Elsősorban a külföldi turisták által gyakran látogatott övezetekben fordulhat elő, hogy forintösszeget ajánl fel fizetéskor a POS-terminál, noha Magyarországon kívül tartózkodunk. Ennek hátterében az a segítő szándék áll, hogy a turista a saját, otthoni devizanemében fizethessen külföldön is, így ne keverje meg az idegen országban használt deviza nagyságrendje, mely ismeretlen lehet a számára.
Tulajdonképpen ezzel a szándékkal semmi baj nincs. Azzal már inkább, hogy e szolgáltatás mögé magasabb árfolyamot tesznek, mint ami várhatóan hagyományosan kialakulna, s ezzel a vásárló számára feleslegesen megdrágítják a fizetnivaló végösszeget.
Így működik a hagyományos bankkártyás pénzváltás
Mivel a külföldi utunknak általában forintkártyával indulunk neki, amivel a külföldi devizákban is költhetünk, ezért szükségszerű, hogy ilyenkor a külföldi pénznemről magyar forintra átváltsák az összeget. Talán logikus lenne, hogy ezt a fizetőhellyel szerződött bank váltsa át forintra, vagy a bankkártyát kibocsátó bank, vagyis a saját számlavezető bankunk, de a bankkártya-szolgáltatások fejlődése sajnos nem ezt az egyszerű utat jelölte ki a konverzió kifejlődésekor.
Helyette a folyamatba belép a kártyatársaság - Mastercard vagy Visa, attól függően, hogy melyik logó szerepel a kártyánkon - és ő váltja át a helyi pénznemet. Európában általában euróra, Európán kívül pedig jellemzően amerikai dollárra, majd a számlavezető bankunknak ebben a pénznemben küldi át.
Ebből logikusan következik, hogy még egy átváltásra szükség lesz ahhoz, hogy a külföldi költésünk forintban landoljon a számlánkon. Ezt már a saját számlavezető bankunk végzi el, általában devizaeladási árfolyamon, a kártyatársaságtól kapott euró- vagy dollárelszámolásról forintra.
Már egyetlen átváltásról is lehet tudni, hogy a bank jól jár vele - mondja Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu pénzügyi szakportál bankszámla-szakértője. Az viszont még nyilvánvalóbb, hogy két átváltással még többet bukik az utazó.
Itt lép közbe a dinamikus devizakonverzió, vagyis az angol mozaikszóként használt DCC, amelynek hatására a külföldi POS-terminál kijelzőjén vagy az ATM képernyőjén forintban látjuk meg a fizetendő összeget.
Nem lenne ez rossz dolog, ha nem húznának le még jobban vele, mint a hagyományos kettős konverzióval.
Szokatlan, fordított árfolyamon mutatják az eurót
Értelemszerűen, ha valaki az eurózónában euróban vásárol vagy vesz fel készpénzt, akkor a kártyatársaság nem alkalmaz átváltást, hiszen ő is euróban küldi tovább a magyar banknak. A kettő közül az eurózónában egy konverziót tehát megúszhatunk. Ugyanez a helyzet, ha valaki az Egyesült Államokban, vagy Európán kívül máshol amerikai dollárban fizet.
A második konverziót is meg lehet úszni, ha nem forintkártyával, hanem euró- vagy dollárkártyával vásárolunk. De ennek csak akkor van értelme, ha valaki euróban vagy dollárban kapja a fizetését vagy ebben őrzi a megtakarítását. Máskülönben ugyanúgy át kell váltani a forintunkat.
Amennyiben a többséghez tartozunk, vagyis ezt a második konverziót nem tudjuk megúszni, akkor legalább egy konverziót biztosan el fogunk szenvedni, de ha nem az eurózónában vásárolunk, akkor kettőt is. Ráadásul az árfolyamról sem lehet biztosat tudni, mert nem azon a napon váltják át forintra a költésünket, amikor költünk, hanem általában néhány munkanappal később, ami bizonytalan.
A DCC elvileg kiküszöböli a hagyományos konvertálás szinte összes búját-baját. Már a vásárláskor rögtön felajánlja az összeget a számunkra ismerős forintban, ráadásul ez az árfolyam később sem változhat, így forintra pontosan annyit fogunk fizetni, amennyit a kijelző mutat.
A problémát az jelenti, hogy mivel a végső elszámolás a DCC esetében is később történik meg, a fizetéskor felajánlott árfolyamot magasabban állapítják meg, mint a napi árfolyam, arra a nagyon ritka esetre képezve tartalékot, ha az árfolyam a költés és az elszámolás között nagyon megugrana. Ezért cserébe viszont minden vásárlónak, aki elfogadja a forintösszeget külföldön, az átlagos konverzióhoz képest plusz veszteségeket kell elszenvednie.
A POS-terminál vagy az ATM képernyőjén viszont nem a megszokott 1 euró=hány forint-, hanem az 1 forint=hány euró-árfolyamot jelzik ki. Mivel ezt kevesen ismerik, így nem tűnik fel, hogy az átváltáshoz a szokásosnál magasabb árfolyamot használnak. A veszteség elérheti az 5 százalékot, vagy még magasabb arányt is.
Ezt tegye, ha forint kijelzéssel találkozik a külföldi fizetéskor
A POS-terminál vagy az ATM előtt nincs sok idő számolgatni az árfolyamot, főleg, hogy fordítva írják ki. Ezért alapvetően arról kell dönteni, hogy megfelel-e számunkra a forintban kijelzett összeg. Ha igen, akkor fogadjuk el. A számlakivonaton pontosan ezzel a forintösszeggel fogunk találkozni.
Mivel azonban szinte biztos, hogy a hagyományos átváltási folyamathoz képest kedvezőtlenebb árfolyamot alkalmaznak, ezért ha nem akarunk a szükségesnél többet fizetni, akkor utasítsuk el a forintban történő fizetést és fizessünk a hagyományos konverzióval.
Ekkor kaphatunk majd egy forintösszeget a bankunktól sms-ben vagy push-üzenetben, de ez még nem a végleges összeg lesz, ezért csak tájékoztató jellegű. A végleges árfolyamot a fizetést követő munkanapok valamelyikén ismerhetjük meg a számlamúltból, online-elérés híján a havi bankszámla-kivonatból.
