A cikk konkrét szegregátumok programjait - jászapáti Dankó telep, Mátraverebély, a gyöngyösi Duranda telep - veszi sorra helyszíni riportjában, amelyben a program statisztikáit is elemzik. A riport szerint az eredmény siralmas: a házak romosak, víz és áram nincs, az emberek élete kilátástalan.
2013-ban indult a komplex telepprogram, összesen 55 településen egyenként majdnem mindenhol 150 millió forintért. Balog Zoltán még államtitkárként jelentette be, hogy soha nem látott összeg jut a telepekre, amiket nem egyszerűen ledózerolnak, hanem egyszerre kezelik majd az ott élők szociális, képzési, egészségügyi és munkanélküliségi problémáit.
2010-ben az akkor még létező Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél ugyanis felmérték, mi a helyzet a magyarországi telepeken. Kiderült, hogy
az országban 1633 szegregátum van (ahol a lakosok legalább felének nincs rendszeres jövedelme, illetve legfeljebb nyolc osztályt végzett),
- itt összesen több mint százezer ember él,
- a települések negyedében van szegregátum,
- többségük falvakban található,
- az Észak-Alföldön minden második településen van ilyen.
A komplex telepprogramok három éve véget értek, de ezekben a hónapokban indulnak az újabbak, még több helyen, még több pénzből. 95 önkormányzat nyert a Szegregált élethelyzetek felszámolása című pályázaton, sokan közülük majdnem 200 millió forintot. Ezt egészítik ki a hasonló összegű, infrastrukturális fejlesztést célzó telepes pályázatok, amelyek 77 településre jutnak el.
Ezzel a két pályázattal több mint 30 milliárd forint jut telepekre a következő három évben.Kerecsenden és Ópályiban például úgy döntöttek, inkább nem is kérnek belőlük. Kerecsenden többek közt azért sem, mert a többségi lakosság a tíz évvel korábbi telepprogram kudarca miatt feleslegesnek érezte volna az újabb elköltött milliókat.
A kerecsendi egy a sok szegregátum közül, ahol nincs látszata az elköltött pénznek. A legtöbb magyarországi telep lakói ma is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint régen: a házaik romosak, nincs se áramuk, se vizük, se jövőképük. Ezek generációk óta meglévő gondok, igazságtalan lenne elvárni, hogy néhány év alatt megoldják őket.
Mindenesetre az eredmények elég kiábrándítóak. Az abcug cikkében a jászapáti projekt dokumentációjából vett adatsor szerint mindössze hárman tudtak fél éven belül legalább három hónapot munkában tölteni. A város 2017-ben frissített Helyi Esélyegyenlőségi Terve szerint 2016-ban ugyanúgy 568 nyilvántartott álláskereső élt a városban, mint 2012-ben. Igaz, csökkent a 21-25 éves álláskeresők száma (114-ről 80-ra), valamint a tartósan munkanélküliek aránya a regisztrált álláskeresőkön belül (54-ről 36 százalékra).
Megítélés kérdése, hogy ez elegendő eredménynek számít-e úgy, hogy oktatásra több mint 13 millió forint ment el. Ez egy elég kis része a 150 milliónak, amelynek 42 százalékát bérre és járulékokra költötték. Ennél is beszédesebb, hogy a cikk összesítése szerint,
ha összeadjuk a telepieknél közvetlenül hasznosuló tételeket (oktatás, rendezvények, épületek), az összes elköltött pénz 20 százalékát kapjuk.
A programok azonban sok deficittel indultak. Túl sok az adminisztráció, a minisztérium szigorúan ellenőrzi az elszámolást, és az utolsó fakockáról is bekéri a számlát, a telepiektől senki sem kérdezi meg, javult-e bármit az életminőségük. “Csak az számít elvégzett munkának, ami alá van íratva. Ha beszélünk egy telepi lakossal, le kell írni, hogy mit beszéltünk vele, és ez csak akkor érvényes, ha aláírta a szociális munkás, a lakos, mindenki. Ha rendezvényt, workshopot tartunk, fényképezni kell. Ha három ember összejön, akkor már le kell fotózni háromszor. Szoktunk is nevetni, hogy ez nem a Facebookra megy, hanem a minisztériumba, tessék mosolyogni!” – mondta az abcugnak egy korábbi komplex telepprogram vezetője, aki idő híján odahaza szokta elvégezni a papírmunkát.
“Nagyon bosszantó lesz az adminisztráció, ezt szeretném mondani. De nem kell megijedni. Mindenhová kell jelenléti ív, minden egyes programelemről beszámolót kell írnunk, és mindenről kell majd fotó is. Külön leírást fogok nektek készíteni erről”.
A másik óriási gond, hogy nincs elég szociális munkás, akiket ezekben a programokban foglalkoztatni kellene: ők végeznék pedig a munka legnagyobb részét. Nincs lehetőségük válogatni, ha valaki horogra akad, kénytelenek alkalmazni. A valóban jó, szakképzett szociális munkások pedig akár több projektben is kénytelenek dolgozni, "természetesen" alacsony bérért, akár napi 100 kilométert is ingázva.
A projektektől a közösségek életminőségének javulását is várták, de ebből sem sok minden valósult meg, sőt. A Dankó telepen az út ugyanolyan borzalmas állapotban van, mint a program előtt: a mentő sem megy rá, kézben kell kivinni a beteget. A legfőbb gond azonban a az egyre terjedő droghasználat. A helyi szakembereknek fogalmuk sincs, mit lehetne kezdeni ezzel a problémával. A meglevő prevenciós programok haszontalanok, a rendőrséghez is hiába fordulnak, mert ezek a drogok nincsenek tiltólistán.
