen 6,22 bázisponttal hazánkban csökkent legnagyobb mértékben az említett családokat súlytó adó- és járulékszint. Emögött főként a családi adókedvezmény bevezetése áll, de az szja csökkenése is mérsékelt a terheken a válság óta.
Mi a helyzet az átlag felett keresőkkel?
Hogy teljes legyen a kép, megnéztük a szintén gyermektelen, de az átlagbér 167 százalékát keresők munkabérterheit is. Tőlünk nyugatabbra ezeket az embereket már lehet jómódúnak hívni, ami meg is látszik az adó és járulékteher arányán is.
Magyarország azzal a számmal, amellyel a szegények esetében az élbolyban végzett, most "csak" a középmezőnyben szerepel, vagyis tőlünk nyugatabbra komolyabban veszik a progresszív adóztatás intézményét. Hogy az egykulcsos adó mit eredményezett, azt a következő grafikonon szemléltetjük.
A munkavállalói terhek 10,6 százalékos csökkentésével Magyarország ismét "előkelő" helyet szerzett. Vagyis tényleg nincs még egy olyan ország az Unióban, amely a gyermektelenséget és a szegénységet olyan mértékben büntetné, mint Magyarország.
Szász Péter
mfor.hu
