Véget ért a Volt fesztivál, amely 2011-ben a világ első készpénzmentes tömegrendezvénye volt. Az azóta eltelt évtizedben világszerte elterjedt az elektronikus fizetési forma, nem csak a fesztiválokon, de a mindennapi életben is (érintésmentes fizetési megoldások, mobiltelefonos fizetés), jóval egyszerűbbé és biztonságosabbá téve a vásárlásokat. A gyors fejlődésben kiemelt szerepet játszott az első, valóban működő magyar NFC-projekt, a Metapay rendszere, mint az egyetlen olyan megoldás, amely képes volt azonos időben több tízezer ember egyidejű tranzakcióját villámgyorsan lebonyolítani. De hogy is jutottunk el idáig?
Ma már magától értetődő elvárás, hogy bankkártyánkat, telefonunkat szinte bármelyik rendezvényen biztonságosan használni tudjuk, bele sem gondolunk, hogy a Metapayhoz hasonló „úttörőknek”, rendezvényekre szakosodott pénzügyi szolgáltatóként, viszonylag rövid idő, tíz év alatt hányféle nehézséget kellett leküzdeni, míg ez megvalósult.
Az első és talán a legfontosabb egy pszichológiai jellegű akadály volt: rá kellett venni a fesztiválpiac szereplőit – a szervezőket, szponzorokat a fesztiválozó közönséget, a rendezvényeken szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat, kereskedőket – a rendszer használatára, ami előzetes tapasztalatok híján közel sem volt egyszerű. A fenntartásokat kitartó és folyamatos kommunikációval, személyes kapcsolattartással sikerült leküzdeni, de az igazi áttörést végül az egyes szereplők első kézből származó, kedvező tapasztalatai hozták el.
A lelki gátak áttörése mellett persze ki kellett találni magát a terméket, a szolgáltatást, a folyamatokat – ezeket ma UX-nek neveznénk – és az ezt működtetni képes technológiát, méghozzá úgy, hogy a speciális rendezvénykörülményeket és igényeket bármilyen helyzetben ki tudja szolgálni. Ezeknek a megoldásoknak jó része már rendelkezésre állt, azonban mindegyik első verziós, még keveset használt, így tapasztalat és visszajelzés nélküli megoldás volt, csillagászati árakon.
Az olyan megoldások, mint például a Metapay Fesztiválkártya, és így tulajdonképpen a szektor sikerének nyitja talán épp itt keresendő: a világon elsőként olyan, kifejezetten rendezvények biztonságos készpénzmentesítésére is alkalmas saját tranzakciós rendszert szállított, amely kiváló felhasználói élményt nyújtott, tökéletesen megbízhatóan. A helyszíni szolgáltatások (pénztár, helpdesk, azonnal kivonuló technikai csapat) minősége, elérhetősége, emberközelisége is kulcskérdés volt. Ezek fontossága mit sem változott, de az azóta szintén óriásit fejlődő és ma már mindenki számára elérhető digitális technológia lényegesen csökkenteni tudta az ilyen és hasonló projektek legnagyobb kiadási tételét jelentő humán munkaerő szükségletet.
A kezdetekben a sajátos rendezvényigényekre ad-hoc módon reagáló, helyi kommunikációs megoldások azóta állandósultak: gondoljunk csak arra, hogy például tíz évvel ezelőtt egy egyszerű telefonhívást is nehezen tudtunk egy zsúfolt rendezvényen indítani, vagy az akkor éppen megjelent érintésmentes leolvasók ma a sokadik hardware és firmware frissítésnél tartanak, a chip technológia pedig mindennapossá vált.
Milyen előnyök látszanak most, egy évtizeddel az indulás után?
Egy napokkal ezelőtt megjelent nyilatkozat alapján a világhírű Glastonbury Fesztivál készpénzmentesítése 85 százalékkal csökkentette a bűnesetek számát. Ez egy nyilvánvaló érték minden érintett számára, amely már a 2011-es hazai fesztiválokon is megmutatkozott. Radikálisan csökkent a zsebtolvajlás, lényegesen kevesebb lett a sátrakat érintő rablások száma, mivel a fesztiválozók nagy része számára széfként is szolgálnak ezek az előre feltölthető megoldások.
A kiszolgálás érezhetően gyorsult, ami talán a legnagyobb komfort növelő tényező a látogatók számára, de a dolgozóknak is nagy könnyebbséget jelent. A folyamatosan rendelkezésre álló riportok alapján a szolgáltatók képesek dinamikusan kezelni a munkaerő-beosztást, a forgalmasabb időszakokban át tudják szervezni dolgozóikat egyik helyszínről a másikra, mindezt akár korábbi adatokból levont következtetések alapján.
Végül, de nem utolsósorban, a fesztiválszervezők olyan mennyiségű és minőségű adathoz jutnak saját rendezvényükről, amely érdemi segítséget és információt biztosít nekik nem csak a szponzorokkal való tárgyalásokhoz, hanem a következő rendezvényük tervezéséhez is. A ma már szintén nagyon elterjedt elektronikus beléptetési rendszerekkel együttesen olyan adatvagyon keletkezik egy-egy rendezvényről, amelynek alapos analízise, a megfelelő következtetések levonása eldöntheti a következő rendezvény sikerességét, legyen szó akár a pénzügyekről, a tömegirányításról, vagy az élményszerű programok, fellépők kiválasztásáról.
Összegezve, nyugodtan állítható, hogy az elmúlt tíz évben a tranzakciós rendszerek kulcsszerepet játszottak a fesztiválpiacot érintő felgyorsult átalakulásban, amire méltán lehet büszke mindenki, akinek ebben a munkában része volt.