Mátraverebélyen a legsikeresebb programok a képzések voltak, a nyolc osztály elvégzése mellett a résztvevők az alapoktól indultak: megtanulták, egyáltalán mit kell beírni a Google-be, ha állást keresnek. Megtanultak önéletrajzot írni, ez a fiatalabbaknak segített. Volt kommunikációs képzést: mit, hogyan kell elintézni, hogyan kell megjelenni egy hivatalban.Az viszont nehézséget okozott, hogy a telepprogramban nem járt képzési támogatás az 5-6-7-8. osztályos képzésben résztvevőknek, a program csak a vizsgadíjakat finanszírozta. Így aztán volt, aki inkább beiratkozott máshová, ahol 40 ezer forintot kapott.
A kétes eredmények nem befolyásolták a döntéshozókat: az ezekben a hónapokban induló, összesen 30 milliárd forintos telepes pályázatokkal minden eddiginél nagyobb összegek jutnak a szegregátumokra. Ráadásul a forrásnövekedés mellett némi koncepcionális változás is látszik a kiírásokban. A 45-200 milliós felzárkóztató, integrációs programokhoz csatoltak egy 15-200 milliós infrastrukturális részt is, ami már a komplex program idején is létezett, de sokkal kisebb léptékben. Így elvileg most már élhetőbbé tehetik a telepeket, fejleszthetik az önkormányzati tulajdonú lakásokat, de ami a legfontosabb:
új szociális lakásokat építhetnek, ahová kiköltöztethetnek néhány telepi családot.Érthető módon ez okozza a legtöbb konfliktust, ahogy Kerecsenden és Ópályiban is láttuk. A felháborodás forrása részben az, hogy a többségi lakosság egy része nem szeretné, ha romák költöznének a szomszédságukba. De az új pályázatokkal alapvetőbb problémák is vannak.
“Nincs két egyforma telep. Vannak köztük öt házból álló, egészen apró telepek és óriási, több ezer fős szegregátumok is. Ezeket nem lehet ugyanazzal a telepfelszámolási programmal kezelni” – mondta Béres Tibor, a roma integrációval foglalkozó Autonómia Alapítvány munkatársa,aki szerint sokkal rugalmasabban kellene osztani a támogatásokat. “Több lépcsős eljárásra lene szükség, ehelyett most kétszer 200 millió forintra kell pályázni, akármekkora telepről is legyen szó”.
A sikerhez az elhivatottság mellett olyan szakmai tudás is kell, ami a legtöbb településen nincs meg, épp ezért bízzák a pályázatok megírását is pályázatíró cégekre. Nekik viszont általában nincs helyi beágyazottságuk, nincsenek tisztában a helyi szükségletekkel, és inkább arra figyelnek, hogy megfeleljenek a bürokratikus elvárásoknak. Így papíron jó munkát végeznek, és végül megkapják az őket illető pénzt. A minisztérium ezt azzal próbálja ellensúlyozni, hogy kötelezővé teszi például a közmeghallgatást, ami elvileg a helyi igények érvényesülését szolgálja. Más kérdés, hogy a jegyzőkönyvek valódiságát, vagy hogy ténylegesen mi történik egy ilyen közmeghallgatáson, senki nem ellenőrzi.
Béres szerint sokkal jobban működnének a pályázatok, ha
- az első egy-két évben csak a helyi stábot képeznék, érzékenyítenék a többségi lakosságot és felmérnék, kivel lehet együttműködni a telepen,
- ezután egy rugalmas, sokféleképpen felhasználható támogatási környezetben készítenék el a telepprogram szakmai tervét, de ezt is csak akkor, ha már úgy látnák, hogy a helyiek készen állnak rá.
A szegénység és/vagy társadalmi kirekesztődés szempontjából a gyermekek, a fiatalkorúak, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a roma származásúak a legveszélyeztetettebbek. Illetve a statisztikákat látva az is egyértelmű, hogy egy régió életszínvonalát egyértelműen meghatározza az ott élők munkavállalási hajlandósága - már, ha akad egyáltalán munka a régióban, akármilyen - ez már a Pénzcentrum cikkéből derül ki.
A legszegényebb államigazgatási járásokban bőven 10 százalék felett van a munkanélküliségi ráta. Sőt, akad olyan járás is, ahol közel 16 százalékos ez a mutató (összehasonlításként, a leggazdagabb államigazgatási járásokban 3 százalék alatt mozog a munkanélküliségi ráta). A lap felsorolja a tíz legkritikusabb a helyzetű kistérséget Magyarországon, illetve azt, hogy mennyiből élnek ott a legszegényebb magyar családok.
10. Ózdi járás
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 600 217 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 310 154 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 599 193 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 164 690 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 589 773 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 229 522 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 587 157 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 298 950 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 576 503 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 269 708 Ft/év/fő
5. Fehérgyarmati járás
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 574 626 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 203 199 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 570 245 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 176 519 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 566 039 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 209 849 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 556 521 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 147 596 Ft/év/fő
- Egy lakosra eső összes nettó jövedelem: 555 255 Ft/év/fő
- Egy adófizetőre eső összes nettó jövedelem: 1 228 919 Ft/év/fő
(via abcug.hu és penzcentrum.hu)
